Daily Archives: 2012. október 3. szerda

Dobos Hajnal: 1980 karácsonyán

3 október 2012

Ki mondta, hogy a boldogság szabályos?
S kezünkre ki üt, hogy nem szabad?
Boldog vagyok, s ha boldog vagy te is,
Ez ledönt köröttünk száz falat!

Vezetlek, de lépteink alá dús mohát
kezed simít, s a csillagra te mutatsz.
Már fáradt lehetnék, de szerelmeddel,
mint kristály-forrással megitatsz.

Talán elkerülik útjainkat a vermek.
Talán a csönd sem lesz az idő martaléka.
Ezt a békességes, boldog-szép szerelmet
talán a bátorságunkért kaptuk, ajándékba.

Azután csend lett…

3 október 2012

Azután csend lett… És béke… A Nap bearanyozta a látóhatárt és pipacsok nyíltak mindenütt… A lombok a hegyek aljához értek, emberek széledtek mindenfelé, mint bogarak a fán, a talajon és lágy füvek közt is… Korábban úgy hittem, már nem leszek boldog, de ezen a délutánon mégis az voltam. Elfogadtam és beletörődtem a magányba, s hogy nem kéredzkedtem erre a világra, de ekkor próbáltam mégis örömmel átvenni azt, amit kaptam. Nehéz volt, mert féltem, hogy csak az eszem teremti meg vágyaimat, azt, hogy egy jó világban létezzek, de akartam így hinni, mert tudatosan élhetőbb illúziót kerestem a korábbinál. Mert hiszen, az a másik, amit korábban hittem, s ami tán a valóság is, a halálba visz, a halálba taszajt, s iramlásával egészen megöl engem… (Rajnai Lencsés Zsolt)

Dobozy Hajnalka: Emma

3 október 2012

A sámlin ült a cserépkályha és a fal között. Már alig sírt. A szürkülő délután lusta mozdulatlansága csendes szipogássá szelídítette zokogását.

Átázott zsebkendőjét a zsebébe gyűrte, két öklével megdörzsölte kivörösödött szemeit, és egy mély sóhajtással bezárta a délutánt. Tulajdonképpen jól érezte magát. Ma is elsiratta életének egy darabkáját, s most már csak a közelgő estére gondolt. A jó vacsorára és a meleg ágyra. Szájában hirtelen összefutott a nyál. Kiment a konyhába, megemelgette a fedőket. Elégedetten nézte a csirkepaprikás tejfölös szaftján gyöngyöző, halványpiros zsírcseppeket, a galuska márványos, sárgás-fehér halmait. (more…)