Daily Archives: 2012. április 27. péntek

Cseh Tamás – Lee van Cleef

27 április 2012

Apollinaire, Guillaume: A csalatkozhatatlanság

27 április 2012

Porporelli bíboros 1906. június 25-én éppen befejezte ebédjét, amikor az inas jelentette, hogy egy francia pap, Delhonneau abbé keresi. Délután három óra volt. Az engesztelhetetlen fényű nap, mely hajdan a régi rómaiak diadalmas fortélyainak ösztönzője volt, s amely manapság már a hideg gaztetteket is alig tudja felhevíteni – a nap ugyan a piazza di Spagnára dárdázta elviselhetetlenül perzselő sugarait, de megkímélte a bíborosi palotának ama lakosztályát, ahol Porporelli kardinális tartózkodott. A zsaluk kellemes hűvösséget s csaknem érzékien kéjes félhomályt őriztek meg.
Delhonneau abbét bevezették az ebédlőbe. A francia pap a Morvan-hegység környékéről származott. Makacs embernek látszott; önfejűsége szinte az indiánokéra emlékeztetett. Autuni volt; tulajdonképpen az egykori Bibracte kelta erődövezetében kellett volna születnie, Beuvray hegyén. A gall-római eredetű Autunben és környékén még ma is élnek gallok, akiknek ereiben egy csöpp latin vér sem csörgedez. Delhonneau abbé ilyen ember volt. Az egyházfejedelemhez lépett, s mint szokás, megcsókolta gyűrűjét. Nem vett a szicíliai gyümölcsökből, melyekkel Porporelli kardinális egy kosárból kínálta; előadta, hogy milyen szándék vezette ide: (more…)

Sellye János: Mi a rendeltetése?

27 április 2012

Nincs egyetlen érző ember sem, aki ha a felhőtlen éjszakai égboltra tekint, meg ne kérdezné önmagától, mi a rendeltetése a csillogó égitesteknek, és mi az ami a világmindenség rendjét megszabja. Ugyanez a kérdés támad bennünk, ha az emberi testbe helyezett liliputi világmindenséget kémleljük, vagy akár csak azt a titkokat kémlelő emberi szempárt, amely minduntalan összefüggéseket keres a két világ között.

(Sellye János: Életünk és a stressz, Bp. 1966. 303.o.)

 

Radnóti Miklós: Sok autó járt itt

27 április 2012

Testvérem, látod mennyi a koldus és
nyomorult és mennyi az úri rongyszedő,
csak mi vagyunk ketten; zártkezű koldusok
és néma nyomorultak.

Testvérem, add ide a kezed, sok autó
jár itt és sok úriember és vigyázni kell;
sötét kapualjak elölelnek, ha eleresztlek.

Testvérem, látod ketten vagyunk: egy apa
álma és két anya kínja sikoltoz bennünk.

Két szép ölelésnek emlékeképpen, látod,
ittmaradtunk, két nagy álomemlék és álmaink
a reggelbe csúsznak, nappali tarlón álmodunk
és karonfogjuk egymást ha járunk.