Daily Archives: 2012. április 15. vasárnap

Andersen: Teáskanna – Domján Edit

15 április 2012

József Attila: Istenem

15 április 2012

Dolgaim elől rejtegetlek
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítnék kiabálni néked.

Hogyha egy szántóvető lennél,
segítnék akkor is mindennél.
A lovadat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan,
a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád. (more…)

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz

15 április 2012

SZEMÉLYEK

ERŐ
ERŐSZAK
HÉPHAISZTOSZ
PROMÉTHEUSZ
AZ ÓKEANISZOK KARA
ÓKEANOSZ

HERMÉSZ

Történik Szküthiában, sziklás vidéken

__________________________________

ERŐ

A föld határa már ez itt, ahol vagyunk,
a szkűtha táj, embernemjárta pusztaság.
Héphaisztosz, az rád tartozik, hogy teljesítsd,
amit reád bízott atyád: a meredek
sziklához láncold ezt a nagy gonosztevőt,
bilincse elszakíthatatlan vas legyen.
Hiszen te vagy, kit meglopott, virágodat
az embereknek adta, soktudó tüzed.
E bűnéért az istenek megbüntetik,
hogy megtanulja: Zeusz uralmát tűrni kell,
s embert szeretni végre abbahagyja már. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Ötödik fejezet; Vihar, földrengés, hajótörés és mi minden történt Pangloss doktorral Candide-dal és Jacques-kal, az anabaptistával.)

15 április 2012

A hajón az utasok annyira elgyengültek, már-már szinte haldokolva megfoghatatlan szorongásukban, melyet a hajó rengése okozott az idegeikben, s minden csepp vérük és életnedvük annyira felforrt és megzavarodott, hogy még a veszély felfogására sem maradt egy kis erejük. Mások viszont annál hangosabban ordítottak vagy imádkoztak; a vitorlák széttépve, az árbocok kettétörve, az egész hajó már-már kettéválva. Aki tudott, dolgozott, egyik se hallgatott a másikra, senki se parancsolt senkinek. Az anabaptista, ahogy tudott, segített a kormányosnak; odaállt a kormányrúd mellé; egy dühös matróz azonban végigvágott rajta gorombán, és leterítette a fedélzetre; csakhogy az ütés lendülete őt magát is úgy megrázta, hogy kipottyant a hajóból, mégpedig fejjel lefelé. Ott is maradt, ég és víz között, mert fennakadt egy törött árbocrúdon. A derék Jacques azonnal odafutott segítségére, próbálta visszarántani, csakhogy a nagy erőfeszítéstől ő maga is a tengerbe esett, a tengerész szeme láttára, aki hagyta, hadd pusztuljon, s még csak rá se hederített. Amikor Candide is közelebb ment, látta, hogy derék jótevője felvetődött egy pillanatra, aztán örökre lebukott. Utána akart ugrani a vízbe, de Pangloss, a filozófus megakadályozta e tervében, s ott helyben bebizonyította néki, hogy Lisszabon kikötője egyenesen arra készült, hogy ez az anabaptista ott kényelmesen belefulladhasson. S miközben e tételét a priori bizonygatta, a hajó szépen kettéhasadt, s mindenki elpusztult, kivéve Panglosst, Candide-ot és azt a goromba matrózlegényt, aki a derék anabaptistát a tengerbe fullasztotta; a gazember szerencsésen ki tudott úszni a partra, ahová Pangloss és Candide egy szál deszkán jutottak. (more…)

Bródy Sándor: Egy szál búzavirág

15 április 2012

I.

Egy leány, tizenhárom éves, olyan üde, olyan bájos, mint virágzó almafa-ág – észrevette, hogy az anyjának udvarolnak. Valami nagy, fekete, karcsú elszánt képű férfi. Fölvetette rá a szemeit és azt találta, hogy olyan rút, olyan titokzatos, mint a milyennek az ördögöt képzelte nyolc vagyis inkább hét éves korában. Odafordult apjához és szépnek, kedvesnek látta. Még a kopaszodás vidám homloka fölött, az is milyen édes!

Valami nagy titok előtt állott és ez a titok egyszerre elfogyasztotta minden mosolyát. Melankólia vett rajta erőt, a papája, mint orvos, vascseppeket irt számára, anyja pedig az étellel kínozta. Mindennap kikapott azért, mert nem reggelizett, ebéd alatt is erről folyott a szó, de mintha nem is róla beszéltek volna, ült némán, szelíden, világos szemeivel elmerengve a levegőben. Arca oly átlátszó volt már, hogy szinte világított, a mint estenként elhúzódva a lámpástól, megbujt az ebédlő homályos zugában és onnan kémlelte anyjának teli, színes, még egészen friss arcát.
Bizonyára csudálkozott, hogy a kedves szőke fejre nem volt írva semmi a titokzatos valamiből. Hogy édesgetően, szelíden, a szívéből szívesen beszélt az urával és gondját viselte, magához ölelte két kis testvérét. Hol vannak a hitszegés fekete jelei? Talán már mindenki látja, csak ő nem. Egészen megzavarodott, félt, szeretett volna meghalni. Előbb azonban tudni akart mindent, tényeket.
Lesett rájuk furfangosan és alattomosan, reszketve és vakmerőn, míg előtte állott a tény, mindenki másnak föltétlen bizonyosság, de neki egy rettenetes szívfagyasztó, misztikus valami. (more…)

Móricz Zsigmond: „Ejj-szi”

15 április 2012

Nyolchónapos koromban ejtettem ki az első szót s így:
– Ejj-szi.
Édesanyám határtalan büszkeségére az ő neve volt az első szó a számban. Megszámlálhatatlan sokszor hallottam ezt. Ha említette, mindig ugyanaz az anyai gőg és büszke önteltség jelent meg az arcán. Ebben benne volt; hogy még soha ily korán gyermek meg nem szólalt, s még soha gyermek így nem ragaszkodott anyához, mint az ő gyerekei őhozzá.
Ahogy életemen végighaladok, nem az események a fontosak nekem, nem a fordulatok és nem a mese. Szakadatlanul a miértet keresem. Mióta az eszemet tudom, mindig az volt a véleményem, hogy a szüleim sokkal könnyebb eszközökkel, sokkal jobb életet biztosíthattak volna maguknak és gyermekeiknek. Már egészen fiatal fiú koromban, gondolom, úgy harmadik gimnazista korom óta, kritikával néztem a szülők cselekedeteit, s mindig szerettem volna nekik, ha nem is tanácsot adni, de kifogásokat tenni. Ehhez azonban részben túlságosan engedelmesnek nevelődtem, részben oly mély részvét volt bennem irántuk, nehéz életük miatt, hogy csak elsírtam magam, és szántam „szegényeket, hogy nem tudják: mit cselekszenek”.
Hogy emlékezzek vissza az első évekre? Nyilvánvaló, hogy míg én anyám keblén táplálkoztam, neki éppen annyi esemény folyt le az életében, mint bármikor később, mert intenzív lelki életet élt, s így a legkisebb mozzanat is nagy visszhangot s viharokat vert fel benne. (more…)