Monthly Archives: augusztus 2012

Joyce Vissell: Igaz szerelem

31 augusztus 2012

Moses Mendelssohnt, az ismert német zeneszerző atyját igazán nem lehetett daliásnak nevezni. Alacsony termete mellett még púpos is volt.
Egyszer látogatóban járt egy hamburgi kereskedőnép és reménytelenül belészeretett az üzletember bájos leányába, Frumtjéba. A lány azonban viszolygott Moses torz külsejétől. Amikor elérkezett a távozás ideje, Moses összeszedte minden bátorságát, és bekopogtatott Frumtjéhoz, hogy utoljára megpróbáljon beszélni vele. Megigézte a lány vakító szépsége, de mélységesen elszomorította, hogy rá sem hajlandó nézni. Miután többször is hasztalanul igyekezett szóra bírni, Moses végül félénken megkérdezte: (more…)

Dsida Jenő: Sorsokat írok

31 augusztus 2012

A Göncölszekér vertacél rúdjából
tollat faragok

A tintasötét éjszaka levébe
mártom a hegyét.

Havas mezőkre, vad ködök falára
sorsokat írok.

A kemény, konok ákombákomok
állnak feketén.

Az angyalok hosszú széltrombitákon
falt dideregnek

s a pólusoktól az egyenlítőig
zokog az Ember.

Máté Péter – Elmegyek

31 augusztus 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Egy csellengő perc

31 augusztus 2012

Ködkabátban lebben és susog tántori életem
máma,
alig érzem lét-nehezét, habkönnyűnek tűnik
járma.
Valahogy elveszett, magától szétesett minden
fondor-galád
ellenem szőtt érzés. Tűzbe hullt a kín, mint
rőzsenyaláb.
Talán szívem kesergője szakított mára a
sóhajjal,
és kipirulva, ki is virulva előállt ezer kamasz
óhajjal!
Ezért száz-igaz-kegy röpke jókedv szitál most
mint álom,
s rám ejtőzik, de jól áll rajtam, mint ruhácska
kislányon!
Bodor-fodor újévi bor a ma-csellengő
ritka perc,
ajándék lett a holnap, mit jövőm titkosan
méhébe’ rejt…

2010.06.08.

Rajnai Lencsés Zsolt: Halkan

31 augusztus 2012

Elfáradt két közöny tompa fénye
közt időnként megcsillan
hol remény, hol humor,
hol csak egy árva-halódó lágy mosoly,
mint fércelt függönyök odván a moly,
s velem tölti száz ifjú tervem
kósza várakozásait, álmodozásait…

S bűvölt befolyásként borul rám
a csöndes zajongás
sok apró nesze,
és mint fekélyes kelevény zamata
a csönd ölében, úgy pásztázza
szemem a lármás, hosszú, múlt-utat. (more…)

Egy kapcsolatot ápolni kell…

31 augusztus 2012

Egy kapcsolatot ápolni kell. Addig kell ápolni, amíg működik, mert utána már késő. Addig kell hozzáfogni, amíg jól működik. Talán minden működő kapcsolat megromlása a hanyagság. Amikor az ember elkényelmesedik, elterpeszkedik és elhanyagolja a másikat. Ez pedig elpillantással kezdődik… Az ember látóterében megjelenik valami fontosabb, mint a másik… És azután hanyagolni kezdi az ápolást, s a másik ugyanígy teszi… A kezdeményező szeretet lángja pislákolni kezd… Ápolni talán azt jelenti, mint egy babát: etetni, itatni és időnként tisztába tenni. Etetni, itatni annyit tesz: gondozni, szeretni. Tisztába tenni pedig annyit, hogy időről-időre felszínre kell hozni a kezdődő bajokat és bajforrásokat, és őszintén (minden mellébeszélés nélkül!), de jóakarattal megbeszélni azokat, és akarni orvosolni! A hűség fontos. Hiszen, baj mindenhol lesz, illetve lenne. Mindenki mással is! Így nem jó hamar feladni! Ápolni és gondozni jobb! Ha a vágy végtelen, akkor soha, semmi nem lesz elég. De ha értelmes és véges, akkor közösen, ketten, lehet teremteni egy megelégedett (és időről-időre boldog) párkapcsolatot. Ha az ember hű marad, és érti, és megérti az “elég” fogalmát, akkor sikerülhet…

(Rajnai Lencsés Zsolt)

Márai Sándor: Dandy

28 augusztus 2012

A dandy örökké harcol. Az emberek csak azt látják, hogy valaki szép időben is feltűri nadrágja hajtását, vagy orchideát visel gomblyukában, mint Wilde Oszkár. „Egy dandy” – mondják gúnyosan és kiköpnek. Mások Baudelaire-t emlegetik. Ezek már hallottak valamit harangozni a dandyről. De nagyon ritka az olyan ember, aki megérti, hogy az úr, aki hanyagon felhajtott nadrággal, vagy virággal gomblyukában jön szemközt az utcán, miért dandy?

Igaz, a dandy számára ez közömbös. Nem célja meggyőzni az embereket. Harcos, tehát közömbösen harcol az emberekért, s nem vár hálát, sem kitüntetést, érdemrendet. Ha valaki ilyesmit felajánlana, udvariasan, de határozottan elutasítaná. A dandy életeleme a harc, amelyben senki nem segíthet neki. Mindenekelőtt önmaga ellen harcol. A dandy úgy látja lelkét és testét, mint csatateret, ahol egyes-egyedül kell megvívnia egy nagy ütközetet. Meg kell tisztítani testét és lelkét az ellenségektől. Így, mindenekelőtt: az olcsó sajnálkozástól, melyet az emberek önmaguk iránt éreznek. A dandy nem sajnálja önmagát. Szívesen lép vérpadra – közömbösen és szórakozottan, mert közben másra gondol -, vagy sétál esernyő nélkül a zivatarban, ha a szolgálat parancsa így kívánja. Mert a dandy mindig szolgál és véd valamit, mint a katonák: önzetlenül szolgál és pályabér nélkül véd valamit. Az embert mindenekfölött önmaga ellen kell megvédeni, mert nincs nagyobb ellensége, mint ő maga, s mindaz, amit szeret: a gyáva és tunya szellemi restség, az igénytelenség, a röfögő beleegyezés mindabba, ami az emberek többségének tetszik, s az egyetértés mindazzal, amit az emberiség többsége elítél. A dandy kénytelen állandóan en garde állani, kezében láthatatlan vitőrrel, a visszautasítani az ostobaság, ízléstelenség, könnyfacsaró és lelkendező pátosz, érzelmes és gyáva megegyezések orvtámadásait. A dandy a legjobb hazafi, mert egész sorsát feláldozza, mikor védi a hazát, a maga módján, tehát például úgy, hogy utálja a hazafias szólamokat. A dandy néha elpusztul mérgektől, melyek halálosak és félelmesek, de semmi esetre sem hajlandó elpusztulni szívtágulásban, melyet a mértéktelenül fogyasztott sör okoz. Megissza a méregpoharat, de máskülönben vigyáz arra, hogy teste fölött mester maradjon. Gyötrődve szolgálja az erényt, de émelyegni kezd és szódabikarbónát szed, ha látja, amint a templomba mennek a farizeusok. Legfőbb vágya Isten. Mert ember – még ha dandy is -, tudja, hogy ez a vágy reménytelen: s ezért szened. Délelőtt sétálni megy, feltűrt kabátgallérral, kesztyűs kezében esernyővel. Szívesen visel sárcipőt. Megjelenése papos, szigorú. Olyan, mint egy szerzetes, külföldön, civilben. Aminthogy a dandy valóban örökké egyfajta külföldön él, szülővárosában is. Az emberek elkerülik és kigúnyolják. A tárgyismeret hiánya és a felületes gondolkozás okozza, hogy a dandyt az emberítélet könnyedén összetéveszti a nagyvárosok majomszigeteinek feltűnően öltözött, ácsorgó uracsaival. Olyan tévedés ez, mintha valaki egy őrangyalt összetévesztene egy detektívfelügyelővel. Az őrangyal az ember lelkére vigyáz, a detektívfelügyelő a betörőkre és kábítószercsempészekre vigyáz. (more…)

Mentális morzsák – 2012.08.28.

28 augusztus 2012

Magam vagyok, rám hull a végtelenség, a fák, a lombok ezre eltemet. Olykor fölém cikáznak még a fecskék, nem láthat itten senki engemet. A táj az ismeretlen mélybe kékül, nincs semmi nesz a lombokon, a fán, s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül, én, a merész és álmodó parány. (Kosztolányi)

Rajnai Lencsés Zsolt: A hajnal…

28 augusztus 2012

A hajnal, olyan volt, mint könnyű sóhajtás.
Arca púder, kontya gyöngy,
s minden sejlő, lágy göröngy,
akár a messzi foszló álom, óhajtás…

2012. december…

József Attila: Azt a szép régi asszonyt (részlet)

27 augusztus 2012

 Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.

(…)

Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.

Presser Gábor – Valaki Mondja Meg

27 augusztus 2012

József Attila: Én nem tudtam!

26 augusztus 2012

Én úgy hallgattam mindig, mint mesét,
a bűnről szóló tanítást. Utána
nevettem is – mily ostoba beszéd!
Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!

Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség
barlangja szívem. Azt hittem mamája
ringatja úgy elalvó gyermekét,
ahogy dohogva álmait kínálja.

Most már tudom. E rebbenő igazság
nagy fényében az eredendő gazság
szívemben, mint ravatal, feketül.

S, ha én nem szólnék, kinyögné a szájam
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.

Ártatlanság…

26 augusztus 2012

Ártatlanság himbált egy nagyra nőtt fűszálon… Lélegzett a csönd, s a béke tolakvás nélkül kapaszkodott a részletekbe… Nem volt áldozat, se birtokba vevő, se konc, vagy zsákmány, vagy ragadozó. Csak béke, szelídség és szépség… Azt hiszem boldog voltam…

(Rajnai Lencsés Zsolt)

Ismeretlen szerző: Instrukciók az élethez…

26 augusztus 2012
Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy kockázattal jár. Amikor veszítesz, legalább a leckét tanuld meg. Kövesd a három tanácsot.
Tiszteld önmagad, tisztelj másokat és tetteidért vállalj felelősséget. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.
Ne hagyd, hogy egy kis eltérés tönkre tegyen egy nagy barátságot. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására. Tölts minden nap egy kis időt magaddal. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Létezésed mára

26 augusztus 2012

Úttalan rejtély foltozott szívem.
Talányos érzés fészke most, – ó jaj,
mennyi korán-hűlt sebzett gondolat,
és elcsorgó, fáradt, kényes óhaj…

Száz emlékem és ezeregy tervem,
e két kéretlen, botló utazó,
ki és bejár bennem, de a lényed
lelkemhez ül, mint télhez ifjú hó.

Neszel a reggel. A forró kávé,
s mikor énem önmagammal szorzom,
vagy lecsüngő ingemnek két felét
ébredezve egymáshoz gombolom, (more…)

Következő oldal »