Monthly Archives: november 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Életfolyam

25 november 2012

Véges akaratával végtelen vágyak tövében ült
szűkös lehetőségei határán, sorvadó izmokkal,
csontjai sajdulásában rémültté aszalódott szívvel,
mint kés hegyén baromfi, mit levágni visznek,
ócska-tehetetlen közönyök, sikolyok és félelmek
reszketési közt állattá kuporodott benne a lélek,
olyannyira, hogy sár-jelmezén alig tündökölt át az Ember. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Jaj a halandóknak!

25 november 2012

A lét
idebenn dobban.
Vér
viszi szét
s robban,
szárazon koppan
a taktusra lüktető kolompban.

Nyikorgó verőerek
ütővel s dobbal.
Serkenő vér mely nyomban
lobban
amikor betoppan
eme léttornác
pitvarába,
akár a légtornász
triplát hányva. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: A csillagok nyája alatt…

25 november 2012

A csillagok nyája alatt
kevélyen kormos az este,
rám zuhan a nagy kérdés:
mondd, ide mi végre estem?

De tudom jól és belátom,
hogy nincsen erre válasz,
a lét, halálomig csigáz,
felfal, elhitet és fáraszt.

Mégsem nyugszom meg soha,
sem éjjel, sem pirkadatban,
így marad falánk eszem:
örök-csillapíthatatlan.

2010.06.05…

Rajnai Lencsés Zsolt: Fel- feldobott kő

25 november 2012

Csak dobom, egyre dobom,
de mindig visszaesik.
Akár az ember.
Mi értelme van dobni,
vagy tenni,
ha visszaesik a kő
elesik az ember? (more…)

Ady Endre : Milyen az ősz?

25 november 2012

A felhő sem olyan, mint nálunk
És milyen más az őszi fény!
Nem csókol oly megejtő csókkal,
Mint ifjuságom szép helyén.
— Milyen az ősz? Olyan bűbájos
Álomba ringat most is ott?…
Megkérdeném, de messze vagytok
Százszor irigyelt boldogok. (more…)

Meditation (Zen Music)

24 november 2012

The dying swan

24 november 2012

Egy kis humor… :)

Kovács Daniela: El ne hidd

24 november 2012

Mit gondolsz, mi tart minket eggyé?
Bűbáj, csók, álom, mese, fény?
Vagy hogy régi jajunk válik enyészetté,
míg mosolygunk együtt sorsunk vad dühén?

Lopott percünk, melynek örömét
magunkkal visszük a másvilágra is,
vagy a hit, a szent könnyelműség,
hogy babérág híján adatott egy fétis?

Ugyan már, kérlek, el ne hidd,
hogy szerelmünk Isten festett oltárképe,
a végzet álarccá becstelenedik,
ha nem hajtasz térdet mindennap érte.

Azt hiszed vágyad tart lelkem ölében?
Vágyad, mely eddig annyi szívért ömlött?
Bár látom, hogy most, mint tenger öblében,
a kagyló, óvnád az egyetlen gyöngyöt. (more…)

Arany-Tóth Katalin: Olyan közel vagy

24 november 2012

Oly közel vagy, hogy szinte félek.
Ó, mondd, álmaim mit mesélnek?
S hallod-e a csalogány dalát,
Mi ékesen szól odaát?

Ó, kedves, csak ülj ide, kérlek.
Csak szoríts magadhoz, úgy félek…
Súgd halkan, hogy még mindig élek,
Akkor is, ha már nem remélek.   

Gősi Vali: Bölcsek hagyatéka

24 november 2012

Már csend van újra bennem,
szelíden fáj a hiány.
Lepergett lombú fák alatt
hallgatag kőhalomba zárt,
hűvös magány
tanítja évek óta,
ami a holtak bölcs hagyatéka:
ahol szeretet él,
ott nincs halál…

A sírokon gyertyaláng remeg,
felhők közt fáradt fénymosoly
dereng – aranyló glória…
Kósza emlékek sorát,
sok meghitt vasárnap délutánt
idéz a csönd-varázs.
Lelkemből mély fohász fakad
az életért, imám az égbe száll
a Bölcsekért…

Rajnai Lencsés Zsolt: Vágyakozás

24 november 2012

Ideláncolnám magamhoz a vén időt,
hogy ne fusson, ne vigye el azokat
akiket szeretek.

Ideláncolnám magamhoz a vén időt,
hogy ne mossa ki a fejekből
az emlékezetet. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Ó fájdalom!

24 november 2012

Puha éjjel álmos térben
hozzánk szövi csöndjét, sötétjét
a kormos, égi kárpit.
És mi alszunk, fordulunk, öregszünk,
észre is alig vesszük,
ahogy falja, fogyassza, emészti életünket
fojtó jelenlétünk.

Aztán nappal: tűzben, lázban égünk,
serényen futva remélünk,
és őrült-mód repes százezer tervünk…
Mint szorgos hangyák
nagy sebbel-lobbal földre dobjuk,
vagy égre festjük
parányin-véges árva lényünk…

És az élet csak robog;
most velünk, de majd nélkülünk is:
kacat-tervek közt imbolyogva, – értelmetlenül…

Ifjú mosolyunk előbb csak elfakul,
majd megfoszlik, végül hozzámerevszik
halott szürke ükanyánk csontszínéhez…
Ó fájdalom, – halandó sors a neved!

2010.06.10.

Rajnai Lencsés Zsolt: Futószalagon

24 november 2012

Fodrozódik az elmúlás.
Látom örvénylő-sekély
hullámait amint partra veti
pillanataimat, érzéseimet
és vágyaimat.
Látom megtapad lelkem
szomorú fűzfa-dombján
a kibogozhatatlan…. (more…)

Beethoven – Silencio

24 november 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Tört-énet

24 november 2012

Olyan halkan és olyan ártatlanul élt,
hogy alig fért mellé valami idegen…
Magában sétált, sosem keresett senkit;
próbált csak rejtőzni, megbújni és
egyetlen létezőnek sem ártani…

Sokszor adni is akart. Ilyenkor odaadta mindenét.
Máskor meg csak megnyílni, halkan, annak,
aki kíváncsi volt rá.
Elejtett bölcsességeken igyekezett
emberré nőni, férfivá válni…

Emlékszem a sóhajtásaira,
mert még így is megtalálták.
S ő nagyon nehezen viselte a rosszindulatot
amivel bántják, és nem is értette azt…
Ha ennyire visszahúzódik magába,
ha jót akar, alig szól, nem keres senkit,
hogy vájhatnak belé mégis gonosz tőrrel?
És miért? (more…)

« Előző oldalKövetkező oldal »