Daily Archives: 2012. szeptember 7. péntek

Francis Bacon: Baráti tanács a lelki egészséghez

7 szeptember 2012

Jól mondja Hérakleitosz egyik talányában: Mindig a tiszta fény a legjobb. Annyi bizonyos, az a fény, amelyet mások tanácsa gyújt fel bennünk, mindig egyszerű és tiszta, ellentétben azzal, amely saját eszünkből és ítéletünkből származik, hiszen azt átjárják és átitatják szenvedélyeink és szokásaink.
És az eredmény attól függ, hogy barátunk jó tanácsára, vagy saját hízelgésünkre hallgatunk-e. Mert nincs nagyobb hízelgője az embernek önmagánál, és nincs jobb orvosszer az önhízelgés ellen a baráti szókimondásnál.

Tanács kétféle van: az egyik a magatartásra, a másik a cselekvésre vonatkozik.

A lelki egészség megtartására a legkülönb medicina: az őszinte baráti intelem.
Ami a cselekvést illeti – két szem többet lát az egynél. Aki ebben ringatózik: a kártyajátékos mindig többet lát a szemlélőnél, vagy a dühös ember éppolyan bölcs, mint az, aki előbb tízig számolt – téved, mert azt hiszi, egyedül elég önmagának. (more…)

Pilinszky János: Bántalom

7 szeptember 2012

Megbántottak! Hihetetlen a sértés és hihetetlen a sértegető arca. Mintha nagyítóüveg mögül sértegetne: akár egy természeti katasztrófa, akkorára nőnek vonásai. Úgy is bámulok rá: elképedve és megsemmisülve, s már nem is értem, amit mond, csak a szavai mögött tomboló indulatot látom, szemeinek viharát, vonásainak hegyomlását.
Eszembe se jut, hogy védekezzem.

Gyermekkoromban se verekedtem senkivel, olyan hihetetlennek tűnt, hogy valaki rámveti magát, földre veri a sapkámat.

Szemei, mint a viharos tó tükre, mikor szél és eső mossa el a víz határát. Mit is remélhetnék ekkora indulattól? S szívem mélyén már nem is azt kérdem szorongva, hogy mit is akarhat tőlem. Sokkal inkább azt, hogy ugyan mit is akarhat velem ez az elemi harag? Tudja-e vajon, kit bánt? Hogy mennyi valódi baj és bánat nyomaszt amúgy is? S ő maga, életének milyen távoli, titkos sérelmeiért kíván most bosszút állni rajtam, aki nem támadok, és aki nem védekezem ?

Arcát egész nap nem tudom elfelejteni. Jövök-megyek az utcán, egy ismerőssel beszélgetek a zsúfolt villamoson; indulata szüntelen parázsként égeti mellemet. El akarom felejteni, szabadulni akarok tőle, de bántása elkísér mindenhová. Hiába próbálok dolgozni, hiába igyekszem elmerülni egy most megjelent verskötetbe, haragja átsüt a híradó képein, átég a figyelmetlenül olvasott verssorokon.

Holdfáradt vagyok, mire hazafelé indulok.

És ekkor történik velem a csöndes és csodálatos változás. Pontosan akkor, amikor befordulok az utcánkba. A fordulóban utcánk, ez a szürke és öreg utca, már ezerszer és ezerszer jött elébem, de máskor valahogy alig vettem észre… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Be szép vagy…

7 szeptember 2012

Be szép vagy Kedvesem!
Mint a nyíló virág!
Mosolyodba veszek
akár egy életen át!
Veled ébredek reggel, alszom el este,
s leszek teérted a mulandóság restje!

2012.09.07.

Lord of the Rings – In Dreams (Soundtrack)

7 szeptember 2012

Ennek a kisfiúnak gyönyörű hangja van…

Rajnai Lencsés Zsolt: Fehéren reggel…

7 szeptember 2012

Fehéren ülök, kis szobába’ reggel;
készülődik a lendület rongyos-álmos
kedvvel.

De a kar alig mozdul, tompán zsibbatag,
akár tél ölében fázó, szélfogó
pirkadat.

A csontom roppanó, a hang is pisszenő,
izmokon erek lapulnak, mint lúdbőrős
hideg kő. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Ha elmondanám…

7 szeptember 2012

 Ha elmondanám, hogy mit érzek
tudnád, hogy fáj nagyon…
Elmondanám, de nem tudom,
mert nincs rá szó, se hang.
Csak könny. (more…)

Fergie feat. Will.I.am //Quando Quando Quando// with lyrics

7 szeptember 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Belső bíró (kamaszvers)

7 szeptember 2012

Kis ideig szól a dal, – az ember halandó.
S e rövidke dallam, – maga az élet,
mely úgy nehezül rád, mint ólomtakaró,
s ha lelépsz a helyes ösvényről, véged…

Az élet tavaszán döntöttél akkor,
hogy a jót, a nemeset, az igazat teszed,
s lám, már ajtódon kopogtat az aggkor,
és emlékeidet bírálja lelkiismereted…

Szépet, jót tettél, vagy rosszat is talán?
Múló napjaidban így gondolkozol…
Töprengés repít vissza tajtéktenger habján
emlékeid közé, hol magadban osztozol… (more…)

Halmok, városok…

7 szeptember 2012

Halmok, városok, aprócska falvak… Puha otthonok,
félelmek, küzdelmek,  jajok és mosolyok…
Megannyi embersors, vágy és képzelet,
és mind rejtély, bogozhatatlan létszelet…

(Rajnai Lencsés Zsolt)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Hetedik fejezet; Egy öregasszonyról: mint viselte gondját Candide-nek, s hogyan lelte meg Candide azt, akit annyira szeretett)

7 szeptember 2012

Candide bizony mégis félt, de azért követte az öregasszonyt egy kicsike házikóba: ott egy tégely kenőcsöt kapott, amivel bedörzsölhette a testét, meg aztán ételt és italt; az öregasszony egy eléggé tiszta ágyat mutatott neki; s az ágy mellett egy rend ruha is volt.

– Egyél, igyál, aludjál – mondta neki az öregasszony -, s legyen veled az Atochai Szent Szűz, Páduai Szent Antallal s
Compostellai Szent Jakabbal együtt; holnap megint eljövök.

Candide még mindig ámult-bámult mindazon, amit eddig látott, mindazon, amit elszenvedett, s főkép az öregasszony irgalmasságán, akinek ott azonnal kezet is akart csókolni.

– Ne az én kezemet csókold – mondta neki az öregasszony -, holnap megint eljövök. Dörzsöld csak meg jól a bőröd, egyél, aztán aludjál.

Candide, annyi búbánat ellenére, azért csak evett, aztán elaludt. A vénasszony másnap reggel elhozta a reggelijét, megnézte Candide sebes hátát, bedörzsölte egy másik kenőccsel; aztán ebédet is hozott; késő este megint eljött, s vacsorával is kedveskedett. Harmadnap ugyanaz a parádé. (more…)