Daily Archives: 2012. november 11. vasárnap

Lucian Blaga: Isten árnyéka

11 november 2012

Minden, amit látsz, Isten árnya csak:
ami szétválik s egyesül a térben,
földben, fövenyen és hullámverésben,
út és utas örök együttesében,
a hold így úszik el egy kút vizében.

Isten árnyéka erősebb a fényben,
más árnynál súlyosabb. És sosem észrevétlen.
Összegyűjtheted kertben vagy vetésben.
Ihatod egy korty hűvösében.

Tandori Dezső fordítása

Radnóti Miklós: Este, asszony, gyerekkel a hátán (Hilbert Károlynak)

11 november 2012

A város felé jövök a hegyről, nagy tele holddal
a fejem fölött,
szegényen, mint régi próféták, szendergő ösvény a
lábam alatt, – kincseim:
a cifra esteli város és az asszony, aki most jön
gyerekkel a hátán és
megáll mellettem, köszön. Fiatal asszony, a szeme
szép, a szememet rajfafelejtem.
Megy tovább. Fogait mutatja, nevet, a gyerek pedig
búcsút integet a hátán.
Most nekik adnám papoknak örülő, mosolyos szívét,
melyet este így magamban hordok,

de már késő van, sötétek az árkok. Kaszált füvek
közt görnyedt hátakkal viszik
az álmot és megszólalnak már mindenütt, énekes
hangon az esti kutyák.

1929.jún.22.

SYTYCD Kathryn and Ryan samba

11 november 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Szinkroncsúszás

11 november 2012

Néha csak úgy elmerengek….
Jó lenne visszamenni az időben,
és némelyeket megölelni még egyszer…
Utolszor bár, de szépen…
Nem azokat akikké lettek,
hanem akik voltak, és akiket hajdan
nem becsültem eléggé…

Más tapasztalatok hatása alatt
másmilyen az ember…
Ha kergetik és erőszakolják
fut előlük…, előttük…
Pedig ők nem akartak mást, csak szeretni
és szeretve lenni, ám én csak futottam,
mert kényszerítve éreztem magam és
irtózom ettől… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt : Fehér gyöngy

11 november 2012

Drámákat vérző szívem nem teátrális,
csak érző. Hisz’ a drámák odakinn peregnek…

S gyöngyöket álmodni jó,
ha el is viszi mind-mind a folyó…

Gyöngy voltál, fehér gyöngy,
s én vakon álmodoztam benned…

Szerepet játszottál csak?
“Nem hazugság volt, hanem
a szerelem esztelensége!” – mondod,
mert becsaptál.

Csonttalan kuporog a lelkem. Békés.
Nem haragszik.

Szép, hogy ennyire akartál!
Szép és rút is nagyon…
Mert kincsemet, korábbi önmagad, értem
teremtéd, s mára már esztelennek tartod.

– Kicserélt ember lépked az idő sugárútján,
és hajdani szerelmemen tapos –

Mégis gyöngyeim közé veszlek,
mert belőled lélegeztem…

2010.08.21…

Arany János: A lejtőn

11 november 2012

Száll az este. Hollószárnya
Megrezzenti ablakom,
Ereszkedik lelkem árnya,
Elborong a multakon.
Nézek vissza, mint a felhő
Áthaladt vidékre néz:
Oly komor volt, – oly zöldellő
Oly derült most az egész.

Boldog évek! – ha ugyan ti
Boldogabban folytatok, –
Multam zöld virányos hanti!
Hadd merengek rajtatok.
Bár panasszal, bár sohajjal
Akkor is szám telve lőn:
Kevesebbem volt egy jajjal…
Hittel csüggtem a jövőn!

Most ez a hit… néma kétség,
S minél messzebb haladok,
Annál mélyebb a sötétség;
Vissza sem fordulhatok.
Nem magasba tör, mint másszor –
Éltem lejtős útja ez;
Mint ki éjjel vízbe gázol
S minden lépést óva tesz.

(1857)