Daily Archives: 2012. december 20. csütörtök

Kovács Daniela: Aki helyedre áll majd

20 december 2012

Harsány fürtökben lóg
fölöttünk a tavasz,
és ott felejti magát
házunk ereszén.
Istenem, de gyönyörű
virágszirmot havaz,
s Te már nem csodálod,
Te árva, Te szegény!

Valóra vált átkod,
Költők Fejedelme,
aranycseppekben
ájul ránk a nyár,
s a Te álmod rakja
embertenyerekbe,
bő kézzel osztogatja,
de Te hol vagy már? (more…)

Ady Endre: Aki helyemre áll majd

20 december 2012

Lehet-e, lehet-e,
Hogy jön még ájult tűz-nyár,
Bukó-csillagos éjek
S hogy én, én már ne éljek?

És majd szűrik a bort
Pompás, aranyos őszben
S ittasan, tarka lombok
Hulltán nem én borongok.

S meleg asszony-szalon
Integet ki a télbe,
Lágy pamlag, égő illat
S ide nem engem hivnak.

S akkor is lesz tavasz,
Virág, dicsőség, mámor,
Tavasz-heroldok szállnak
S engem már nem találnak. (more…)

Varga Tibor: Túl az idő határán

20 december 2012

A kora októberi nappal lassan alkonyatba vész. Az életadó fény arca még egy utolsó pillantást vet a kelet felé haladó gépkocsi piros helyzetjelző lámpáira, mintha még össze is kacsintana velük, aztán végképp lehunyja a szemét, belehanyatlik a horizont nyitott sírjába.
A kocsiban ketten ülnek. A férfi vezet, mellette a nő ugyanolyan mereven nézi a fényszórók pászmájában világító út szalagját, mint amaz. Szótlanság üli meg őket, mert hiába érzékelik mindketten ugyanazt a szűk világot, az utat, melyet folyamatosan gyűr maga alá a jármű, hiába van köztük csupán néhány centiméternyi távolság, bensőjükben két különböző világ lakozik. A kocsi amúgy gyakorlott vezetőjét teljesen leköti az igyekezet, hogy a megvilágított útszalag hátán tartsa a kocsit, egyéb gondolata, közlendője nincs. Utazásuk végcélját tudja. Lili célja több ennél, kissé messzebb van, és spirituálisabb. Tudatában az idő és a tér darabokra hullt. Ő lopni megy. Átlépni az idő határán, és a múltból egy, csak egyetlenegy percet átlopni a jelenbe, mert odaát Valaki várja őt már hajnal óta, és nem szeretné lekésni az évenként egyszeri randevút. (more…)