Monthly Archives: december 2012

Frank Sinatra – Jingle Bells.

21 december 2012

Kovács Daniela: Aki helyedre áll majd

20 december 2012

Harsány fürtökben lóg
fölöttünk a tavasz,
és ott felejti magát
házunk ereszén.
Istenem, de gyönyörű
virágszirmot havaz,
s Te már nem csodálod,
Te árva, Te szegény!

Valóra vált átkod,
Költők Fejedelme,
aranycseppekben
ájul ránk a nyár,
s a Te álmod rakja
embertenyerekbe,
bő kézzel osztogatja,
de Te hol vagy már? (more…)

Ady Endre: Aki helyemre áll majd

20 december 2012

Lehet-e, lehet-e,
Hogy jön még ájult tűz-nyár,
Bukó-csillagos éjek
S hogy én, én már ne éljek?

És majd szűrik a bort
Pompás, aranyos őszben
S ittasan, tarka lombok
Hulltán nem én borongok.

S meleg asszony-szalon
Integet ki a télbe,
Lágy pamlag, égő illat
S ide nem engem hivnak.

S akkor is lesz tavasz,
Virág, dicsőség, mámor,
Tavasz-heroldok szállnak
S engem már nem találnak. (more…)

Varga Tibor: Túl az idő határán

20 december 2012

A kora októberi nappal lassan alkonyatba vész. Az életadó fény arca még egy utolsó pillantást vet a kelet felé haladó gépkocsi piros helyzetjelző lámpáira, mintha még össze is kacsintana velük, aztán végképp lehunyja a szemét, belehanyatlik a horizont nyitott sírjába.
A kocsiban ketten ülnek. A férfi vezet, mellette a nő ugyanolyan mereven nézi a fényszórók pászmájában világító út szalagját, mint amaz. Szótlanság üli meg őket, mert hiába érzékelik mindketten ugyanazt a szűk világot, az utat, melyet folyamatosan gyűr maga alá a jármű, hiába van köztük csupán néhány centiméternyi távolság, bensőjükben két különböző világ lakozik. A kocsi amúgy gyakorlott vezetőjét teljesen leköti az igyekezet, hogy a megvilágított útszalag hátán tartsa a kocsit, egyéb gondolata, közlendője nincs. Utazásuk végcélját tudja. Lili célja több ennél, kissé messzebb van, és spirituálisabb. Tudatában az idő és a tér darabokra hullt. Ő lopni megy. Átlépni az idő határán, és a múltból egy, csak egyetlenegy percet átlopni a jelenbe, mert odaát Valaki várja őt már hajnal óta, és nem szeretné lekésni az évenként egyszeri randevút. (more…)

Melanie Moore & Marko Final

19 december 2012

Seneca: Erkölcsi levelek (14. levél)

19 december 2012

Elismerem, hogy belénk van oltva a testünk iránti gyöngédség; elismerem, hogy gyámságot gyakorolunk fölötte. Nem tagadom, hogy gondoznunk kell, de hogy szolgálnunk kellene, azt tagadom. Sok másnak lesz rabja ugyanis, aki testének rabja, túlságosan félti, és mindent hozzá viszonyít. Nem úgy kell viselkednünk, mintha testünkért volna kötelességünk élni, hanem úgy, mintha nem élhetnénk nélküle. A test eltúlzott szeretete félelmekkel nyugtalanít, szorongásokkal terhel, sértéseknek tesz ki minket. Fittyet hány a tisztességre, aki szerfölött kedveli testét. Viseljük gondját buzgón, de mégis úgy, hogy mikor a józan ész, a méltóság, a hírnév parancsolja, a tűzbe küldjük. Amennyire csak lehet, kerüljük a kellemetlenségeket is, ne csak a veszedelmeket; vonuljunk biztonságba, máris azon törve a fejünket, mivel lehetne elűzni a félelem okát. Ha nem csalódom, háromfajta félelem van: félünk az ínségtől, félünk a betegségtől, s félünk a hatalmasabbak erőszakosságának következményeitől is. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Intés

19 december 2012

A minap rám integetett.
Messziről, de abban minden benne volt…
Ó, mi minden benne volt!

De mégsem közeledett.
Egy kicsit sem.
Sőt, falak vannak közöttünk,
vastag falak.
Nem is egy.  Tán még száz is. (more…)

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

19 december 2012

Ajtónyi kapcsolások közt…

18 december 2012

Ajtónyi kapcsolások közt,
lehevert szobákon árnyékainkkal falra szegezve,
s tűsarkon hordva szépmagunk,
pipiskedve-nyújtózott önmegvalósításokban,
eme cirkusz árva bohócai, kéretlen-öntudatlan,
– mi vagyunk…

(RLZs)

Palya Bea – Szőke Anni balladája

18 december 2012

Tango

17 december 2012

Arisztotelész: Az arany középútról…

17 december 2012

A dühös természetű ember a kelleténél indulatosabb, és sokkal több emberre haragszik, mint akik erre rászolgáltak; a halvérű azt sem tudja, hogy kire és miért haragudjék: érzéketlen és rezzenéstelen. Közöttük áll az erény: a szelídség.

A vakmerő semmitől sem fél, azoktól a dolgoktól sem riad vissza, amelyektől a józan ész óva intené; a gyáva ellenben örökösen reszket, ő a rettegés birodalmában él. Közöttük áll az erény: a bátorság.

A mértéktelen túlzottan sóvárog, és túllép minden lehetségesen, nem tudja, hol a határ; az érzéketlen mozdulatlan, akár a kő, beéri azzal, ami kéznél van, nem vágyakozik a jobb s a több után. Közöttük áll az erény: a mértékletesség. (more…)

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

16 december 2012

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek. (more…)

József Attila: Nagyon fáj

16 december 2012

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz úgy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszít a muszáj is –

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
míg el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat. (more…)

A SEMMI ÁGÁN… (József Attila – Latinovits; Reménytelenül)

15 december 2012

« Előző oldalKövetkező oldal »