Daily Archives: 2012. október 28. vasárnap

Beethoven Moonlight Sonata (Sonata al chiaro di luna)

28 október 2012

Nézz a szemembe…

28 október 2012

Nézz a szemembe! Látod mennyi érzés csillog benne? Az Idő összetört, megtépázott, felfalt és felaprózott, de még élek és érzek! És van szívem! Látod? Van amit nem vett el tőlem a Sors! Halálra készülök, ahogy majd Te is… De addig még élsz, ne feledd! Élj jól amíg teheted… Ragadd meg a napot és szeress… Tedd boldoggá akit lehet, és akkor, a kor, kortalan ragyog majd Tebenned! (RLZs)

Love Story – Beethoven

28 október 2012

Szépség-pillanatkép…

28 október 2012

Szépség-pillanatkép! Törékeny valója a létezésnek, mely otthont, táplálékot, nyugalmat, s biztonságot keres, akár az ember… Kiszolgáltatott-sodrás, Sors-tépte jelenség sok ezer színes tollruhába bújva, de szabadon, ösztönszerűn, csöppnyi életként a Születés és a Halál sugárútján… (RLZs)

Mozart – Lacrimosa

28 október 2012

Madách Imre: Önmegtagadás

28 október 2012

Ha csillag volnék Isten trónja mellett,
Mégis csak e porföldre szállanék,
Itt nyílna nékem a boldogság benned,
Minőt számomra mást nem ád az ég.

Ha éden kertének lennék virága,
S rideg lakásod lenne pusztaság,
Vagy vélem jőne éden illatárja,
Vagy hervadnék veled, mint sírvirág.

Körödbe helyze végzetem szeszélye.
S önakarat, ím, számüzésbe visz,
Birásodért ki édenről letenne,
Nyugalmadért elhagy még téged is.

Pilinszky János: Egy lírikus naplójából (2. rész)

28 október 2012

Az év elején Auschwitzban jártam. Az egyik fotó hozzásegített szemléletem bizonyos újrafogalmazásához. Meszelt kamrákra emlékeztető deszkák között egy fejkendős öregasszonyt hajtanak a kivégző-barakk felé. Az öregasszony körül két-három kisgyerek lépeget a salakos út jóvátehetetlen közönyében. Álltam a kép előtt, s erőnek-erejével meg akartam állítani a húsz évvel ezelőtti boldogtalanságot – ahogy látszatra a fényképfelvétel megállította.

De én a valóságot akartam megállítani.

S akkor megértettem, hogy semminek sincs értelme, ha nem tudjuk jóvátenni azt, ami már megtörtént.

Nos – egy hosszú gondolatsor kihagyásával -, én hiszek abban, hogy jóvá tehetjük azt, ami megtörtént, s méghozzá személy szerint azokkal, akikkel megtörtént – személy szerint a meszelt deszkák előtt 1942-ben lépegető öregasszonnyal.

A költészet számomra, ha nem is pontosan ezt jelenti, de majdnem ezt: a jóvátehetetlen jóvátételét. Vagy legalábbis az első lépést a képtelenség e sötétjébe. Ha ebben nem hinnék, számomra minden siker és minden öröm riasztó sivatag maradna, s Albert Camus faggatására: morális és filozófiai kötelességemnek érezném az öngyilkosságot. (more…)

Szavak nélkül…

28 október 2012

Azt hiszem ehhez nem kellenek szavak… (RLZs)

Rajnai Lencsés Zsolt: Mécsvilág

28 október 2012

Éjszaka van, mégis ragyog az ég…
Az éjgömb, mint vén ószeres szórja szét
ezer fénylő kövét, gyöngyét…

Én meg csak nézem. Bódítón lebeg
felettem a végtelen mécsvilág…
Rezdülget, sóhajt a mennybolt,
s némán domborítja elő a szép harmóniát… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Aforizmák és rövidebb gondolatok

28 október 2012

A barátság, egymást kölcsönösen szerető, egyenrangú felek kapcsolata.

A barátság alapja a bizalom, mely kitárja kapuit a másik lénye előtt.

A barátság, a személyiség rokonsága, melyet az idő érlel és a konfliktusok tesznek próbára. Ha ezek után még mindig kölcsönös lelki vonzalom és kezdeményező szeretet köti össze feleit, valódi barátságról beszélünk.

Ha bármiből kivonod a szeretetet, az embert is kivonod vele együtt.

Minden helyénvalónak tűnik saját rendszerén belül, s a rendszerek létjogai nem függnek egymástól. Mégis, a szeretetet kell legfőbb prioritásul választanunk, mert ha nem így teszünk, önző versengéssé alacsonyodik minden un. helyénvaló létjog. (more…)