Daily Archives: 2012. október 23. kedd

Rajnai Lencsés Zsolt: A szerelem művészete

23 október 2012

Előszó

Valamikor 2000 környékén írtam az alábbi művet “A szerelem művészete” címmel. Ma már sok dolgot másképp írnék, mint akkor, mert a tanulmány itt-ott nyers, hiányos, elnagyolt, vagy vázlatos, máshol meg túl lelkes és naiv, vagy fundamentalista keresztény, de alapjaival, nagyjából ma is egyetértek. Azért teszem most fel újra, mert valaki kereste nálam és nem volt fenn… Kihalásztam a kukából, és feltettem, hisz annyira azért nem rossz amit akkor írtam, :) csak néhol túl vallásos, főleg az utolsó rész, de nagyjából azt is vállalom még ma is, mert a vallásosságtól függetlenül is jó gyakorlati tanácsok vannak benne… (legalábbis szerintem) (RLZs. 2012.10.23.)

Rajnai Lencsés Zsolt: A szerelem művészete

1. rész: A szerelem definíciója, jellege és célja (Bevezetés)

– alapfogalmak

Talán minden ember vágyakozik rá, hogy átélje és megtapasztalja a szerelmet.
Némely ember, aki már megélte egyszer, újra részesedni kíván belőle…

De nem csak sóvárgói vannak. Sokan csalódottan fordulnak el a szerelemtől, keserű emlékeik miatt.

Tegyük fel a kérdést: mi a szerelem? Hogyan határozhatnánk meg?

Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás.
Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem csak “ideig-óráig tartó röpke élmény”.

De ezek nem definíciók.

Röviden talán a következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet:

A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló komplex vonzalom.

A másik ember egész lénye alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki közösség harmóniáján át, a nemi vágyakozásig bezárólag, – mindent magába foglal. (more…)

Kaffka Margit : Csend

23 október 2012

Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel,
Idegzett húr most, oh most pattan el,
Vagy fölzengi a nagy harmóniát,
Az életet, az üdvöt, a halált,
Mindegy! Valami jönni, jönni fog!
– – Ily csendről nem tudok.

De ismerem
Hol bús töprengés ág-boga terem,
A csonka mult idétlen hordozóját,
Sok, sok magános, lomha alkonyórát,
Melyből a szótalan, közömbös árnyak
Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,
S a szívnek várni, – várni nincs joga, –
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,
-E csöndet ismerem.