Daily Archives: 2012. november 25. vasárnap

Vangelis – 1492 Conquest of Paradise

25 november 2012

Bródy Sándor: Húsevők

25 november 2012

Fél tizenegy délelőtt, a kocsmában templomi csend. A pincér megjelenik és szól:

–  Még tíz perc, aztán jön!

A hús „jön”, a főtt marhahús, a délben már nem kapható, utolérhetetlen, csontos marhahús, amelynek kedvéért a huszadik kerületből jönnek ide az első kerületbe, az előkelő bécsi kocsmába. De ahová még a csontjához tapadó marhahúst várják, az nem előkelő rész, hanem a söntés, ahol kékkel terített három nagy asztal áll. Minden szék elfoglalva, és mögöttük már ott áll az új nemzedék, mely rosszkedvűen várja, hogy utánuk következzék. E percben azonban még az ülőkön bizonyos szelíd melankólia vesz erőt, az éhség, a kívánság és a várakozás hármas szomorúsága. Fojtott hangon csak néhányan beszélgetnek, többen sóhajtoznak, az ostobák, a nem igazi marhahúsevők sört isznak, sőt kenyeret esznek előre. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: És még mindig… (Dobos Hajnalhoz)

25 november 2012

Még mindig fájni tud,
s ezen nem segít éjféli kiáltás,
mert a filléres esők örökkévalók…

Érzéseim persze hívnak, – hívnának,
hogy mire tizenkettőt üt az óra,
térjek az odafelvaló-ra…. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Életfolyam

25 november 2012

Véges akaratával végtelen vágyak tövében ült
szűkös lehetőségei határán, sorvadó izmokkal,
csontjai sajdulásában rémültté aszalódott szívvel,
mint kés hegyén baromfi, mit levágni visznek,
ócska-tehetetlen közönyök, sikolyok és félelmek
reszketési közt állattá kuporodott benne a lélek,
olyannyira, hogy sár-jelmezén alig tündökölt át az Ember. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Jaj a halandóknak!

25 november 2012

A lét
idebenn dobban.
Vér
viszi szét
s robban,
szárazon koppan
a taktusra lüktető kolompban.

Nyikorgó verőerek
ütővel s dobbal.
Serkenő vér mely nyomban
lobban
amikor betoppan
eme léttornác
pitvarába,
akár a légtornász
triplát hányva. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: A csillagok nyája alatt…

25 november 2012

A csillagok nyája alatt
kevélyen kormos az este,
rám zuhan a nagy kérdés:
mondd, ide mi végre estem?

De tudom jól és belátom,
hogy nincsen erre válasz,
a lét, halálomig csigáz,
felfal, elhitet és fáraszt.

Mégsem nyugszom meg soha,
sem éjjel, sem pirkadatban,
így marad falánk eszem:
örök-csillapíthatatlan.

2010.06.05…

Rajnai Lencsés Zsolt: Fel- feldobott kő

25 november 2012

Csak dobom, egyre dobom,
de mindig visszaesik.
Akár az ember.
Mi értelme van dobni,
vagy tenni,
ha visszaesik a kő
elesik az ember? (more…)

Ady Endre : Milyen az ősz?

25 november 2012

A felhő sem olyan, mint nálunk
És milyen más az őszi fény!
Nem csókol oly megejtő csókkal,
Mint ifjuságom szép helyén.
— Milyen az ősz? Olyan bűbájos
Álomba ringat most is ott?…
Megkérdeném, de messze vagytok
Százszor irigyelt boldogok. (more…)