Daily Archives: 2012. október 31. szerda

Rajnai Lencsés Zsolt: Hórihorgas

31 október 2012

Hajlott hátú, hórihorgas ember,
méla-búban, szomorúan
magában áll.

A fák csendben, dermedt-mozdulatlan
erőben, tótágast állnak,
mint a gondolatok.

Bágyadt avar pihen némán,
elhalón, sírok közt,
álmodón.

Holtak alusszák örök álmuk
öntudatlan-koporsóban,
halkan. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Kilencedik fejezet; Arról, hogy mi történt Kunigundával, Candide-dal, a zsidóval meg a nagy inkvizítorral)

31 október 2012

. Ez az Issacar egyike volt a legharagosabb hébereknek, amilyent Izrael se látott a babiloni fogság óta.

– Micsoda! – mondta. – Te galileai szuka, hát nem elég neked az inkvizítor? Még ezzel a nyomorult gazfickóval is kell osztozkodnom?

S miközben így szólt, hosszú tőrt húzott elő a köntöséből, mert ez mindig vele volt, s mivel nem is gondolt arra, hogy ellenfelének is van fegyvere, rávetette magát Candide-ra; de a mi derék vesztfáliai ifjúnk a vénasszonytól nemcsak ruhát, hanem szép kardot is kapott. Ő is kivonta hát a kardját, bár igen szelíd erkölcsű volt, s egyszerre leterítette a zsidót, s az most ott feküdt holtan a szép Kunigunda lábainál.

– Szűzanyám! – kiáltott fel a hölgy. – Mi lesz velünk? Egy halott férfi, és itt nálam! Végünk van, ha idejönnek a törvényszék emberei.

– Ha Panglosst – így válaszolt Candide – nem akasztották volna fel, biztosan jó tanácsot adna ebben a szorult helyzetünkben, mert ő nagy filozófus volt, bizony. De hát ha ő már nincs itt, kérdezzük meg az öregasszonyt. (more…)

Kovács Daniela: Te szép versekbe vágyó

31 október 2012

Hová rohansz így Te ősz, Te szűz arany,
nem látod veszted a túlvilág ködében?
Jaj, kár zokognom, áltatnom magam,
csak foszló köd int vissza sújtottan, sötéten.

Miért sietsz így Te ezerszínű álom?
Nyomodban borzong a Körös-parti sás,
s úgy hullámzik végig járásod e tájon,
akár betegekben a szörnyű elmúlás.

Miért nem maradsz még? Csak pár röpke percnyit,
dőlj csak le napos oldalán a kertnek,
még él ott egy rózsa, mely virít, s ha elnyit,
majd indulhatsz – neki az ismeretlennek.

Én maradok, elsiratlak, majd mélyemben őrzöm
rőtpettyes fényét gyönyörű szemednek
Te szép versekbe vágyó csodaszép őszöm,
csendülő rímeim hant-ölébe temetlek.

Szilágyi Ferenc: Az ősz válasza

31 október 2012

Indulnom kell Kedves, ne ejts könnyet értem,
forog a napóra, egy álom lejárt.
Bár e szerelemben sok szépet megéltem,
ellobbanó lángom szürke ködre vált.

Gúnyám sem a régi, sietnem kell máris,
foszló rongyaimba beletép a szél.
Körös parti fűzfán fagyöngy a kaláris –
nászi ajándékkal erre tart a tél.

Bágyadt fénysugáron még meglátogatlak,
s hogyha értem vágyad olykor felzokog,
– köszönd meg a késő őszi fuvallatnak -,

arcodon a csókom rózsája lobog,
üzenem, titokban én is megsiratlak,
eléd pár rőt, könnyes levelet dobok.

Nagy Ilona: Őszt rajzolok…

31 október 2012

Tudod, ha festhetek egyetlenegy percet,
akkor őszt rajzolok színes fák alatt,
amiben a napfény levelet ölelget,
és még szalmasárgán ébred fel a Nap,

lábam alá avart – olyan zizzenőset –
melyben süncsaládok álmot alszanak,
arany lombesőt a kéregbarna földnek,
mi megvédi majd a vattahó alatt,

harmatlepte gyepre bazsalikom zöldet,
hogy a lomlevelek jobban látsszanak,
fák alá terítőt, tarka-avarszőttet,
amin napsugarak festőt játszanak, (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: A forrás, a szél, a Nap…

31 október 2012

Ha forrás lennék, minden nap friss vízzel öntöznélek.
Ha szél, lengén szárítgatnálak,
ha pedig Nap, átmelegítenélek…

Hajad kinyílna hullámaimban,
s hajlékony szálain végigfutnék.
Hűvös, friss illatot vinnék hozzád,
a szomjadat oltanád velem,
ha én a forrás lennék…

Lengén szárítgatnálak.
Megérinteném ázott, meztelen bőröd,
s elbújnék hajlataidban.
Siklanék a lankás, szelíd dombokon, íveken,
ha a szél lennék…

Melegen átölelnélek. Sugaraim
végigcsorognának az arcodon,
s nyalábjaimmal összefolyva a szádon megcsókolnálak.
Ha én lennék a Nap!

De, ha bennem fürödnél,
átlátszó cseppjeim millióival rajtad pezsegnék,
ha én a forrás lennék…

Sőt, mindig veled mennék,
s igazgatnám a hajadat, a ruhádat,
ha a szél lennék…

És csak ragyognék, ragyognék rád minden nap!
No meg forrón csókolóznék a száddal,
ha én lennék a Nap!

2000…