Daily Archives: 2013. július 30. kedd

Utam felénél járok?

30 július 2013

Utam felénél járok…  Vagy tán már el is hagytam…. Lámpásnak áll a holdkorong, a csonka sajtnyi ékszer…. Lépdelek halálom felé, s utamon magamhoz szippantok annyi jót és szépet…. Talpam alatt megannyi múlt és szenvedés…. Élni és érezni akarok, mert emberből gyúrtak…. Nyúlfarknyi, véges, pöttöm-lét dibeg-dobog szívemen…. Ez a halandósors…. Félek és remélek… (RLZs)

Krúdy Gyula: Egy művész életéből

30 július 2013

krudy001Zemplényi Tivadar, akinek gyűjteményes kiállítása holnap megnyílik a Szépművészeti Múzeumban, kopasz, csendes, takarékos férfiú volt, amíg élt, gyalog járt Pestről Budára, a kávéházban teát vacsorázott, megforgatta a krajcárkákat, s így bizonyos polgári jólétben sikerült meghalnia. Amíg élt: egy kötelességet ismert, a festegetést. Évtizedeken át komolyan, rendszeresen, szent áhítattal dolgozott, mert belső meggyőződése volt, hogy azért kapott helyet a földön, Budán, a Fehérvári úton, hogy mindent jól megnézzen, ami útjába akad, s aztán lepingálja. Festett besnyői búcsúsokat, balatoni parasztokat, csavargókat, tájképeket, szenyórákat, budai úrnőket. Szolid, komoly, tanáros férfiú volt, nem panaszkodott se a mellőzésről, nem emlegette váratlan sikereit, nem kártyázott, nem ivott, de lumpoló kedvében uzsonnázni betért a New York kávéházba, ahol őszinte csodálkozással nézegette a foglalkozás nélküli színésznők kalandozását; nagyot szippantott a budai levegőből, amikor hazaérkezett. Természetesen házasember volt, gyermekei születtek, mert erre mindenképpen érdemes volt. Adóját mindig pontosan megfizette, fillérnyi adósság nem maradt utána, esztendőkig hordott egy ruhát, vigyázott a kalapjára, egy szivart szívott naponta, és ha elszívta, nem füstölte be a műtermet. Miért élt? – kérdeztem tőle néha, midőn már az állami aranyérmet is megnyerte, tanári állást kapott, túlesett a mindennap sovány gondjain, száz és száz méter vásznat befestett. Miért? (more…)