Daily Archives: 2013. január 12. szombat

BEUGRÓ: Rájátszás

12 január 2013

Seneca: Erkölcsi levelek (15. levél)

12 január 2013

SenecaRégi, egészen az én koromig fennmaradt szokás volt a levél első szavaihoz hozzáilleszteni: „Ha egészséges vagy, minden rendben, én egészséges vagyok.” Mi viszont helyesen mondjuk: „Ha filozofálsz, minden rendben.” Mert éppen csak ez jelenti az egészséget, anélkül beteg a lélek. A test is, akármilyen nagy izomerővel rendelkezik, csak ugyanúgy egészséges, mint a dühöngők vagy tébolyodottak teste. Így hát elsősorban a lelki egészséggel törődj, azután azzal a másikkal, s nem is kerül majd sokba, ha jó közérzetet akarsz. Ostobaság ugyanis, Luciliusom, és a legkevésbé sem illik a literátus emberhez a kargyakorlatokkal, nyaknyújtogatással, törzserősítgetéssel való foglalatosság – ámbár sikeresen hájasodsz, és erősödnek izmaid, akkora erőd vagy súlyod úgysem lesz, mint egy hizlalt ökörnek. Vedd hozzá még, hogy a test tetemesebb poggyásza alatt fulladozik a lélek, és kevésbé mozgékony. Így hát, amennyire csak tudod, szorítsd korlátok közé a testedet, és tágítsd a lélek férőhelyét. Sok kényelmetlenség gyötri azokat, akik testükre viselnek gondot: először a gyakorlatok – a megerőltetés kimeríti a szellemet, alkalmatlanná teszi a figyelemre és fárasztóbb tanulmányokra; az ételek bőségétől pedig eltompul az éles elme. Ehhez járulnak a legcégéresebb rabszolgák, akiket mesterül fogadnak: ezeknek az elfoglaltsága csak a bor és az olaj között oszlik meg, s akkor telik kívánságuk szerint a nap, ha jól kiizzadtak, ha az elpárolgott folyadék helyébe a koplalás miatt még mélyebbre zúdították le a sok italt. Inni és izzadni – ez a gyomorbetegek élete. (more…)

Babits Mihály: Zola

12 január 2013

babits-001Közös polgári végzet sírba dönté
Az igazságnak tollas bajnokát.
Szava lehelletével lángra többé
Nem szítja fojtott tűz zsarátnokát.
A rendületlen szív utolsót dobbant
S a fáradt munkás pihenésre dől:
Pihenhet már. A szikra lángra lobbant,
És lángja nemsokára éget, öl.

Ez volt a férfi! aki ilyen tűzet
Akart és mert és bírt éleszteni!
Egükből egy szavára leszédűltek
A régi kor kifáradt isteni.
De hát a földi istenek! Királyok,
Kéjhölgyek, pénzeszacskók és papok:
Ő kezdte a trónt gyujtogatni rájok,
S már minden deszka lángol, ing, ropog.

A kéjelgő nő testéről letépte
Merész keze a bűnfedő bibort,
S látók, a szépet mint mocskolja vétke,
Ki bájoló lábával ránktiport.
A kéj edénye mélyén rejlő mérget,
Mely megrontá a tegnapot s a mát,
A fényes trónon rágó undok férget,
Ő megmutatta minekünk: Nanát. (more…)