Monthly Archives: május 2012

Lengyel Géza: Tanító néni

6 május 2012

Az orgonabokrok bebámultak a nyitott iskolaablakon. Beömlött a friss, zöld szag, az őszi verőfény. Talán ettől ugrált, nyugtalankodott, kiabált fáradhatatlanul negyven apró gyereklány. A szomszéd szobából valami vontatott éneklésféle hangzott át. Itt már tanultak. Nyolc óra elmúlt. A lányokhoz azonban még mindig nem jött be a tanító kisasszony. A lárma egyre nőtt, a gyerekek olyan vidámak voltak, mint a kiscsikók. Az ajtó nyílását észre se vették. Csak akkor dermedtek meg a rémülettől, mikor a kisasszony ott állott közöttük.

Letagadhatatlan bűnök várták a szigorú megtorlást. Ketten a táblára firkáltak éppen csúfolódó szavakat, néhányan kint táncoltak az asztal körül, volt, aki a tettenérés szörnyű pillanatában a pad tetején maradt mozdulatlanul. (more…)

Rage Over A Lost Penny By Beethoven

3 május 2012

Szellemi-lelki morzsák – 2012.05.05.

3 május 2012

Igaz:

“Hidd meg nekem, nem az a boldogabb, akit a szerencse minden kegyével elhalmoz, hanem aki semmiben sem szorul rá.” (Seneca)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.05.04.

3 május 2012

Szépség:

“Ó, jaj, jaj, édes ábránd, mézes bor, balga mámor, be keserű utánad az árva lélek íze. Elég már… csak aranyfüst az álmok dőre dísze, s a józanult agy újra hűs kétszerkettőt számol…” (Tóth Árpád)

Rajnai Lencsés Zsolt: A jelen margójára

3 május 2012

A ma hősei: porlakók és röghuszárok,
akik üldözik az erényt s az értékeket.
És gerincük helyén a puha árok
még élvezi is, ha árt, rombol, nevet.
Égig ér már a rosszmájú mohóság,
közben pedig porba vetve sír a jóság…

Emelkedett lélek? Szinte mind kiveszett.
Alig van már szépség és nagyszerűség.
És az új kornak új divatja lett: a merev
közöny, és az olcsó középszerűség.
Nézd csak: ünnepelt sztár a gonoszság,
és nincs sehol se, – bujdosik a jóság…

Még ha csak lenne: “élni és élni hagyni”,
de itt: “ember az embernek farkasa”!
Hétmilliárd karja közt is éhen kell halni,
és közbe’ mosolyog mind, – álszentek hada!
Rosszabb ez, mint sok száz nyavalya kórság,
– csak mítoszokból les reánk a jóság! (more…)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.05.03.

3 május 2012

Valóság:

“Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú, ki-nem-várható utazás, egyik helyről a másra, hánykódás a zavarban, melynek nincs soha vége. Elhagynak, akiket szerettünk, elhagyjuk, akik szeretnek, elhagynak a barátok, elhagynak a remények, csak mi maradunk itten, a tenger időben, ébredve, elaludva, munkálkodó szívünkkel, gondolkodó velőnkkel, folytatva robotunkat.” (Kosztolányi)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.05.03.

3 május 2012

Szépség:

“Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tűnődve benned görgetik fakó szívüknek terheit a hallgatag szegények.” (Pilinszky)

Rajnai Lencsés Zsolt: Rajnai Tibor száz éves lenne…

2 május 2012

2012. május 2. Ma száz éve született a Nagyapám, Rajnai Tibor.

A harmincas években tíz évig szerkesztette Kolozsváron színházi- és társadalmi hetilapját.

Reggel felébredtem, és a megsárgult újságok között olvasgattam a cikkeiből.

75-80 éves  sorok ezek, – néhol a betűk már alig láthatók, pedig egy könyvbe kötve őrzöm azokat…

Négy írást választottam, amit most felteszek az Ő emlékére…

Az első egy humoros cikk, – azért, mert a Nagyapámat nagyon jellemezte a humor, és rengeteg ilyesmit írt.

A második egy vers Kolozsvárról, – mert élt-halt ezért a városért.

A harmadikat a harmincas évek politikai elnyomása hatására írta, – van ebben is (a végén)  egy csöpp fanyar humor…

Végül egy pár viccet, tréfát is felteszek. A Nagyapám ugyanis rengeteg anekdotát, humoreszket írt… Ezek azért tetszenek nekem, mert más jellegű viccek, mint a maiak… Finom báj és szellemi emelkedettség van bennük…

(more…)

Szellemi-lelki morzsák – 2012.05.02.

2 május 2012

Találó:

“Ha valakinek hiányzik a fél lába, vagy karja, senki se gyalázza érte, hanem mindenki szánja, de ha valakinek a lelke van megnyomorítva, mindenki visszaretten tőle, és senki sem érez könyörületet iránta. Pedig épp az nincs meg az ilyen sajnálni való embernél, amire leginkább támaszkodhatnék az életben.” (Istrati)

 

Lao-ce: Az út és az erény könyve (TAO TE KING) /Harmadik rész/

2 május 2012

AZ ERÉNY

38

A nagy erény nem jótékonykodik,
ezért jó.
A kis erény jótékonykodik,
ezért nem jó.
A nagy erény cselekszik,
nem-cselekvéssel cselekszik.
A kis erény sürög,
erôvel cselekszik.
A szeretet cselekszik,
eredményes, ha nem cselekszik.
Az erkölcs sürög,
erôvel cselekszik.
A tisztelet cselekszik,
s mert nem viszonozzák,
kényszerít a tiszteletre.
Ezért:
az út ha elvész, itt az erény,
az erény ha elvész, itt a szeretet,
a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,
az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.
A tisztelet
a hűség és bizalom hiánya,
a zűrzavar kezdete.
A külsô tudás
az út virága,
a belsô tudatlanság kezdete.
Ezért az igaz ember
a valódit akarja és nem a látszót,
a gyümölcsöt akarja és nem a virágot,
a közelit akarja és nem a távolit. (more…)

Hans Christian Andersen: A pásztorlány meg a kéményseprő

2 május 2012

Láttatok-e valaha időtől megfeketedett, öreg-öreg almáriumot, faragott cirádákkal, levélfüzérekkel díszített ódon szekrényt? Hát ilyen almárium állt egy szobában; régi jószág volt, még dédanya hagyta örökül. Farózsák meg tulipánok és a legcikornyásabb faragványok ékeskedtek rajta; közülük szarvasok dugták ki agancsos fejüket. Odafönn pedig, az almárium ormán, egy faragott alak állt, nevetséges formájú ember, aki maga is nevetett, vagy inkább vigyorgott, mert vidám fintorát nemigen lehet nevetésnek mondani. Patás kecskelába volt, hosszú, hegyes szakálla, még szarvat is viselt a homlokán. A szobabéli gyerekek elnevezték Bakkecskelábú Fő- és Altábornoki Őrmesterkapitánynak, mert ezt a nevet mulatságosan nehéz volt kimondani, és ezzel a ranggal ugyan kevés katona dicsekedhet! De kifaragni se lehetett ám könnyű a kecskelábút! Valaki mégis kifaragta, s most ott állt az öreg szekrény ormán. Állt, és nem vette le a szemét a tükör előtti asztalkáról, mert ott meg egy gyönyörűséges szép kis porcelán pásztorlány állt: aranyos cipőjű, aranykalapos, pásztorbotot tartó kis teremtés; szoknyája széle egy piros rózsával takarosan föltűzve – mondom, gyönyörű szép volt. Szorosan mellette egy kis kéményseprő állt, fekete, mint a korom, s ugyancsak porcelánból. Éppen olyan tiszta és takaros volt, mint akárki más; hogy kéményseprőnek született, az puszta véletlen volt, hiszen a porcelánformázó munkás ugyanannyi fáradsággal porcelán királyfit is formálhatott volna belőle.

Milyen délcegen állt az asztalon, kicsi létrájával a vállán! Fehér-piros volt az arca, mint egy szép hajadoné, s ez hiba is volt, mert a kéményseprőknek, tudjuk, mindig korommaszatos az arcuk. Ott állt, mondom, a pásztorlány mellett, mivel oda állították, s ha már egymás mellé rendelték őket, el is jegyezkedtek, mert mindenképpen illettek egymáshoz. Fiatalok voltak mind a ketten, törékenyek, s egyfajta porcelánból formálták őket. (more…)

Julia Fischer – Mendelssohn Violin Concerto in E Minor – 1ºmov

1 május 2012

Fernando Pessoa: Borbélynál

1 május 2012

Bementem a borbélyhoz, mint rendesen, azzal a gyönyörűséggel, hogy mennyire könnyű szorongás nélkül bemennem a jól ismert helyekre. Kétségbeejtően érzékeny vagyok minden újdonságra: csak ott érzem jól magam, ahol már voltam.
Amikor elhelyezkedtem a karszékben, mellékesen, mint akinek csak úgy eszébe jut valami, megkérdeztem a borbélysegédet, aki éppen hűvös és tiszta vászonkendőt kerített a nyakam köre, hogy mi van azzal az idősebb, jó kedélyű kollégájával, aki a jobb oldali karszéknél szokott dolgozni, és egy ideje már betegeskedett. Csak úgy megkérdeztem tőle, nem késztetett rá különösebben semmi, hogy megkérdezzem: a hely és a személyek adtak rá alkalmat. “Tegnap meghalt”, válaszolta fakón a hang a kendő mögül és mögülem, s az ujjai, miután bevégezték a csömöszölést a tarkómnál, előbújtak közülem és a gallérom közül.
Egész oktalan jó hangulatom meghalt hirtelen, miképpen a szomszédos karszék mögül immár örökre hiányzó borbély. Hideg járt át mindent, amire csak gondoltam. Egy szót sem szóltam. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Szótalan szavak

1 május 2012

Elszórt kérdések szerteszéjjel.
A válaszok gyáván lapulnak.

Elejtett derű a macskakövön.
De ironikus.

Sír a szél házfalak között.
Emberidegen évek még kivárnak.

A bolond lány lelke volt a legszebb.
Aztán rám unt ő is.

Szavaim vedlenek.
Engemet.

A hiány definíciója: “Te”.
Az én jellemzése: “acél és agyagcserép”.
Az osztatlan jókedv feltétele: “boldog tudatlanság”. (more…)

« Előző oldal