Daily Archives: 2012. szeptember 5. szerda

Szakcsi Lakatos Béla – One morning

5 szeptember 2012

Ártatlan apró…

5 szeptember 2012

Ártatlan, apró örömök egészen betöltenek mindenségükkel, olyannyira, hogy nem érzek hiányérzetet semmiben sem… Válogatott pillanatok ezek, mégsem én válogattam őket, csak megadattak…
Jó megállni bennük, s tőlük növekedni naggyá…
(RLZs.)

Rajnai Lencsés Zsolt: Átfordulás

5 szeptember 2012

Mennyi rejtély!
Mennyi talány és titok…
Alig értem.
Mikor átfordul a szíved,
oly’ titokzatos…
A millió összefüggésen
egyszer csak átbukik a lelked,
és már másképp látsz…
Magad se tudod miért,
ám máshogy….
Talán csak érzed, de nem tudod…
És keménységed lágyul,
mert hiányom létezni akar ismét!
Kiütközik árvaságod,
szükséged magához emel,
s a múlt, száz fájó emléke megkopik…
Mennyi rejtély, talány és titok…
Alig értem!

De mennyi szépség is!
Mert nevetésed újra tűzben fénylik,
a hangsúlyok zenélnek,
pillantásodból kivész a közöny,
és megtelik melegséggel…
Szép lesz a futásod, szép a járásod,
tartásod; lényed egész felegyenesedik!
Mellém ül a lelked, mint hószirthez
a kelő Nap, az égi fenség;
és pilláid alól kivész minden idegenség!

2010.05.31…

Rajnai Lencsés Zsolt: Kérdezni könnyebb

5 szeptember 2012

 Mire vágysz én lelkem?
Hogy az, mi te vagy,
értsen, vagy felejtsen?

Mire gondolsz én elmém?
Hogy az, mi lehetnél,
itt van még, vagy már elmén?

Mit érzel én szívem?
Tán csalárdul lépre csalsz,
vagy ragaszkodsz a jóhoz híven? (more…)

Weöres Sándor: Tíz lépcső

5 szeptember 2012

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Pascal: Életbe-vágón fontos kérdés

5 szeptember 2012

Mielőtt a keresztény vallás bizonyítékainak vizsgálatába bocsátkoznék, szükségesnek érzem, hogy azok tarthatatlan álláspontját ecseteljem, akik közömbösnek tekintik e számunkra roppant fontos és őket oly közelről érintő kérdés igazságának kutatását…

Minden tévelygéseik közül kétségtelenül ez teszi őket a legbalgábbá, ez veri őket a legnagyobb vaksággal, s egyúttal ebben is a legkönnyebb megcáfolni őket a józan ész elemi érveivel s a természetes okoskodással.
Mert nem kétséges, hogy földi életünk csupán egyetlen pillanat; a halál állapota viszont, bárminő legyen is, örökké tartó, és ezért ennek az örökkévalóságnak a jellegétől függően minden cselekedetünknek és gondolatunknak szükségszerűén annyira más és más utat kell követnie, hogy lehetetlenség bármit is értelmesen és okosan cselekednünk, ha nem e ténynek mint szükségképpeni végső célunknak igazságához igazítjuk.
Nincsen ennél nyilvánvalóbb valami, s így a gondolkodás princípiumainak (vezérelveinek) világánál az emberek viselkedése teljességgel oktalan, ha nem választanak maguknak más utat. (more…)

LA GUITARRA ROMANA (Chitarra Romana)

5 szeptember 2012

Csipetnyi humor…

5 szeptember 2012

“Nem vagyok katolikus, de katolikus iskolába jártam amikor kicsi voltam. Volt ott egy apáca, aki úgy beszélt a pokolról, hogy azt hittük, ott nőtt fel” :) (Mark Gungor)

Wass Albert: Üzenet haza

5 szeptember 2012

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad. (more…)

Ady Endre: Az ó-temetőben

5 szeptember 2012

Az ó-temetőben tegnap
Nekidőltem egy sírhant-félnek,
S azokra gondoltam csöndesen,
Akik élnek.
Én már félig halott volnék:
Száz halál-pók nagy gonddal sző be,
Hogy juthassak méltón, csinosan
Temetőbe.
De akik tovább is élnek?
Mi lesz velük szegény balgákkal?
Akik a mély, undok, nagy sírig
Elkísérnek?

Dallos Sándor: A nagy csendőr

5 szeptember 2012

Bakos Jenő csendőrfőhadnagy úr rettenetesen dühös volt. Elkáromkodta már az összes kaszárnyában tanult káromkodásait s most újabbakon törte a fejét, nagyokon és kacskaringósakon, amikbe belecsavarinthatja a mérgét. Erre a pogány műveletre volt is némi oka Bakos Jenő csendőrfőhadnagy úrnak. Egyrészben azért, mert Ella asszony nincs tíz perce, hogy táviratozott Budapestről, hogy az anyai házban nagyon jól érzi magát s sok csókot küldve, még három napot marad, más- és nagyobbrészt pedig azért, mert az összes csendőri nyomozások fiaskót mondtak tegnap estére s ő szolgabírótól alispánig, sőt följebbről is rakhatja zsebre a gúnyolódást, avagy az esetleges orrokat s fuccs a soron kívüli előléptetésnek.

Jasztrab Kajetán eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Az egész őrs kélt hétig, éjjel-nappal fölváltva kutatott utána, bejárták az egész járást és sehol sem akadtak nyomára, pedig minden jel arra mutatott, hogy itt rejtőzködik valahol. (more…)