Monthly Archives: május 2012

Gárdonyi Géza: A haragosok

11 május 2012

Ami falunkban is vannak olyan történetek, aminőket regénynek szoktak nevezni. Csakhogy a mi regényeink nem olyan karikásak, nem olyan formásan megszabottak, mint a könyv-regények. A mi regényeinknek többnyire csak eleje van, meg közepe. A vége mindnek egyforma: csak egy fakereszt, amit letűznek a földbe a regényhősök feje fölé.

1.

Ezelőtt valami ötven esztendővel Paizs János rossz számot húzott a községházán: elvitték katonának. Azt mondják, szép sudár legény volt. A határig elkísérte az édesanyja, meg egy leány – persze sírva kísérték. Ma is látunk efféléket tavaszonkint: egy öreg asszonyt, meg egy fiatal leányt, amint sírva kísérik a sorozó bizottság utcáján a csoportosan daloló meg hujángató, nemzeti pántlikával körülkötött kalapú legényeket.
Paizs János a határon megölelte, megcsókolta mind a kettőt. Az öregasszonynak azt mondta:
– Hej, édös anyám, édös szülő anyám!
A leánynak meg azt mondta:
– Hej, Lidi, Lidi, édös kis galambom!
Jambusokban és körmondatokban csak a színpadon búcsúzó katonák beszélnek.
Hét esztendő múlva hazatoppan János. Bizony alig lehet a nagy vitorlás bajusz miatt megismerni. Az igaz, hogy a háromcsillagos őrmesteri ruha is sokat másít rajta. A kocsin egy fekete szemű asszony is van, meg egy kis fekete szemű gyerkőcke.
– Hát ez a fehérnép? – kérdi az anyja. (more…)

Hamvas Béla: Barátság

6 május 2012

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk.

Mintha régen testvérek lettünk volna. Méginkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak visztontlátás.

Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.

Humor… (Mozart versus Salieri)

6 május 2012

Wolfgang Amadeus Mozart – Symphony No. 25 in G minor

6 május 2012

Káli László: Magyarország, szeretlek

6 május 2012

Bizony, háromszázszor is dalolva lángsírba, ha kell,
de inkább szavaimért, semmint megbújva csendben!
(Hiszen nem csak Wales, de Spárta is háromszáztól
visszhangzott egykor!) Hangozzon hát most számról
e dicső ének. Talán meg is hallják ifjak, és a vének,
kik e hős vértől ázott földön valamiképp él(degél)nek.
Isten! Ki megáldottad egykor a magyart büszkeséggel,
jókedvvel is tán, néha napján, mit hibázott, mit vétett,
hogy évszázados nyomorúsága után még ily balsorssal
téped testét, lelkét, vállára minden nappal súlyosabb
terheket rakva? Pedig bűne tán csak annyi: megtanult
észrevétlen élni, alázattal halni. Valahogy rég elhalkult
minden hang. És tűr a nép (az istenadta), mert birka
türelménél csak teherbírása nagyobb. csendben issza
könnyét, nyeli szavát, miközben a polgári királyság
hűbéresei és talpnyalói bőrét nyúzzák, szemét kilopják. (more…)

József Attila: Szólt az ember…

6 május 2012

Ez zseniális… Hogy mi? … Úgy az egész… Az előadás módja, a vers tartalma, és különösen, – a vége is…

József Attila: Nem emel föl…

6 május 2012

Celtic Harp Orchestra – On Greensleeves

6 május 2012

Lengyel József: Nyírfa

6 május 2012

Nyírfa mindig kell itt, télen, nyáron. A nyáron döntött nyírfáról rögtön le kell hántani a nedves kérget, s akkor kiszárad, csonttá keményedik, és a legjobb kocsirúd, kerék, küllő, szántalp lesz belőle – hisz a szán tisztára fából készül, egyetlen szege sincs vasból. A fenyőkádak abroncsa nyírvessző. A kéregből szurkot főznek, és alágyújtónak sincs jobb, mint a nyírfa kérge; százszor többet ér, mint a papír. Kevés is a papír, de egy darab kérget akármikor letéphet az ember a nyír törzséről, és ég az esőben, hóban, szél el nem oltja… Ha pedig a kéregből gondosan kifaragják a törzset, törhetetlen edény fala lesz belőle; az erdőjáró, mezőn dolgozó ember legjobb útitársa. Nyírfából készülnek a sítalpak. A favágó erdőn mentében minden nyírfa tetejét megnézi. Ha a fa koronája egy helyen ágazik három vagy négy felé, abból petrencéző, szénagyűjtő villát tud csinálni; nagyon szükséges szerszám ez a gazdaságban. Évszázadok óta, évezredek óta, sok minden készül nyírfából, a seprűtől a puskaagyig. Csak a katonákat nem verik már vesszőfuttatva – erre már nem kell nyírfaág. (more…)

C. Debussy – Clair de Lune

6 május 2012

Pascal: Huszonnegyedik töredék

6 május 2012

Stílus – Csak pihenés céljából szabad másra terelnünk a figyelmet, de csupán olyankor, amikor helyénvaló, amikor szükséges, máskor nem; mert aki nem alkalmas pillanatban pihentet, az fáraszt; aki pedig nem a megfelelő időben fáraszt, pihenőre kényszerít, mert a fáradt ember mindent otthagy; ennyire örömét leli a kaján gyönyörkeresés abban, hogy az ellenkezőjét tegye annak, amiért nem fizetnek gyönyörrel, lévén ez az az ár, amelyért mindent megadunk, amit csak kívánnak tőlünk..

Loreena McKennitt- Skellig

6 május 2012

Ady Endre: Örök gyermekség

6 május 2012
Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot. 

Újra-újra
Megborzaszt az emberi rosszság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva.

Kérded, kérded:
Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.

Jön a válasz
S úgy hallgatod, mint riadt gyermek
S reszketsz, mint fa,
Félig-zöld és száraz. (more…)

Kosztolányi Dezső: Piac

6 május 2012

Hadd mondjalak el, te piac,
piac te, kit megvet az ünnepi szónok
s a nyavalyás költő,
mily szép vagy a fényben, milyen diadalmas.
Lüktetve zsibongasz. Az élet ütemére
pezsgesz előttem,
roppant-teli szaggal, a túró, a tejföl
savanykás szagával, a sajtok kövérlő,
sárga illatával,
vanília ízzel, bűzzel és szeméttel,
gyermeki forgók papír-viharával,
vartyogva a vidám
kofák kacajától.

Micsoda hatalmas, isteni színház,
együtt az ételek és a virágok,
minden, ami jó, szép, a szájnak, a szemnek,
kánaáni bőség.
Eleven tojások rózsaszínű héjjal,
hóvirág a parasztkendők csücskén,
jácintok kék feje, halavány kelvirág,
arany sárgarépa. (more…)

Puskás György: A kis hajó és az emlékek

6 május 2012

Valahol messze az óceán végtelenjében van egy sziget. Az embereknek nagy, az óceánnak meg kicsi. Itt-ott homokos partjai vannak, ahol fekete homok várja a kifutó hullámokat halk öleléssel. De van sok magas, a felhőkbe szökő sziklapartja is, ahol mérgesen csattannak a hullámok és dőlnek szédülten hanyatt, a következő, az utánuk vakon rohanó hullám hátára. Azok meg erejüket vesztve buknak alá. Csak a következő tud aztán megint haragosan a sziklának rontani, és pont úgy mint előtte annyi hullám, nagyot csattanva robbanni és ájultan vissza esni. Aztán van a szigetnek egy tűzhányója és sok-sok fenyője is, melyek gyökereit hol barna hol rozsdaszínű takaró védi az éjszakák hidegétől. (more…)

Következő oldal »