Daily Archives: 2012. október 4. csütörtök

József Attila: Tovább én nem bírom

4 október 2012

Istenem, adj két megvakult szemet,
Imás ajkat, ki térden emleget,
Lelket, ki tudja, tenni bírsz csodát
S agyat, ki nálam sokkal ostobább.

Ó, rettentő Isten, nagy vagy, ha vagy,
Gyötrött testemmel bár pokolnak adj,
De másikat küldj – méltó-nagy kinom,
De, ó Uram, tovább én nem birom.

Küldj másikat, kinek meleg szavát
Bölcsőn susogják boldog, szép anyák,
Kiért a föld fáklyás örömre gyúl
S kinél hitványabb még a pénzes úr.

Ki nem gyűlölné pénzéhségüket,
Ki nem bánná, hogy minden szív süket,
Kit meg nem indit asszony és nyomor.
S mosolygó arca ne legyen komor.

Ó, válts föl, Isten, végre engemet
S a pénz miatt ájult nagy lelkemet,
Szédült időd forró lehelletét,
Hideg halálsohajtás fujja szét!

Rajnai Lencsés Zsolt: Istenem, szólj hozzám!

4 október 2012

Istenem! Szólj hozzám jó szót kérlek,
ha már úgy megtiszteltél engem,
hogy gondjaidba avattál,
és sok terheddel megraktál.

Mert nem értem én, hogy mivégre
e nagy tisztesség, hogy a
szenvedés és az irgalom
ösvényére helyezed a lábam?

Ám ha így szeretsz Uram,
ha bevonsz saját kínjaidba,
adj kérésemre kicsinyke választ!
Hiszen erővel felruházol,
azért, hogy halódó lelkem
szenvedésében
cipelni tudjam a világot,
de e mellé még célod is
el kell magyaráznod!…

Mért hágysz magamra óh Isten?

Úgy akarsz igazzá tenni,
hogy benned is kétkedve
emelsz magadhoz, mellébed,
hogy hitem összetörve,
a semmibe kapaszkodva tanuljam
a jót, magáért a jóért tenni,
s nem teérted? (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Két Isten

4 október 2012

Két Isten lakozik a szívemben.
Hol egyik, hol másik
jő elő, él bennem.

Az egyik szerető atyám
kit hinni akarok,
hinni szeretek.
A másik, akit kérdezek,
de nincs tőle felelet. (more…)

Hobo a Hír TV-n

4 október 2012

Kovács Daniela: Ősz elé

4 október 2012

Már itt az ősz. A táj szomorúsága
idáig jutott a ligeten keresztül,
rátapadt házunk meszelt falára,
s a mélybe tekintvén fázva összerezdül.

Valahol messze zivatar morog.
Az ég alja egy percre megkövül,
s mint ki nem ismer föl, rám hunyorog,
aztán továbbindul. Újra csönd vesz körül.

Nyírfánk borzong, mint bús nagybeteg,
panaszt hordoz szomorú szívén,
ablakunk alatt gubbaszt csüggeteg,
míg ágai közt szél sír. Őszi bús szirén.

Nekem is fáj. Megint búcsúznom kell.
Ez a nyár is hűtlen, más láb elé terül.
A nedves hideg lelkem alá fészkel,
és gyötör, mardos könyörtelenül.

A PROFI – ENNIO MORRICONE – BELMONDO

4 október 2012