Monthly Archives: július 2013

Bikini – Nehéz a dolga

31 július 2013

Utam felénél járok?

30 július 2013

Utam felénél járok…  Vagy tán már el is hagytam…. Lámpásnak áll a holdkorong, a csonka sajtnyi ékszer…. Lépdelek halálom felé, s utamon magamhoz szippantok annyi jót és szépet…. Talpam alatt megannyi múlt és szenvedés…. Élni és érezni akarok, mert emberből gyúrtak…. Nyúlfarknyi, véges, pöttöm-lét dibeg-dobog szívemen…. Ez a halandósors…. Félek és remélek… (RLZs)

Krúdy Gyula: Egy művész életéből

30 július 2013

krudy001Zemplényi Tivadar, akinek gyűjteményes kiállítása holnap megnyílik a Szépművészeti Múzeumban, kopasz, csendes, takarékos férfiú volt, amíg élt, gyalog járt Pestről Budára, a kávéházban teát vacsorázott, megforgatta a krajcárkákat, s így bizonyos polgári jólétben sikerült meghalnia. Amíg élt: egy kötelességet ismert, a festegetést. Évtizedeken át komolyan, rendszeresen, szent áhítattal dolgozott, mert belső meggyőződése volt, hogy azért kapott helyet a földön, Budán, a Fehérvári úton, hogy mindent jól megnézzen, ami útjába akad, s aztán lepingálja. Festett besnyői búcsúsokat, balatoni parasztokat, csavargókat, tájképeket, szenyórákat, budai úrnőket. Szolid, komoly, tanáros férfiú volt, nem panaszkodott se a mellőzésről, nem emlegette váratlan sikereit, nem kártyázott, nem ivott, de lumpoló kedvében uzsonnázni betért a New York kávéházba, ahol őszinte csodálkozással nézegette a foglalkozás nélküli színésznők kalandozását; nagyot szippantott a budai levegőből, amikor hazaérkezett. Természetesen házasember volt, gyermekei születtek, mert erre mindenképpen érdemes volt. Adóját mindig pontosan megfizette, fillérnyi adósság nem maradt utána, esztendőkig hordott egy ruhát, vigyázott a kalapjára, egy szivart szívott naponta, és ha elszívta, nem füstölte be a műtermet. Miért élt? – kérdeztem tőle néha, midőn már az állami aranyérmet is megnyerte, tanári állást kapott, túlesett a mindennap sovány gondjain, száz és száz méter vásznat befestett. Miért? (more…)

Künn a mólón…

29 július 2013

molon

Künn a mólón szélcsend volt és hajnal…
Nyár derengett, a reggel még feszengett
ágyából előbújni, s a lány
(az örök nagy talány!),
ismert-tudott önérzetének
– mint szeszély, a makrancos természetének -,
teljes tudatába lévén,
feltűnt a fotográfus lencse végén…

(Rajnai Lencsés Zsolt)

Mentális morzsák – 2013.07.29.

29 július 2013

Beaumarchais

Szellemes…

Hiába kísért a kellem, s noszogat a vágy, a mégoly kalandos kedvű asszonyban is megszólal egy hang, és azt mondja: vigyázz a szépségedre, ha tudsz – az erényedre, ha akarsz, de a jó híred olyan legyen előtted, mint a szemed világa! (Beaumarchais)

King Arthur – Hans Zimmer

29 július 2013

Seneca: Erkölcsi levelek (33. levél)

28 július 2013

seneca-001Azt kívánod, hogy ezeknek a leveleknek is, mint az előbbieknek, írjak a végére valamilyen bölcs mondást mestereinktől. Nem szóvirágocskákkal foglalatoskodtak ők: szövegük egésze férfiúhoz illő. Tudod, hogy egyenetlenség van ott, ahol észrevehetővé válnak a kiemelkedő részek. Egy fa magában nem ébreszt csodálatot, ahol az egész erdő ugyanolyan magasra nő. Ilyesféle bölcs mondásoktól hemzsegnek a versek, hemzseg a történelemírás. Ne tulajdonítsd hát őket Epikurosnak: közösek s leginkább a mieink, de benne jobban kitűnnek, mert a szöveg folyamatában ritkán bukkannak elő, mert váratlanok, mert meglepő, hogy kemény szavakat hallunk az elpuhultság hirdetőjétől. Az én szememben Epikuros keménykötésű, még ha hosszú ujjú tunikát hord is. A keménység, a szorgalom és a harci szellem ugyanúgy megadatik a perzsáknak, mint azoknak, akik jól felgyűrik a ruhájukat. Nincs hát okod rá, hogy kiragadott gondolatokat és idézeteket követelj: a mi tanításunkban minden összefüggő, ami másoknál kívánatos. Mi nem tartunk ilyen szemet majd kibökő árucikkeket, s nem csapjuk be a vevőt, aki ha belépett, semmit sem talál azon kívül, ami a kirakatban lógott. Mi rájuk bízzuk, hogy onnan vegyenek mintát, ahonnan akarnak. Tételezd fel, hogy egyes szállóigéket el akarunk különíteni a tömegtől: kinek fogjuk őket tulajdonítani? Zénónnak? Kleanthésnak? Chrysipposnak? Panaitiosnak? Poseidóniosnak? Nem ül rajtunk király: mindenki önmagának ura. De ők mindazt, amit Hermarkhos mondott, vagy Metrodoros, egy emberre vezetik vissza. Minden, amit valaki abban a táborban hirdetett, egy ember vezérlete és felügyelete alatt formálódott szavakká. Mondom, még ha megkíséreljük is, nem tudunk választani az egyenlő értékű gondolatok akkora tömegéből. (more…)

Ady Endre: Az utolsó részlet

27 július 2013

Részletekben halok meg: érzem. ady endre
Talán egy kissé gyorsan éltem,
Vagy a szívem volt kissé nagy tán
És hogyha megtelt néha adtán,
Csupán az élet pillanatján,
A perc üdvén csüggött a lelkem…

Mindegy. Sorsom megérdemeltem…
Csalóka álmok léha bábja
Nyűgként minek jön a világra?…
Kinek nem kell a tucat-élet,
Egész szépen aludni térhet,
Ha elhamvasztja önnön lángja,
Ha nincs tüdője s nincs több álma… (more…)

Ameno

27 július 2013

Mentális morzsák – 2013.07.26.

26 július 2013

Igaz…

Egyedül örülni szomorú portéka. (Lessing)

Azt hiszem minden…

26 július 2013

asszem

Azt hiszem minden rajta van ezen a képen, ami kell… Vagy, ha nem is minden, de majdnem minden… Mert lám a férfi és nő, ki egymás szemével akar látni és érteni. Ez a szeretet. Talán a Bibliát olvassák, ha jól látom, ez a hit jelképe a képen, mely jelzi, valamiféle hite mindenkinek van, ez fontos része az életnek. És bort isznak, de egytalpas pohárból, ketten, – ez meg a közös örömök igénylésére utal. Végül a két dobókocka a szerencse szimbóluma, mely ugyancsak fontos része a boldogságnak, enélkül, szerencse és sorsszerűség nélkül, elképzelhetetlen bármi is ezen a világon… (Rajnai Lencsés Zsolt)

Tamási Áron: Antalosi szivárvány

25 július 2013

tamasi aron 1935Nyele is van a kalapácsnak.

El kell mondanom tehát, a kalapács nyele gyanánt és illedelmesen, hogy ez a történet már régen szendereg egy antalosi faragott bölcsőben. S ha már antalosi az a bölcső, akkor azt is el kell mondanom, hogy Antalos egy nevezetes helység, ámbár a tágabb világban senki sem ismeri. A maga tájékán is, jószerint, csak ama szólás-mondásokból ismerik, amelyek a derű szellőjében, mint egy-egy játszi levél, szálldosnak róla. De hát azok a tréfás mondások is, ha ugyan jól gondolom, csak meg-megrezzennek az emberek fülében, s a nevetéssel együtt már el is úsznak a semmibe.

S Antalos ismét nincsen sehol.

Pedig ott fekszik a Zendes nevű mezőnek a szélén; vagy aki a kuporgást jobban szereti, hát annak ott kuporog a Gebehát nevezetű hegynek a tövében. Van neki egy hegyi folyócskája is, bizonyos Tiba nevű, mely úgyszintén szereti a mókát, mert hol a Zendes mezejének a szélén kanyarog, hol pedig a Gebehát lábainál.

Hát ott fekszik Antalos. (more…)

Loreena McKennit – GOD REST YE MERRY GENTLEMEN

25 július 2013

Rajnai Lencsés Zsolt: Cinikus századom

24 július 2013

cinikus

Feledve lelki hazátlanságot,
feledve létbeni magánosságot,
kívánva üresség ócska rongyát:
jöjj, énekelj hangos vidám pompát! (more…)

Mentális morzsák – 2013.07.24.

24 július 2013

Burke

A béketűrésnek végül is van egy határa, melyen túl már nem erény. (Burke)

Következő oldal »