Monthly Archives: szeptember 2012

Eve Angeli Clip JE SAIS

30 szeptember 2012

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Nyolcadik fejezet; Kunigunda története)

30 szeptember 2012

– Ágyamban voltam, s mélyen aludtam, mikor az ég akaratából bolgárok törtek be Thunder-ten-Tronckhba, a mi gyönyörű kastélyunkba; megölték apámat, bátyámat, s darabokra vágták jó anyámat. Egy hat láb magas rettentő bolgár, látva, hogy ennyi szörnyűségre elveszítem az eszméletem, hozzáfogott, hogy meggyalázzon, de erre már magamhoz tértem, visszanyertem az eszméletem, sikoltoztam, vergődtem, csíptem, haraptam, karmoltam, ki akartam kaparni a hatalmas bolgár szemét, mert nem tudtam, hogy ami apám kastélyában történt, akárhol s akárkivel is megtörténhet; a goromba a kését is belevágta a bal csípőmbe, ma is megvan még a nyoma.

– Remélem, hogy láthatom én is – mondta sóhajtva a naiv Candide.

– Majd meglátja – mondta Kunigunda -, de hadd folytassam. (more…)

Hinni, vagy látni?

30 szeptember 2012

Szavak nélkül, csak úgy… Mert amit ehhez a képhez írnék (lásd a címet), kedélyeket borzolna… és annak semmi értelme… (RLZs)

Eagles – Hotel California

30 szeptember 2012

Püthagorasz: Életút

29 szeptember 2012

Életünk az ölümpiai játékok népes gyülekezetéhez hasonlít. Van, aki teste ügyességét mutogatva várja a dicséretet; van, aki árut kínál, mert így akar pénzhez jutni. Van olyan is – nem a legostobább fajta -, aki csak nézi a tülekedést, mert kíváncsi annak mikéntjére, hogyanjára. Mások életét szemléli, mert tapasztalatokat keres, s imigyen irányt talál a sajátjára.

Marcus Aurelius töredékek…

29 szeptember 2012

(…) Egy, csak egyetlenegy: a filozófia. Ez pedig annyit jelent, hogy figyeljünk belső értelmünkre, segítsük győzelemre a kicsapongó élvezet és a fájdalom fölött! Ne hagyjuk ötletszerűen, csalárdul és álnok módra cselekedni, ne függjön más emberektől, vagy attól, hogy az a “más” megtesz-e valamit, vagy sem. Továbbá: ami az élettől jön, azt fogadja el úgy, mint az onnan eredőt, ahonnan ő maga is jött…

Csak a pillanatot veszítheted el…

Még ha háromezer, vagy harmincezer évig élnél is, mégis gondold meg, hogy senki sem veszíthet el más életet, csak amit él, és nem élhet mást, csak amit elveszít. Egyre megy hát a leghosszabb és a legrövidebb élet. Mert a jelen mindenki számára egyre megy, tehát az is egyre megy, amit elveszítünk; így az elmúlt élet, csak röpke pillanatnak bizonyul. Hiszen sem a múltat, sem a jövőt el nem veszíthetjük. Hogyan is vehetné el valaki tőlünk azt, ami nem a miénk?

Tehát két körülményt vegyünk mindig figyelembe: először, hogy minden öröktől fogva azonos formában ismétlődik, s nem számít, hogy valaki száz, vagy kétszáz évig, vagy beláthatatlan ideig szemléli-e ugyanazokat a jelenségeket; másodszor, hogy a leghosszabb és a legrövidebb életre rendelt is ugyanannyit veszít! Mert csak a jelen pillanattól fosztható meg, csak ez az
övé, s amije az embernek nincs, azt el sem veszítheti… (more…)

József Attila: Ülni, állni, ölni, halni (Hobo)

29 szeptember 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Összeegyeztethetetlen?

29 szeptember 2012

 Fölfelé, csak fölfelé, hisz
dallamok parázslanak bennem,
de hó alatt rekedt a száz könnyű fúvós…

Fölfelé, csak fölfelé, mert
visszahullunk, ha megállunk,
s bokréták közt puhán
oszlik majd porrá lázas igyekezetünk… (more…)

Seneca: Erkölcsi levelek (10. levél)

29 szeptember 2012

Így van, nem változtatom nézetemet: fuss a sokaságtól, fuss a kevesektől, fuss még az egyes embertől is. Senkinek sem örülnék, akivel megosztanád a társaságodat. És lásd, milyen véleménnyel vagyok rólad: rá merlek bízni önmagadra. Kratés, mint mondják, éppen annak a Stilbónnak a tanítványa, akiről az előző levelemben tettem említést, mikor egy sihedert látott félrevonultan sétálni, megkérdezte, mit csinál ott egyedül. „Magammal társalgok” – felelte az. Mire Kratés: „Vigyázz, kérlek, s légy nagyon résen: rossz emberrel társalogsz.” Ha valakit gyász sújtott vagy retteg, őrizni szoktuk, hogy magányát ne használja rosszra. Egyetlen ostobát sem szabad egyedül hagyni, akkor kovácsolja a rossz terveket, akkor szövögeti másoknak s magának az eljövendő veszedelmet, akkor sorakoztatja fel gonosz vágyait; akkor szüli meg a lélek mindazt, amit félelemből vagy szeméremből eltitkolt, akkor köszörüli merészségét, ingerli kéjvágyát, ösztökéli haragját. Végül is a magány egyedüli előnye – hogy semmit sem kell bízni senkire, s nem kell félni a besúgótól – az ostoba számára elvész: ő maga árulja el magát. Vedd hát fontolóra, amit remélek felőled, sőt amit ígérek magamnak (remény ugyanis a még bizonytalan jónak a neve): hogy nem akadok olyan emberre, akivel szívesebben látnálak együtt, mint tenmagaddal. Visszaidézem emlékezetembe, milyen fennkölten ejtettél ki bizonyos szavakat, mennyi erőtől duzzadtak e szavak. Szerencsét kívántam nyomban magamnak, és azt mondtam: „Ezek nemcsak ajkáról peregnek, van biztos alapjuk. Ez az ember nemcsak egy a tömegből: a boldogulást tartja szem előtt.” Így beszélj, így élj; vigyázz, ne kerekedjék fölül rajtad semmi. Elengedheted az isteneknek régi kívánságaidat, támassz másokat: kérj józan bölcsességet, egészséget lelkednek, azután a testednek. Miért nem kívánod ezt gyakrabban? Kérd bátran az istent: nem olyasmit kérsz, ami idegen tőle. (more…)

Bob Marley – Bad Boys

28 szeptember 2012

Égre kitárt karok…

28 szeptember 2012

Égre kitárt karok, mik a horizont szárnyán repülnek, felemelik a NŐ-t,
s díszként ragyognak férfiszívem ujjongó pitvarában, és hamar
ölelni vágyom…! Tán ma még ölelni is fogok…(RLZs)

József Attila/Hobó — Nagyon Fáj

28 szeptember 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Egy elmeháborodott kiáltásai a pszichoanalitikusokhoz

28 szeptember 2012

Megálljatok!
Ne analizáljatok!
Inkább arra figyeljetek amit mondok!
Ti bolondok!

Megálljatok!
És legalább egy kicsit moralizáljatok!
Varrjatok erényt is a szóhoz!
Kísérletezgetéseteket kössétek a jóhoz!

Megálljatok!
Belém ne vájjatok!
Nektek is fájjon, amikor vájtok,
ha avatatlanul kontár-mód bennem turkáltok! (more…)

József Attila: Majd megöregszel

28 szeptember 2012

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz – azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed, s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyávog,
de a szobába csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a múltból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifjú képed, hozzá motyogod.
„Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem”.

„Mit is tehettem volna?” – kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat. (more…)

Szakcsi : Arabesque -pillanat

28 szeptember 2012

Következő oldal »