Monthly Archives: november 2012

Lara Fabian Je suis malade

30 november 2012

Hát tényleg?

30 november 2012

Hát tényleg a szex, a születés, a gyönyör, a boldogság, a hiány, a szükség, a félelem a halál, a szenvedés, az önzés és a szeretet körül forog minden ezen világon? Én azt hiszem igen…
(RLZs)

Miután meghalt…

30 november 2012

Miután meghalt, már mindenki nyúlt felé… Volt ki sírdogált is, más meg imádkozott, s nagy hirtelenjében fontos lett a halott… Őt sajnálták-e, vagy csak megint, minthogy lenni szokott, önző volt az ember (hisz hiányolta, mit korábban nem becsült, de megszokott), – nem tudom…

Valahogy mindőjük úgy érezte ekkor, tartozik még neki valamivel, s mind bánta is a fogyatkozást, mi őtet érte, és saját lelkiismeretét – tudta – sosem fogja már egészen elcsitítani semmi se…

Amaz meg csak pihent árván, békésen, messzi libegve már e cirkusztól, melyet évekig tapodott itt, e szomorú sártekén…

Hát így esett, hogy a szép hölgy lábáról leesett, s megboldogultában, s környezetének nyomorúságában a földi létből elelevenedett…

(RLZs)

Rajnai Lencsés Zsolt: Ma reggel

29 november 2012

Mikor ma elindultál, szerettem volna valamily’
szép pántlikát dús hajadba kötni,
hogy mindenki lássa: az én Kedvesem
be szépen ragyog! S hogy tudja meg ő is:
borongós szép természete,
legdrágább kincse az én árva szívemnek!

Mégse tettem, nem is szóltam utánad,
hisz’ oly gyorsan elindultál…
De csöndes-tiszta, lágy érzésekkel
átkaroltam hátad gondolatban, és
lélekben veled indultam az úton,
mit jobb híján, magunkban és titkon,
a mi közös életünknek, közös sorsunknak nevezünk.

USA Dance 2010 – Adult Latin pt 1

29 november 2012

Reményik Sándor: Csak így..

29 november 2012

Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messziről,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött
Elmegyek;
S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen:
Én, örök vándor, s örök idegen.

Mentális morzsák – 2012.11.28.

28 november 2012

Igazság:

“Sohasem állíthatja senki, hogy a természet megváltozott azért, hogy műveit az emberi véleményekhez idomítsa.” (Galilei)

Levelek között az ember…

28 november 2012

Levelek között az ember, mint pikírt valóság… A létezők engednek-összeállnak, némelykor hangosan kiabálnak: “Mókuskerék! Mókuskerék! Este-reggel, este-reggel…” És csak kattog, zörög, zötyög tovább az élet… A rozsdás fogaskerekek olajozottnak tűnnek, s szükségletekhez menekül a szív… Félelmektől el, boldogsághoz  oda, s kucorgó éveink csak némán pöndörülnek… Száz és ezer hullajtott perc ül a földi komédiához! Nyögnek és sóhajtnak, időnként mégis röpülnek, s a rétegekbe hajtott palástok puha közhelyek már, nem akadályok… (RLZs)

Rajnai Lencsés Zsolt: Kimetszett pillanat

27 november 2012

Elterül rajtam az idő
ódon súlyával,
rám nehezedő
lanka bújával,
s terelő
pásztorként,
lágy-terülő
álmok
és talányok
fövenyén
hajt,
maga mögött
hagyva port, ködöt
és zajt. (more…)

A szenvedéshez…

27 november 2012

No comment…

Kosztolányi Dezső: Feleségemnek…

27 november 2012

Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
“Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet.”

Anyai szeretet…

26 november 2012

Az anyai szeretet hatalmas felelősség… Valamit mégis elszúrhatnak az édesanyák, mert a legtöbb ember, felnövekvőn,  elégedetlen azzal a szeretettel, amit kapott… Csak a gyermekek lennének hálátlanok? Nem hinném… (RLZs)

Vangelis – 1492 Conquest of Paradise

25 november 2012

Bródy Sándor: Húsevők

25 november 2012

Fél tizenegy délelőtt, a kocsmában templomi csend. A pincér megjelenik és szól:

–  Még tíz perc, aztán jön!

A hús „jön”, a főtt marhahús, a délben már nem kapható, utolérhetetlen, csontos marhahús, amelynek kedvéért a huszadik kerületből jönnek ide az első kerületbe, az előkelő bécsi kocsmába. De ahová még a csontjához tapadó marhahúst várják, az nem előkelő rész, hanem a söntés, ahol kékkel terített három nagy asztal áll. Minden szék elfoglalva, és mögöttük már ott áll az új nemzedék, mely rosszkedvűen várja, hogy utánuk következzék. E percben azonban még az ülőkön bizonyos szelíd melankólia vesz erőt, az éhség, a kívánság és a várakozás hármas szomorúsága. Fojtott hangon csak néhányan beszélgetnek, többen sóhajtoznak, az ostobák, a nem igazi marhahúsevők sört isznak, sőt kenyeret esznek előre. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: És még mindig… (Dobos Hajnalhoz)

25 november 2012

Még mindig fájni tud,
s ezen nem segít éjféli kiáltás,
mert a filléres esők örökkévalók…

Érzéseim persze hívnak, – hívnának,
hogy mire tizenkettőt üt az óra,
térjek az odafelvaló-ra…. (more…)

Következő oldal »