Monthly Archives: október 2012

Mozart – Lacrimosa

28 október 2012

Madách Imre: Önmegtagadás

28 október 2012

Ha csillag volnék Isten trónja mellett,
Mégis csak e porföldre szállanék,
Itt nyílna nékem a boldogság benned,
Minőt számomra mást nem ád az ég.

Ha éden kertének lennék virága,
S rideg lakásod lenne pusztaság,
Vagy vélem jőne éden illatárja,
Vagy hervadnék veled, mint sírvirág.

Körödbe helyze végzetem szeszélye.
S önakarat, ím, számüzésbe visz,
Birásodért ki édenről letenne,
Nyugalmadért elhagy még téged is.

Pilinszky János: Egy lírikus naplójából (2. rész)

28 október 2012

Az év elején Auschwitzban jártam. Az egyik fotó hozzásegített szemléletem bizonyos újrafogalmazásához. Meszelt kamrákra emlékeztető deszkák között egy fejkendős öregasszonyt hajtanak a kivégző-barakk felé. Az öregasszony körül két-három kisgyerek lépeget a salakos út jóvátehetetlen közönyében. Álltam a kép előtt, s erőnek-erejével meg akartam állítani a húsz évvel ezelőtti boldogtalanságot – ahogy látszatra a fényképfelvétel megállította.

De én a valóságot akartam megállítani.

S akkor megértettem, hogy semminek sincs értelme, ha nem tudjuk jóvátenni azt, ami már megtörtént.

Nos – egy hosszú gondolatsor kihagyásával -, én hiszek abban, hogy jóvá tehetjük azt, ami megtörtént, s méghozzá személy szerint azokkal, akikkel megtörtént – személy szerint a meszelt deszkák előtt 1942-ben lépegető öregasszonnyal.

A költészet számomra, ha nem is pontosan ezt jelenti, de majdnem ezt: a jóvátehetetlen jóvátételét. Vagy legalábbis az első lépést a képtelenség e sötétjébe. Ha ebben nem hinnék, számomra minden siker és minden öröm riasztó sivatag maradna, s Albert Camus faggatására: morális és filozófiai kötelességemnek érezném az öngyilkosságot. (more…)

Szavak nélkül…

28 október 2012

Azt hiszem ehhez nem kellenek szavak… (RLZs)

Rajnai Lencsés Zsolt: Mécsvilág

28 október 2012

Éjszaka van, mégis ragyog az ég…
Az éjgömb, mint vén ószeres szórja szét
ezer fénylő kövét, gyöngyét…

Én meg csak nézem. Bódítón lebeg
felettem a végtelen mécsvilág…
Rezdülget, sóhajt a mennybolt,
s némán domborítja elő a szép harmóniát… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Aforizmák és rövidebb gondolatok

28 október 2012

A barátság, egymást kölcsönösen szerető, egyenrangú felek kapcsolata.

A barátság alapja a bizalom, mely kitárja kapuit a másik lénye előtt.

A barátság, a személyiség rokonsága, melyet az idő érlel és a konfliktusok tesznek próbára. Ha ezek után még mindig kölcsönös lelki vonzalom és kezdeményező szeretet köti össze feleit, valódi barátságról beszélünk.

Ha bármiből kivonod a szeretetet, az embert is kivonod vele együtt.

Minden helyénvalónak tűnik saját rendszerén belül, s a rendszerek létjogai nem függnek egymástól. Mégis, a szeretetet kell legfőbb prioritásul választanunk, mert ha nem így teszünk, önző versengéssé alacsonyodik minden un. helyénvaló létjog. (more…)

A Hobbit – Váratlan utazás Magyar Szinkronos előzetes 1080p HD

27 október 2012

Celtic Woman, New Journey Live at Slane Castle, Ireland (2006)

26 október 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Amikor a halál a vállamra száll

26 október 2012

Sötét perceim magányában,
mint bányák korom-gyomrában
nehezül,
szenderül,
a vén idő.

Pereg le a pillanat némán,
mintha a halál várna én rám,
s velem ül
egyedül,
– oly’ rémítő! (more…)

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

26 október 2012

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Mennyi szenvedés eredménye…

25 október 2012

Mennyi szenvedés eredménye egy ilyen nyak, azért, hogy egy adott kultúra hagyományait és szépérzékét kielégítse, s mennyit szenvedtek érte a nők! Vajon hol vannak az én, a mi kultúránk hasonló furcsaságai, kínzásai, amelyeket már nem is veszünk észre, mert természetesnek veszünk, de szenvednek tőle az emberek (vagy az állatok), a nők, vagy a férfiak? (RLZs)

Törékeny időlovagok…

25 október 2012

Néha a szenvedéstől menekülünk… Benne vagyunk egy élethelyzetben, s a “rossztól-el” mozgás motivál minket. Ez az elsődleges, semmi más! “Bárhova, csak innen el”, – érezzük. És azután lépünk valamerre. Majdhogynem mindegy is merre, csak innen el… S ilyenkor nem látjuk az állapot napos oldalát (pedig lehet, hogy van neki olyan is), csak az árnyékost… Azután később, amikor már hónapok, évek teltek el, s már réges-rég másik állapotban vagyunk (talán ott, ahova “elléptünk”, elszaladtunk, vagy még annál is messzebb), az agy ravaszul kezd működni. Esetenként visszavágyakozik, s megjelenti a hajdani állapot napos oldalát! És akkor az árnyékosról felejtkezik el! Pontosabban, tudja, hogy volt az is, de akkor “nem érzi”. Mert az érzelmek súlya és keresztje nem nehezül már rá. S mikor elkezdi a hajdani állapot napos oldalt ízlelgetni, szépnek, vonzónak látja azt. S elfeledkezik a kérdésről: miért is menekültünk el abból? Persze nyilván sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az értelem, de még inkább az érzelmek játszanak velünk, s érzéseink azok, melyek megcsalnak minket, mint annak, hogy a hajdani valóság állapotára éreztünk rá helyesen! Hisz, ha olyan jó lett volna a hajdani állapot, nem menekültünk volna abból fejvesztve, nem éreztük volna az “innen minél előbb el!” érzést… Lám, milyen ravasz az agy, s milyen csalárd a szív… (more…)

Gluck: Finale (Orpheus und Eurydike)

24 október 2012

Néha egy csepp méz…

24 október 2012

Néha egy csepp méz kell az életembe, hogy higgyem, érezzem, s tudjam, érdemes tovább csinálni… A szépség, önmagában gyógyír lehet egy ideig…  Békét teremt, csodálatot, távolabbról pillantást eredményez, hogy kár futni, törtetni, taposni, inkább csak megállni kell, gyönyörködni és érezni a szépet… Apró öröm ez, reméljük nem fogják megadóztatni, nem kérnek rá kamatot a bankok, és rabszolgatartóink engednek még nekünk ennyi levegőt… (RLZs)

Rajnai Lencsés Zsolt: Feddőző

24 október 2012

Csurog és csereg,
ágat harapdál
az ősz. Pityereg,
liheg, méláz és váj.

Ide tántorog
kihült szerelem,
s bókkal csámborog
alvó szívemen. (more…)

« Előző oldalKövetkező oldal »