Daily Archives: 2012. november 24. szombat

Meditation (Zen Music)

24 november 2012

The dying swan

24 november 2012

Egy kis humor… :)

Kovács Daniela: El ne hidd

24 november 2012

Mit gondolsz, mi tart minket eggyé?
Bűbáj, csók, álom, mese, fény?
Vagy hogy régi jajunk válik enyészetté,
míg mosolygunk együtt sorsunk vad dühén?

Lopott percünk, melynek örömét
magunkkal visszük a másvilágra is,
vagy a hit, a szent könnyelműség,
hogy babérág híján adatott egy fétis?

Ugyan már, kérlek, el ne hidd,
hogy szerelmünk Isten festett oltárképe,
a végzet álarccá becstelenedik,
ha nem hajtasz térdet mindennap érte.

Azt hiszed vágyad tart lelkem ölében?
Vágyad, mely eddig annyi szívért ömlött?
Bár látom, hogy most, mint tenger öblében,
a kagyló, óvnád az egyetlen gyöngyöt. (more…)

Arany-Tóth Katalin: Olyan közel vagy

24 november 2012

Oly közel vagy, hogy szinte félek.
Ó, mondd, álmaim mit mesélnek?
S hallod-e a csalogány dalát,
Mi ékesen szól odaát?

Ó, kedves, csak ülj ide, kérlek.
Csak szoríts magadhoz, úgy félek…
Súgd halkan, hogy még mindig élek,
Akkor is, ha már nem remélek.   

Gősi Vali: Bölcsek hagyatéka

24 november 2012

Már csend van újra bennem,
szelíden fáj a hiány.
Lepergett lombú fák alatt
hallgatag kőhalomba zárt,
hűvös magány
tanítja évek óta,
ami a holtak bölcs hagyatéka:
ahol szeretet él,
ott nincs halál…

A sírokon gyertyaláng remeg,
felhők közt fáradt fénymosoly
dereng – aranyló glória…
Kósza emlékek sorát,
sok meghitt vasárnap délutánt
idéz a csönd-varázs.
Lelkemből mély fohász fakad
az életért, imám az égbe száll
a Bölcsekért…

Rajnai Lencsés Zsolt: Vágyakozás

24 november 2012

Ideláncolnám magamhoz a vén időt,
hogy ne fusson, ne vigye el azokat
akiket szeretek.

Ideláncolnám magamhoz a vén időt,
hogy ne mossa ki a fejekből
az emlékezetet. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Ó fájdalom!

24 november 2012

Puha éjjel álmos térben
hozzánk szövi csöndjét, sötétjét
a kormos, égi kárpit.
És mi alszunk, fordulunk, öregszünk,
észre is alig vesszük,
ahogy falja, fogyassza, emészti életünket
fojtó jelenlétünk.

Aztán nappal: tűzben, lázban égünk,
serényen futva remélünk,
és őrült-mód repes százezer tervünk…
Mint szorgos hangyák
nagy sebbel-lobbal földre dobjuk,
vagy égre festjük
parányin-véges árva lényünk…

És az élet csak robog;
most velünk, de majd nélkülünk is:
kacat-tervek közt imbolyogva, – értelmetlenül…

Ifjú mosolyunk előbb csak elfakul,
majd megfoszlik, végül hozzámerevszik
halott szürke ükanyánk csontszínéhez…
Ó fájdalom, – halandó sors a neved!

2010.06.10.

Rajnai Lencsés Zsolt: Futószalagon

24 november 2012

Fodrozódik az elmúlás.
Látom örvénylő-sekély
hullámait amint partra veti
pillanataimat, érzéseimet
és vágyaimat.
Látom megtapad lelkem
szomorú fűzfa-dombján
a kibogozhatatlan…. (more…)

Beethoven – Silencio

24 november 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Tört-énet

24 november 2012

Olyan halkan és olyan ártatlanul élt,
hogy alig fért mellé valami idegen…
Magában sétált, sosem keresett senkit;
próbált csak rejtőzni, megbújni és
egyetlen létezőnek sem ártani…

Sokszor adni is akart. Ilyenkor odaadta mindenét.
Máskor meg csak megnyílni, halkan, annak,
aki kíváncsi volt rá.
Elejtett bölcsességeken igyekezett
emberré nőni, férfivá válni…

Emlékszem a sóhajtásaira,
mert még így is megtalálták.
S ő nagyon nehezen viselte a rosszindulatot
amivel bántják, és nem is értette azt…
Ha ennyire visszahúzódik magába,
ha jót akar, alig szól, nem keres senkit,
hogy vájhatnak belé mégis gonosz tőrrel?
És miért? (more…)