Daily Archives: 2012. szeptember 12. szerda

Az én tündekertemben…

12 szeptember 2012

Az én tündekertemben a jóság kicsit se unalmas, sőt, változékony, gazdag,  s a jó variációinak végtelen formái kombinálódnak; és fikarcnyit se hiányzik belőle a rossz… Szentimentális vagyok, tudom, és idealista.  No meg realista és szkeptikus és cinikus is, csak egészen máshol… Leginkább pedig mégis csak csöndes és szomorú… Mert a másodikok okából formálódik a világ, az elsők pedig csak a szívemben dobognak minden napnak minden másodpercében…

(Rajnai Lencsés Zsolt)

Ravel – BOLERO

12 szeptember 2012

Szétgurult szőlőszemek…

12 szeptember 2012

Szétgurult szőlőszemek, mint megannyi sorsok… Elvándorolt, szétfolydogált életek…
Hullott az elmálló, alélt már minden viruló bíborszem,
és felettük állva, saját sorsomat nézem, értem, lesem…

(Rajnai Lencsés Zsolt)

Kosztolányi Dezső: Boldogság

12 szeptember 2012

Nézd — figyelmeztetett Esti Kornél —, mindnyájan ábrándozunk arról, hogy valamikor boldogok leszünk.
Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire valami állandót, szilárdat, tartósat. Például egy kastélyt a tenger partján, kertet és csöndet körötte, egy nőt, gyermekeket, családot, esetleg pénzt vagy dicsőséget.
Ezek csacsiságok. Az ilyen képek kiskorunkban jelennek meg előttünk. Igaz, ma is megjelennek, ha a boldogságról képzelődünk, mert igazi és éber álmainkban mindig csecsemők maradunk. A mese ez, az örök és légüres mese. Ennek a kastélynak, akár a mesebeli kastélynak, nincs tervrajza, átírási költsége, adóalapja. A nő, akit magunk elé festünk, testtelen és lélektelen, nem is vagyunk vele semmiféle viszonyban. A gyermekek, akiket álmodunk, sohase betegszenek meg kanyaróban, és sohase hoznak haza rossz bizonyítványt. A dicsőségről pedig nem merjük megállapítani, hogy a valóságban nagyobbrészt a kiadókkal való tárgyalásokból áll, melyek annyira fölizgatnak bennünket, hogy később ebédelni se tudunk. (more…)

Pierre Charron: Lelki nyugalom

12 szeptember 2012

Ha gyönge a lélek – legyen bár szent és feddhetetlen -, sohasem örvendhet nyugalomnak; ám az erős lélek sem lelheti meg a nyugalmát e földön, ha nem tiszta és egészséges.
A lélek nyugalma: a bölcsesség gyümölcse és koronája.
Lelkünk nyugalmának záloga: a hallgatni tudó bölcsesség s a belőle fakadó gondolkodás.

Rajnai Lencsés Zsolt: Aprócska semmiség

12 szeptember 2012

Esti csodák, csip-csup.
Tarka közöny közt tevékeny
lendület kandikál.
Furcsább mint a többi.
Félszeg báj virít csipet-tornácán,
unalma érdekes, fölkelti lelkem.
Ráfigyelek. (Ó száműzött lét,
hogy meg tudsz lepni engem!)
És a meddő szöszölések
(mint falékony ötletek),
fontosként tódulnak,
és egy perc alatt fölborul az unalmas világ,
aprócska, általam vélt, fontos semmiségen.

2010.06.19.

 

Rajnai Lencsés Zsolt: Az óriás

12 szeptember 2012

“Titkos szeretet,
mely szétfeszíti keblemet,
de célba nem juthat soha,
ó, én ostoba!”
– szólt az óriás,
az a flótás-félnótás
aztán csak eldőlt.
Elfáradt nyelvén
a virágnyelv,
s kiutat keresve
esett el.
“Phü! mit számít?
majd egyel kevesebb a fennkölt”
– dadogta némán…

Tükröt a Hold tartott neki,
hogy torz arcát most maga nevesse ki,
de csak sírni
bírt
a suta,
kit könnycsepp zárt satuba.

“Oly fáradt vagyok
szívem tüzeit oltogatni,
s erőtlen viselni, ha felém rúg
akit szeretek;
de csak azt kaptam, mit megérdemelek” …
suttogta.
S helyeselőn bólintott
mindenki: “Igen, te semmiből sem tanulsz!
konok vagy, és még a tiszta muzsika hangját
sem hallod, pedig oly szépen szól akár a zongora,
ó, te ostoba!” (more…)

Szakcsi Lakatos Béla / Sachi / – Good Times/Old Times

12 szeptember 2012