Daily Archives: 2013. július 20. szombat

Mikszáth Kálmán: História egy házasságról

20 július 2013

mikszathNe vegyék kérem rossz néven, hogy megint hazamegyek a mi görbe országunkba. Ott vagyunk örökké, akik onnan jöttünk. Hisz mindenki csak ideiglenesen jöhet el, az is, aki sohasem kerül vissza többé. Mert ha van álom a halálban, én jól tudom, a gyermekévek folytatásának szövődik az ott; a többi kimarad; levetjük, mint a rossz ruhát, ha oda belépünk, hol az örök semmiben újra hallik majd erdeink ismerős zúgása, hegyi patakjaink altató morajával.

Mézes náddal írnák apáink viselkedését, ha úgy megszeretnék, ahogy mi gondoljuk, s idők rokkájáról (mennyi színes selyemszál van azon!) legombolyítanák, ki melyikhez férne, ha úgy megszeretnék, ahogy mi gondoljuk, azt, amit anyáink szőttek, fontak egymás között.

Nem nyúl oda senki. Öreg krónikákban néha legfölebb én indulok utána egy-egy piros szálnak vagy fekete szálnak. (more…)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonkettedik fejezet; Arról, hogy mi történt Candide-dal és Martinnel Franciaországban)

20 július 2013

voltaire-002Candide csak épp annyi időt akart tölteni Bordeaux-ban, míg elad pár kavicsot az Eldorádóból hozottak közül, s lefoglal egy kétüléses és kényelmes fogatot; mert most már nem tudott lemondani kedves Martinje társaságáról. Csak az bántotta, hogy el kellett válnia a juhocskától; a bordeaux-i tudományos akadémiának adományozta, amely évi pályadíját annak a tudósnak ígérte, aki meg tudja magyarázni, miért piros a juh gyapja; a díjat egy északi származású tudós kapta, aki remekül kimutatta, A plusz B-vel, mínusz C-vel és az egész törve Z-vel, hogy a juhnak pirosnak kell lenni, s kergeségben kell elpusztulni.

Ahány utassal találkoztak az országúti fogadókban, mind azt mondta: “Párizsba megyünk.” Ettől a nagy iparkodástól Candide-nak is megjött a kedve, hogy láthassa a fővárost; velencei útjától az úgysem térítette el túlságosan. (more…)