Daily Archives: 2012. október 14. vasárnap

Jékely Zoltán: Az ötödik X után

14 október 2012

De szomorú, hogy ötvenedik évem
ilyen kedvemben ért utol:
alig hiszek a lelkem erejében,
s kezemből már-már kiesett a toll…

Jaj, templomok fölé nőtt szörnyü házak,
s a törpe templomokban hol az Isten?
Miből kihalt az áhitat s alázat:
lelkem milyen szárnyékba menekítsem?

Vélt animáim kik ölében ülnek?
Ridegségért hidegséggel fizetnek.
S én tarthatom magam elé tükörnek
kietlenét a vad horgász-vizeknek.

A lomb az erdőn, berkekben kibomlott;
de a viharban sátorul elég ez?
Egy villám, ha nem is a szörnyű gondok,
tetőtől talpig átjár és kivégez.

S ha láttok majd egy üszkös nyárfa-csonkot,
mely vízbe bámul a partról mogorván,
mint egy sötét, ráncokszabdalta homlok –
csupán az őrzi még emberi formám.

Hair magyarul – Jöjj el napfény!

14 október 2012

Ady Endre: Anyám és én

14 október 2012

Sötét haja szikrákat szórt,
Dió-szeme lángban égett,
Csípője ringott, a büszke
Kreol-arca vakított.

Szeme, vágya, eper-ajka,
Szíve, csókja mindig könnyes.
Ilyen volt a legszebb asszony,
Az én fiatal anyám.

Csak azért volt ő olyan szép,
Hogy ő engem megteremjen,
Hogy ő engem megfoganjon
S aztán jöjjön a pokol.

Bizarr kontyán ült az átok.
Ez az asszony csak azért jött,
Hogy szülje a legbizarabb,
A legszomorubb fiút.

Ő szülje az átok sarját
Erre a bús, magyar földre,
Az új hangú tehetetlent,
Pacsirta-álcás sirályt. (more…)

Charlie Chaplin – Box

14 október 2012

József Attila: Együgyű ének

14 október 2012

Fiatalember, húszesztendős, velem egyidős
Szép szeretőjét nagyon szereti
Ugy szereti, épp mind medrét a folyó, amelyikben a halak is lebúnak az
iszapba, ha elfáradtak
Csak símogatja és nagyon szereti
Ha virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg maga
Fölolvassa neki az újságot, megvárja, amíg elalszik, aztán elalszik ő is
Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát
Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.

1925. ápr.

Hair Soundtrack – Aquarius

14 október 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Strófák

14 október 2012

lángot vet a nyár két szemedben…
mennyi sár… mennyi sár
alig szárad…

vizei meg mind ide lengnek…
int a nád… int a nád…
és nem fárad…

lángot sző az éj dalomban,
lenni jó, lenni jó,
tudom, – karodban… (more…)

Queen – ‘Bohemian Rhapsody’

14 október 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Perdülj!

14 október 2012

Sylvia!
Jöjj karjaimba!
Forogj és perdülj dallamaimra!
Röppenj te könnyű lég-lány,
s rebbenj, mint fény át
az éjen!
Hozzám!
S légy kéjem,
és gyönyöröm
nékem!
Hisz könyörgöm
éppen
hozzád,
hogy jókedved hozd át,
lassúdan halálom
szürke ormán! (more…)

Sebtében rohant…

14 október 2012

Sebtében rohant Sára!
Susogott, sercent a ruhája!
És sóhajtott mind, ki őérte óhajtott…

(RLZs)

Bolyki Brothers – Take Five

14 október 2012

Thury Zoltán: Az özvegy javára

14 október 2012

(Megjegyzés: Régies szöveg, nem mai helyesírással. RLZs.)

A községnek az országút felőli végén, szabad téren, gyönyörű pázsiton, a mit épen csak a falak körül mocskolt be a mész meg habarcs meg a téglapor, szép házba kezdett bele valaki ezelőtt három esztendővel. Azon a nyáron nem jutott messzire. Épen csak az első emeleti ablakokig huzta föl a falat. Ugyszólván: alkalomszerüleg dolgoztatott. Ha volt egypár forintja, hát épített, ha pedig nem volt pénz, hát repedezett, omlott a fal s a tetejéről vigan söpörte le a téglákat a szél. Egyébként – ugy mondták – spekuláczióra épült a ház. Eladásra, hitelbe vásárolt telken, ócska téglából s a városból kihordott olyan ablakokkal és ajtókkal, a miket félig-meddig már fölfalatozott a szú. A másik nyáron megint hozzájuthatott pár száz forinthoz az a valaki, a ki a házat építette. Akkorára azonban rájött arra, hogy mégis igen nagy arányokban fogott a munkához. A banknak nem imponált a széles alaprajz. Az alap tehát némileg módosíttatott. Négy szoba maradt alul, három felül s fölkerült a félbehagyott falra az emelet is. Akkorára azonban már némi sülyedés volt észlelhető az alapozatban, a mit rövidesen ugy magyarázott meg egy pesti építész, hogy a talaj futóhomok. Kifutott a kövek alól. A ház azonban – a mint mondám – spekuláczióra épült, tehát még ráraktak néhány kocsi téglát s miután holmi ácsmunka is következett, egy ócska gerendának a repedésébe zöld galyakat dugtak s a spekuláns átküldött a kocsmába öt liter borért, hogy majd holnap aztán, ha arra jár, hát beviszi az árát. Akkor épen nem volt neki váltott pénze. A kőmüvesek meg a két ácslegény megitták a bort, aztán egy kis szitkozódás hallszott, hogy: – ezzel akarja kiszurni a szemünket, ezzel? – A hetibért követelték s abban se nyugodtak meg, hogy a spekuláns azt mondta, hogy ugy legyen egészséges a gyermeke meg az egész családja, hogy hétfőn fizet. A bokréta-ünnep tudniillik szombaton ment végbe. A munka pedig szünetelt az idei tavaszig. Azalatt a ház, bár a tél folyamán semmi táplálékot se vett magához, épen csak ivott, némi potrohot eresztett. Az történt tudniillik, hogy egy építész, a kit kihivtak, hogy befejezze a müvet, kidugta a botját félig az egyik sarkon s a segédjétől, a ki a fal másik végén, a ház tulsó sarkán állott, azt kérdezte: (more…)

Gárdonyi Géza: Tanácskérés

14 október 2012

Éppen kibocsátottam a gyerekeket. Az udvaron összefogózkodtak: mindenik azzal, amelyikkel egy tájon lakik. – Dicsérjük Jézust!

S kioszladoztak a kiskapun.

Akkor láttam, hogy a hideg esti homályban egy szűr áll a kapu mellett. A szűrben persze ember is. Várja, míg a gyerekek kivonulnak, hogy aztán bejöhessen.

Istenes Imre volt a szűrben, az idősebbik Istenes Imre, akinek feje annyira hasonlít az uraság szelíd, fekete kutyájáéhoz. A fején az ünneplős kalapja, a lábán meg az ünneplős csizma. Valami fontos ügy hozhatta.

– Kerüljön kend beljebb. – S az iskolába vezettem. – Hogy és mint vannak odahaza?

– Köszönöm a kérdésit, mester uram, hála Istennek…

Míg én gyertyát gyújtottam, leült az első pad sarkára, ahol a fia szokott ülni. A vastag tehénszőr-szűrön bizony nyomni is kellett egyet, hogy beférjen, de aztán úgy ülhetett, mintha karosszékben ülne: egyik könyöke az első padon, a másik a második padon.

– Eső lesz – mondotta -, vagy eső, vagy hó, de mégis inkább eső.

A kalapját odatette az első padra, ahová a fia szokta az irkáját tenni. Szemébe hulló, fekete haját oldalra tolta. Azután látva, hogy én pipára gyújtok, ő is elővette a makráját. (more…)