Daily Archives: 2012. december 14. péntek

Kovács Daniela: Áldom a sorsot

14 december 2012

Köszönöm te Édes, Büszke, Drága,
hogy emlékeinket nem tiportad szét,
hanem mint magvat a barnuló barázda
óvod múltunk minden becses percét.

Köszönöm, hogy legigazabb voltam,
és legszentebb asszonyaid között,
s hogy magam ácsolta gyalázatomban
lehettem kevés, ám tiszta örömöd.

Köszönöm, hogy nem büntetsz utálva,
mert szépbe szőtt hited derékba törött.
Ha ringattalak álom-babonákba,
magam is hittem, a boldogság örök.

S végül áldom a sorsot, mert kegyes,
hisz ragyoghattam lét-eged felett,
s bár sokan mondták, hogy nem érdemes,
csökönyös önkénnyel szerethettelek.

Rajnai Lencsés Zsolt: Kirajzolt kép

14 december 2012

Kirajzolt kép a világból,
hogy, mint vércsepp lóg ér faláról,
úgy csüng, tapad és reszket
lényed a szívemhez.

Akár gyönge ág a szélben,
vagy boldogság egy falat kenyérben,
úgy készülsz, röppensz hozzám,
mint félénk délelőttbe bátor délután.

S én várlak! A jövő topog türelmetlenül,
a lelkem tebenned fel- és elmerül,
s örvend minden tőled jövő jelnek,
melyek kulcsolva tehozzád ölelnek.

Mikor belépsz hozzám, s az életembe,
a múltból átcsordulsz boldog jelenbe.
S lényem, mint fuldokló, magát megadva,
tebenned-örök-önmagát odaadja!

2010.05.29.

Kislány a szerelemről

14 december 2012

Szakcsi Lakatos Béla Someone Else’s Cry

14 december 2012

Seneca: Erkölcsi levelek (13. levél)

14 december 2012

Tudom, hogy sok benned a lelkierő: még mielőtt az üdvös és ádáz körülményeket legyőző tanításokkal felfegyverkeztél volna, már ugyancsak meg voltál elégedve magaddal a sors ellenében, és sokkal inkább, miután ökölre mentél vele, és kipróbáltad a saját erődet, mely csak akkor adhat teljes önbizalmat, ha sok nehézség bukkan fel innen is, onnan is, míg egyszer csak valóban közelünkbe nyomul. Akkor állja ki a próbát az igazi, mások önkénye alá nem hajló lélek. Ez a tűzpróbája. Nem képes a versenyző nagy lelkesedést vinni a küzdelembe, ha még sohasem verték kékre; az, aki látta már a saját vérét, akinek megreccsentek fogai az ökölcsapás alatt, az, akit ellenfele elgáncsolt és egész testével ránehezedett, ámde a földre hajítva sem hajította el a bátorságát, aki ahányszor lebukott, makacsabbul kelt fel újra, az száll harcba nagy reménnyel. Tehát, hogy folytassam ezt a hasonlatot, gyakran kerekedett már fölébed a sors, és mégsem adtad meg magad, hanem felugrottál, s még hevesebben álltál helyt. Csak gyarapodik a férfierő, ha felingerlik; mégis, ha jónak látod, fogadd el tőlem a segítséget: megerősítheted magad vele. (more…)

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

14 december 2012

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk. (more…)