Daily Archives: 2012. november 19. hétfő

Nikolayeva Ich ruf zu Dir ,Herr BWV 639

19 november 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Kiszolgáltatottság

19 november 2012

Csillagok vacognak,
mint elhagyott szeretők.
Félszeg óriások a
magányos űr fekete lombján.
Isten díszei, egy kozmikus színdarabban.

Némaság.
Esőbe mártott ujjamon könnyezik a csönd.
Időtlen zokogás lobog,
és talpam alatt a grádicsok
ki tudja hová futnak (velem)?

2010.07.06.

Ludwig van Beethoven: Für Elise

19 november 2012

Fernando Pessoa: Azt a különleges

19 november 2012

Lehet, hogy nincs is bennem más erény, csupán a felszabadult érzékelés állandó újszerűsége.

Ma, miközben lefelé ereszkedtem a Nova Almada utcán, tekintetem hirtelen megállapodott az előttem lefelé baktató ember hátán. Egy hétköznapi ember közönséges háta volt, egy szerény öltöny zakója egy alkalmi járókelő törzsén. Bal karjával öreg aktatáskát szorított magához, és járása ütemében meg-megérintette a földet összecsukott esernyőjével, amelyet hajlott fogantyújánál fogva tartott a jobb kezében.

Hirtelen valami gyengédség-félét éreztem ez iránt az ember iránt. Olyanféle gyöngédség volt ez, amelyet az általános emberi hétköznapiság, a munkába igyekvő családapa elcsépelt mindennapisága, szegényes és boldog otthona, az életét szükségszerűen alkotó vidám és szomorú mulatságok, a töprengés nélkül élő ártatlanság, – ennek a ruhába bújtatott hátnak állatias természetessége iránt érzünk. (more…)

Ady Endre: Az ősz muzsikája

19 november 2012

Most is együtt a Csönd s a Lárma,
Az Ősz csak bennünk változott,
Ódon és nemes muzsikája,
Ha van szép szív, ma is megleli.

Színe, könnye, búja a régi,
Nótái is a régiek,
Tud altató szépet mesélni,
De fölváj régi sebeket is.

Szépek, akik ma élni mernek,
Egy-egy feledő mosolyuk:
Drága, élet-folytató gyermek
S minden könnyük felébredt halott.

Rajnai Lencsés Zsolt: Ha szíveink…

19 november 2012

Ha szíveink Égig érnek,
a jó, s a szép, igazként zenélnek!
És az emberből, Ember nő fel naggyá,
összetöpörödik lám a rossz, a gazság!
– Hát nem ez a legszebb vigaszság?!

2012.11.19.

Rajnai Lencsés Zsolt: Feldolgozni valamit, vagy szőnyeg alá söpörni?

19 november 2012

Sokszor hangzik el: “ezt még fel kell dolgoznom…” Ilyenkor valami lelki dologról van szó, és valami szomorú, rossz ügyről, hiszen, ha öröm ér minket, vagy boldogok vagyunk, nem szükséges feldolgozni, elég csak átélni, megélni!

De vajon mit jelent feldolgozni egy kellemetlen eseményt, egy rossz történést, egy fájdalmas, szomorú dolgot? Természetesen, amíg van még mit tenni ellene (hogy ne történjen meg), addig meg kell tenni (s nem feldolgozni kell!), s ha már nincs, akkor is lehet kárpótolni (magunkat, vagy a károsultakat) valahogy, de most nem erről a részéről akarok írni a dolognak, hanem a feldolgozás folyamatáról…

Feldolgozni valamit, azt hiszem, más, mint “szőnyeg alá söpörni”. Mert ez utóbbi eltemet mindent és feledkezni akar, az előbbi viszont bátran szembe néz a dologgal, és átformál valamit, valamivé. Azt hiszem ez a különbség! Feldolgozni valamit, idő kell, vagyis az idő az első számú tényező. A második, a lélek munkája. Ilyenkor az ember át- meg átgondolja a dolgot, vagyis, sokszor gondol rá, sokszor fut neki, sokszor érzi át a történteket, az összefüggéseket, az okokat és a részleteket. És megpróbálja a lelkét valamilyen nyugvópontra juttatni, olyan érzelemhez, amely stabil és békés. Valahogy megbékél az ember, elfogadja azt ami történt, felmenti a vétkeseket (önmagát is, ha kell), jót feltételez a másikról, ha pedig önmaga gonosz volt (vagy felelőtlen, vagy csak mulasztott), tanul belőle, és a jövőre nézve terveket, célokat jelöl ki magának. Az új tervek, új reményt adnak azután neki, és a múlt sem lesz már olyan súlyos, – szép lassan megbékél az ember… (more…)