Daily Archives: 2012. december 5. szerda

Pilinszky János: Anyám

5 december 2012

Az életed kihűlt üveg,
csiszolt és készre alkotott,
hogy rajta át
a szép halált
szabad szemeddel láthatod,
amint a lelked ablakát
elállja minden földi fény elől,
mely megbonthatná
bensőd alkonyát.

Magadba vagy, s csupán a fák,
az áldott, ázott, őszi fák,
csupán a fák a híveid.
A híveid, s te szólsz nekik,
beszélsz nekik, s a lelkeik,
a földben álló lelkeik
megremegnek: – rossz ez itt! (more…)

Varga Andrásné Kovács Ilus: Karácsonyvárás 1949-ben

5 december 2012

Kicsi Jézus, tiszta szívek hófehér királya
Hozzád esdünk, hallgasd meg, mi az igaz lelkek álma…
Kopogtass be, minden szív bezárt ajtaján
Oh, – hozzd le, a Szeretet, s a Béke tündöklő sugarát,
Hogy a Te szegényes, – de csodásan fenséges világra jöttödnél,
S az égből hozott, mennyországi szikra isteni fényénél
Találjon végre Rád, – s egymásra, – ez a maga esze után,
Vesztébe rohanó, nélküled elhagyott, –
(Sokat szenvedett), árva Emberiség!…

Latinovits Zoltán Radnóti Miklós Nem tudhatom

5 december 2012

József Attila: Önarckép

5 december 2012

Dacos, vad erdő, sűrű nagy hajam.
Már meggyötörte asszonyujj viharja,
forró száj baglya néha megzavarja.
Alatta zúg a gondolatfolyam.

Milyen mély medrű, nem tudom, de mély.
Hitek szirtjét bús iszapban mossa,
nagy homlokom a Vaskapu-szorossa,
hol rég utat vágott a szenvedély.

Zord partján – csókhíd szépen szökne itt,
melyen portyázni víg asszony-tatár megy –
örök-zsibongó, vijjogó madárhegy:
sötét gond rakja barna fészkeit.

Szívemben vágyhegy-lánc, jaj-kráteres;
még forró, fülledt nyár vonaglik völgyén
s dermedt, havas csúcsán “Ember”-t üvöltvén
egy őrült lélek máglyákat keres!

Kate Voegele – Hallelujah

5 december 2012

Jó éjt kép…

5 december 2012

A mai jó éjt kép, – íme… Ugye, hogy szép? :)

Vaya con Dios – Puerto Rico

5 december 2012

Rajnai Lencsés Zsolt: Változás előtt…

5 december 2012

Vadászó szemeit rám veti ismeretlen jövő.
Figyel, – érkezem-e?

Változások forgószínpadán az “én”,
vétlen közszereplő,
ám saját szemében mégiscsak  főszereplő.
Így nézek, szorítok, kapaszkodom, – hogy helyt álljak,
vagy legalább, hogy hívó-helyt találjak.

S nem kell nekem “pezsgő-hej-haj”,
csak csöndes, magányos béke,
hol nem ér el az emberhegy szeszélye.
Tudom, – hiú ábránd…
De legalább az legyen hiú,
ha már a szív félszeg-szomorú…

2010.10.05.

Mentális morzsák – 2012.12.05.

5 december 2012

Szépség:

A tó ma tiszta, éber és oly éles fényű, mint a kés, lobogva lélekző tükör, mit lassú harcban összetör
karom csapása. (Pilinszky)