Daily Archives: 2013. április 4. csütörtök

Thury Zoltán: Pityu bácsi

4 április 2013

thury-zoltanA müterem ajtaján magyarosan kopogtak. Olyanformán tudniillik, hogy a külső küszöbön álló ember ujjának bütyke alatt beszakadt a vékony deszka. A festő összerezzent a kopogásra, kedvtelenül nézett az ajtóra s intett a modellnek, a ki egy pódiumon ült előtte, hogy: pszt. Abban reménykedett, hogy majd csak tovább áll a vendég, ha látja, hogy nem nyilik meg az ajtó. Annak azonban, a ki igy tud kopogni, határozott szándéka az, hogy beljebb kerüljön. A kopogás tehát ismétlődött és pedig, ha lehet, még erélyesebben. A festő kedvtelenül rakta le a palettát, meg az ecsetet s vállat vonva intett a leánynak. Az fölállott, összekötözte a derekán a szoknyája zsinórját s átszaladt a mütermen, hogy elrejtőzzék egy függöny mögé. Akkorra kinyilt az ajtó is s az, a ki a küszöbön állott, hirtelen a leány után pislantott s elképedve, tátott szájjal állt meg továbbra is a küszöbön. Lassankint azonban a méltatlankodás váltotta fel az arczán a meglepetést. Csóválta a fejét, ujra meg ujra a függöny felé nézett, mintha azon gondolkoznék, hogy csakugyan látta-e a derékig felöltözött, azonfelül pedig meztelen leányt, a ki eltünt a függöny mögött. Egy szép, gömbölyü, fehér kar kinyult a függöny mögül valami fehér ruha után, a mit egy székről vett fel. Erre a vendég belemerítette a fejét a levegőbe, mint a hogy a levesben megmerítik a kanalat, sokáig és kitartóan bólingatott, mint a ki most már mindennel tisztában van, komoran, szigoruan lépett be. A piktor, kis, vézna, nagyon fiatal, szőke emberke, olyanformán hátrált előtte, mint a kinek csakugyan van némi oka arra, hogy féljen egy ilyen hatalmas megjelenés kritikájától. Rendetlenség volt körös-körül, egy lavorban szappanos viz, a sarokban, az iróasztal tetején nagyon fényesre kefélt czipők, mellettük fésü, hajkefe, kézelők, gallér, ide pakolta le a kalapját a leány is; a széles, magas ablak alatt pedig frissen mosott fehérruha volt halomba rakva. Hirtelen letakarított egy széket s elkényszeredett szivességgel kinálta meg üléssel a vendéget. Megpróbált örülni is. Összecsapta a kezeit, de ügyetlenül, minden őszinteség nélkül s lelkendezni kezdett. (more…)

Somló Tamás – Olyan szépek voltunk

4 április 2013