Monthly Archives: augusztus 2012

Shakespeare – 75. szonett

26 augusztus 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: A szeretve utált Kedves…

26 augusztus 2012

Ma csak szeretlek és semmi több,
én drága, hűtlen Kedvesem…!
Csontos markokkal, mint szög
sebét cipellek a horzsolt lelkemen..

Ma csak szeretlek, s hordom
fakón a gúny dalát helyetted,
melyet szólál szép ajkadon
bántón, mikor nevem illetted…

Ma is szeretlek, érzem dadogva,
bár nem érdem, hogy, mint örvény
tántorogsz bennem te szívem-fagyottja,
a barátság sután színlelt örvén… (more…)

A sok hidrogénatom…

26 augusztus 2012

A sok hidrogénatom addig ütközgetett, kombinálódott és helyezkedett (az ősrobbanás (?) után), amíg előbújt belőlük az ember, magától és teljesen véletlenül… Vagy mégsem…??  (Rajnai Lencsés Zsolt)

Cseh Tamás és Koncz Zsuzsa – Jöjj kedvesem

26 augusztus 2012

Marcus Aurelius: Elmélkedések (7. könyv)

25 augusztus 2012

1. Mi a rosszindulat? – Az, amit gyakran láttál. Ha valami történik veled, gondolj rá tüstént: ez is olyasmi, amit már többször láttál. Általában fenn és lenn ugyanazokat a dolgokat találod: tele van velük a régi idők, a közbeesők és az új idők történelme, tele vannak a városok és a családi tűzhelyek. Újat semmit sem találsz; minden megszokott és rövid ideig tartó.

2. Hogyan lehetne más módon kiirtani alapvető nézeteket, mint úgy, hogy a nekik megfelelő képzeteket elnyomjuk? Márpedig a felkeltésük minden esetben tőled függ. Tőlem függ, hogy úgy fogjak fel valamit, ahogyan kell. Ha ezt megtehetem, miért nyugtalankodom? Ami gondolatvilágomon túl esik, az egyáltalán nem tartozik gondolatvilágomra. Tanuld meg ezt, és semmi meg nem ingat.

Megteheted, hogy új életed. Csak nézd ismét azzal a szemmel a dolgokat, amivel egyszer már helyesen megláttad őket: ebben áll az új élet.

3. A hiú pompázás, a színielőadások, a gulyák és a nyájak, a lándzsatörések – kutyáknak vetett csont, halastóba dobott morzsa, hangyák tehercipelő erőlködése, riadt egerek futkosása, dróton rángatott bábfigurák. Mindezek közepette állj ott nyugodt lélekkel, dölyf nélkül és gondold meg, hogy mindenki annyit ér, amennyit erőfeszítései tárgyai érnek. (more…)

Felébred, vagy elalszik…?

25 augusztus 2012

 Felébred, vagy elalszik épp a természet? De mindegy is…Virágok lélegeznek ölében, s az érintetlen valóság rezzenéstelen… Hajlékot sóhajt magának a pompa, mely szerény, törékeny de méltóságteljes…

(Rajnai Lencsés Zsolt)

Robert Browning: Az elveszett kedves

25 augusztus 2012

Nos vége! s bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e, mint hívém?
Ehj! jójszakát, cseveg a csíz is
Már a tornác ívén!

A szülők ifjú rügye pelyhes,
Így láttam én ma még,
De holnap mind pattanva kelyhes,
– S lásd minden szín kiég…

Drágám, hát ránk is ily sors vár? – óh,
Nyúljak kezed után?
S barát legyek? csak barát már? – jó!
De annak is jut ám (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (8. levél)

25 augusztus 2012
„Te szólítasz fel engem – mondod -, hogy kerüljem a tömeget, vonuljak vissza és érjem be öntudatommal? Hol vannak hát azok a tanítások, melyeknek parancsa: meghalni cselekvés közben?” Még ha úgy látszik is, hogy csak most tanácsolom neked a visszavonulást – én azért rejtőztem el s zártam magamra az ajtót, hogy többeknek használhassak. Egyetlen napom sem múlik el semmittevésben. Az éjszakák egy részét tanulmányaimnak igényelem. Nem adom át magam az alvásnak, hanem ledőlök, s a virrasztástól fáradt, le-lecsukódó szememet a munkára függesztem. Nemcsak az emberektől vonultam vissza, hanem az ügyektől is, s elsősorban az én ügyeimtől; az utókor számára fejtek ki tevékenységet. Nekik jegyzek fel egyet-mást, ami talán hasznukra lesz. Üdvös intelmeket bízok a betűkre, jó hatású gyógyfűkeverékeket; kitapasztaltam, hogy hatásosak az én kelevényeimre – ha nem gyógyultak is be azok még tökéletesen, nem harapódznak tovább. Későn ismertem meg a helyes utat, és a tévelygéstől elcsigázva: most megmutatom másoknak. Így kiáltok: „Kerüljétek el mindazt, ami a tömegnek tetszik, amit a véletlen juttatott. Minden esetleges jó előtt gyanakodva, félénken álljatok meg: a vadakat és halakat is mindig valamilyen csali remény szedi rá. A szerencse ajándékainak vélitek őket? Csapdák csupán. Mind, aki biztonságos életet akar közületek élni, amennyire lehetséges, kerülje a léppel bevont javakat, még másért is csalódunk bennük nagy nyomorultul; azt hisszük: birtokunkban vannak, s mi ragadtunk beléjük. A szakadékba visz ez az út; e felívelő életnek a vége bukás. S még csak az sincs megengedve, hogy megálljunk, ha a boldogulás letérít a helyes útról, vagy legalább egyenesen állva, vagy egy csapásra süllyedjünk el: nem fordítja meg a hajót a szerencse, hanem lebuktatja és odavágja. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Könnyű strófák

25 augusztus 2012

Feledékenyen.
Egyszerűen és
feledékenyen!
Így lesz jó,
így lesz a minden!
Mert bánat nem
érhet hozzám,
ha örvendek lelkem
árva fodrán
feledékenyen!

Csak csengő-lazán,
sőt, könnyeden, így-igazán!
És ünnepnap lesz minden hétköznap,
ha feledékenyen, és könnyed-lazán… (more…)

Gálvölgyi – Csernus paródia

25 augusztus 2012

Mentális morzsák – 2012.18.25.

25 augusztus 2012

Mindenkinek add meg a tisztességes búcsút. Ne érdemei szerint köszönj el, hanem saját emberséged és jóságod mércéje szerint. Sose távozz szó nélkül. Adj tisztességet és méltóságot annak, akivel egykoron összesodort a Sors, még ha csak pár rövid napra, vagy órára is. Ő is meghal egyszer és te is. Lásd: közös nyomorúság a halál, és ami utána van (ha egyáltalán van utána valami), az mind csak hit, és mint ilyen, mind bizonytalan. De az élet közössége és szívdobbanása közös, s a szenvedés, és a jajszó is. Légy együtt érző mindenkivel!

(Rajnai Lencsés Zsolt)

Ezüstcsengettyűk…

24 augusztus 2012

 

Ezüstcsengettyűk Égre csüngve lejtenek lassú, néma táncot,
békét teremt e lét, gyógyítva sebet, varrt és szilánkot…

(Rajnai Lencsés Zsolt)

Mentális morzsák – 2012.08.24.

24 augusztus 2012

Igaz…

Azoknak a legrövidebb és legzaklatottabb az életük, akik a múltról megfeledkeznek, a jelennel nem törődnek, a jövőtől félnek, s midőn eljutnak végórájukhoz, akkor fogják fel, későn, hogy oly’ sokáig voltak elfoglaltak, s eközben nem csináltak semmit. (Seneca)

Nagy Lajos: A szakadék

24 augusztus 2012

Egy úriember kiment a hegyek közé sétálni.

Amint egy meredek sziklán akart átjutni, megcsúszott és a mély szakadékba zuhant.

Sokáig feküdt eszméletlenül, és mikor magához tért, hirtelen rémület fogta el. A szakadék mély volt, messze esett a járt úttól, már alkonyodott is, sehol a közelben ember. De ami mindenekfölött szörnyű volt, az úriember nem tudott még csak fölállni sem, mert egyik lába eltörött.

Rémületében felordított. Csak úgy, szinte állati hangon. Azután, bár semmi reménye nem lehetett arra, hogy valaki meghallja, kétségbeesetten segítségért kiáltozott, magából kikelve, hogy az már nem is illik úriemberhez.

És éppen ez, az illem szabályainak ez az átlépése, volt – azaz lett volna – szerencséje. Mert az eszeveszett kiáltozást meghallotta két erdei munkás. Figyelmesek lettek a hangra, és mivel az úriember többször kiáltott, tájékozódni is tudtak, és hosszas keresés után megtalálták a szakadékot. Megálltak a szakadék peremén, letekintettek a mélybe, meglátták a szerencsétlenül járt úriembert, és az egyik munkás odaszólt a másiknak: (more…)

Kosztolányi Dezső: Mint a magnézium

23 augusztus 2012

Mint a magnézium, amelyet éjszaka
gyújt meg a fényképész, úgy ég a holdvilág.
Egy nyári vendéglő tornácán tünődöm
egyedül az éjben, mint utolsó vendég,
s már tíz perce nézem egy rossz gyufatartó
két sánta gyufáját.
Kószáltam egész nap, nem volt hova lennem
a csillagok alatt, szaladtam, megálltam,
utcapadra ültem, fáktól tudakoltam,
miért vagyok árva.
Jajjaj, édesapám,
halott édesapám, egyetlen, igazi
férfirokonom te, aki úgy szerettél,
ha most látnál engem.
Ha kitörve sírod kapuján e csöndes,
rémszerű órában erre kódorognál
züllött kabátodban, melyben eltemettünk,
szakadt gombjaiddal, rongyosan-férgesen,
mert a halottak mind bús, régi csavargók.
Jaj, hogyha most látnád
elmúlt életednek fájó maradékát,
s amint közelednél a túlsó oldalon,
végtelen-ismerős
acélkék szemeddel lassan, szomorúan
reám tekintenél.

« Előző oldalKövetkező oldal »