Monthly Archives: szeptember 2012

Nagy zsibvásár…

28 szeptember 2012

Nagy zsibvásár az élet… Tolongunk, sorban állunk, itt egy gomb leszakad, ott egy mosoly leesik…, s rohanunk, rohanunk tovább… Reggel munkába, este meg haza, ide-oda és vissza… Művészet, kultúra, szórakozás, boldogság-forgácsok, készenlétek, várakozások, hegynyi restanciák, – de a káosz közepén mégis virágok nyílnak olykor… Aztán meg könnyek fakadnak belőlük, vagy mosolyok… Végletesen elkeseredünk, de hamar talpra állunk. Átbillenünk, belebillenünk újra a forgatagba, a sűrű, tekergő, szürke, de olykor színes masszába, bele újra az “életbe”… És forog, mocorog körülöttünk a mindenség, s néha még nekünk is marad szavunk, választásunk eme gabalygó gombolyagban, hogy, az a tántori falevél merre repüljön, mely mik magunk vagyunk… A szeretet pedig rövid időre összekapcsol néhány árva levelet, hogy, mielőtt feloldódnak a semmiben és a mindenségben, árvaságuk elviselhető legyen, s mosolyok foganjanak könnyeik között… (Rajnai Lencsés Zsolt)

Az Ég klárisai…

26 szeptember 2012

Az Ég klárisai átragyogtak fakó-fényesen a csöndes éjszakán,
s a szívemre ült halkan áttünékenyen: lényem mily’ aprócska és parány…
(Rajnai Lencsés Zsolt)

Marcus Aurelius: Elmélkedések (8. könyv)

26 szeptember 2012

1. Már az is szerénységre int, hogy életedet egészében vagy legalább ifjúkorodtól számítva nem élhetted filozófushoz méltó módon, hanem mind a mások szemében, mind magad előtt úgy tűnt, hogy távol állsz a filozófiától. Lám, zavarban vagy, s így már nem könnyű filozófus hírnévre szert tenned. Különben életberendezésed is ellene mondana ennek a törekvésnek. Ha igazában beláttad, mi a fődolog, akkor ne törődj vele, mit gondolnak rólad, s érd be azzal, hogy életed hátralévő részét, bármeddig tartson is, a saját természeted parancsának megfelelően morzsold le. Gondold át, mit kíván a természet, s más ne izgasson. Hiszen oly sok tévelygés után rájöttél, hogy a boldogságot sehol nem lelted: sem a szillogizmusokban, sem a gazdagságban, sem a hírnévben, sem az élvezetben – sehol! Hol van hát? Az emberi természet megkívánta tevékenységben. Mikor cselekszel e szerint? Ha törekvéseidet és tetteidet bizonyos alapelvekből vezeted le. Micsoda alapelvekből? A jóra és rosszra vonatkozó alapelvekből: hogy az ember számára egyáltalán nem jó az, ami nem teszi igazságossá, józanná, férfiassá, és egyáltalán nem rossz, ami nem teszi a felsoroltak ellenkezőjévé. (more…)

William Shakespeare: Szonett (56-60)

26 szeptember 2012

56. szonett  

Újítsd erődet, édes szerelem;
Ne mondják: élet tompább, mint az éhség,
Melynek, bár ma torkig lakva pihen,
Étvágya holnap újra feni kését.
Tégy így te is; és ha éhes szemed
Ma gyönyörök el is nehezítették,
Holnap nézz újra: így nem öli meg
Szellemed az örök túltelítettség.
E bús időköz legyen óceán két
Part közt, ahová folyton kiszalad
Két szerető, s a másik visszatértét
Látva mindegyik egyre boldogabb.
Vagy mondjuk télnek: épp, mert oly sivár,
Háromszor oly szép utána a nyár. (more…)

Élethosszig tartó…

25 szeptember 2012

Élethosszig tartó huncutság, józan paraszt ész és csipetnyi bölcselet… Fáradt tán kicsit, de csöppet se megtört, vagy szomorú… (RLZs)

 

Hajnik Miklós: A háborús testvérke

25 szeptember 2012

Péterke még csak hároméves volt, amikor a mennyországba került. S mivel addig tulajdonképpen anyukájától még sosem volt elválva, mindig a szoknyáján lógott, olyan anyás gyermek volt a Földön, most ezen a sosem látott selyem mezőn idegenül és elhagyatva érezte magát. (more…)

NEW YORK,NEW YORK

25 szeptember 2012

Mentális morzsák – 2012.09.25.

25 szeptember 2012

Gondolat:

“Ha a legfélelmetesebb dolog felett is úrrá tudsz lenni, nem marad már semmi, amitől félned kellene!” (Rajnai Lencsés Zsolt)

Pilinszky János: József Attila emlékkönyvébe…

24 szeptember 2012

Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.

Mozarti tehetség volt: a legbonyolultabb és a legegyszerűbb, a legmélyebb és a legtörékenyebb, a legsúlyosabb és a legáttetszőbb.

Ady titáni erőfeszítése után ezért vették őt észre oly kevesen. A legkülönbeket az emberek mindig rossz irányból várják. Neki nem voltak fejedelmi prózái, mint Adynak; nem ismerte a romantikus díszeket; legmerészebb kísérleteit is a tökélyig megoldotta. Sorsa a legkülönbekével rokon: Hölderlinével, Kafkáéval, Jézuséval.
Huszonöt évvel halála után még ma is ő a legmodernebb költőnk.

Kortárs, 1962. december

Loreena McKennitt- The Highwayman

24 szeptember 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Maradandó

24 szeptember 2012

 Csak a búcsú teszi meghitté a pillanatot,
és teremt maradandó értéket.
Amikor lelkünkre ül a véges.

Mikor veszteség lengi be szívünket,
a szárnyszegtett hiány, – s ha tud fájni!
Ebben igazulunk meg egymás felé, akkor is,
ha már nem vagyunk jelen. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Nyárutó

24 szeptember 2012

Nyárvégbe hajlik már az évszak széle,
és összeér ősz-szomszéddal sárguló fénye.

Illatai ernyedt melegség bágyadását hozzák,
rövidülő nap-perceit az éjszakához osztják.

Foszlik a nyárutó, a horizont deres már,
csepereg a langy-eső, az utakon sár. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Nincs címe…

24 szeptember 2012

Hány könnycsepp fér el egy bezárt szemhéj alatt?
S hány néma sikoly a szívemben?
Tudod, hogy társtalan élünk a szenvedésben?

Csillagok vonulnak felettünk,
és némán haladnak át rajtunk és időben…
S a zene csak lepkeszárny a mában. (more…)

Drága…

24 szeptember 2012

Drága, meghökkentő, abszurd, romantikus giccs…..
Bájos, tünékeny, színes kis semmiség, de a ruha klassz… :)

Popey szabadságra ment…

23 szeptember 2012

Popey szabadságra ment, és addig én helyettesítem… :)

« Előző oldalKövetkező oldal »