Daily Archives: 2013. március 21. csütörtök

Megszelídítettük…

21 március 2013

megszeliditettuk

Megszelídítettük a természetet… Házakat, városokat építettünk… Meleg otthonokat, kővárakat a vadak ellen… A természet zord támadásaitól futva ruhákba bújtunk… Kultúrával vettük körül magunkat: megtanultunk írni, olvasni, barátságokat kötöttünk… Felfedeztük a mindenség erőit… Azután szórakozni kezdtünk és mulatni… Majd dorbézolni és kicsapongani is… És sokan lettünk, nagyon-nagyon sokan… A betegségeket is legyőztük, kitoltuk a halál korlátait… De egymás ellen fordultunk, majd a természet ellen is, mely még mindig ott lohol a nyomunkban…. Felborultak erői, vadak lettek még a szelídek is… Új kihívás ez, vagy alázatra intelem? Belátás, vagy sietség kell, mert utánunk a vízözön? Kevély az ember, vagy csak önmagát valósítja meg? Boldogságért fut, vagy a mohóság még több vágyat ébreszt? A civilizációk elpusztulnak, vagy felnövekednek? A technikai tudás etikai hanyatlással egyenlő-e mindig, vagy vannak kivételek? Nagy kérdések ezek, s még annyi van! Érdemes-e feltenni őket, ha a válaszok elmaradnak?  (RLZs)

Mentális morzsák + rajnai 2013.03.21.

21 március 2013

Kérdéses…

“A művészetben mindent megtehetsz, csak egy a fontos: tudd, hogy szereted, és sok fáradság, míg ezt megtudod.” (Browning)

– talán sok mindent, igen… de azért egészen mindent talán mégsem… Az etika határt kell szabjon a művészetnek, csak az a kérdés, hogy hol… Mert bizonyára, a legtöbb ember úgy érezné, hogy egy eszelős gyilkos, aki művészetnek gondolná azt, ha megölt gyermekek bőréből ágyelőt csinálna és azt szépen kihímezné, nos a legtöbbünk ezt úgy gondolná, őrület, bűn és nem művészet! Vagyis, az erkölcs, az emberi jóság, valahol határt kell szabjon a művészetnek, csak az nem világos, hogy hol van ez a határ… Hiszen, a másik véglet is káros lehet. Az ugyanis, ha a művészetet az erkölcsre hivatkozva túl szűk keretek közé szorítjuk (pl. valamiféle vallásos megfontolás okán), és (pl.) lemondunk az aktművészetről, vagy akármi másról, amely nem fér bele bizonyos vallásos keretek közé. Óriási témakör ez, és nagyon nehéz pontosan meghúzni a határvonalat, hogy meddig tart a művészet, és hol mondható egészen biztosan őrületnek, betegségnek, károsnak, rombolónak (stb.) az, amit művészetnek gondolnak (egyesek)… (RLZs)

Sánta Ferenc: Nácik

21 március 2013

SFA pásztor – eléggé öreg ember volt már, talán hatvan-hatvanöt esztendős – fát vágott egy széles, magas tuskón. Mellette egy nyolc-kilenc év körüli fiú szedte össze a fadarabokat.

Mindketten hallották a lovak dobbantásait, aztán azt is, hogy megállnak a hátuk mögött, aztán a gyufa sercenését, ahogyan rágyújtanak a hátuk mögött, de nem fordultak meg, vágták tovább a fát, mintha semmit sem hallottak volna.

A két fegyveres a fenyvesből lépett elő, előzőleg hosszú ideig álltak a fák rejtekében, és nézték a pásztorokat, a nyájat, az apró kunyhót, a szaladgáló s fel-felcsaholó kutyát. Aztán keresztüljöttek a legelőn, és a két ember mögött megállították a lovaikat.

Ott álltak mögöttük, fújták a füstöt, és hallgattak. A derekukon pisztoly, a hátukon keresztben átvetve a puska, a lábaikat meg kilógatták a kengyelből.

Telt az idő, csend volt – mintha nem is négy ember állna ott egymás közelében. Pedig hát embernek szülték őket: a fegyvereseket is, a pásztort is, meg a gyermeket is. (more…)

Ágnes Vanilla & József Attila – Nő a tükör előtt

21 március 2013