Monthly Archives: szeptember 2013

Rajnai Lencsés Zsolt: Estefelé

30 szeptember 2013

estefele

A kopasz fák ágai égre csüngnek,
Nap bíborozza horizont széleit.
Minden lágyan álmodó alig lüktet,
puhán esnek szét a kínok élei.

A szívem is elalszik már,
mint zsenge szövésű talár.

2013.01.11.

Assassin’s Creed III- Lindsey Stirling

30 szeptember 2013

Mentális morzsák – 2013.09.29.

29 szeptember 2013

Ne panaszkodjunk, hogy az idő oly sebesen halad. – Elfonnyaszt sok virágot, de a törzs, melyen nőttek, azalatt mélyebbre ereszti gyökereit, s új bimbókat hajt. (Eötvös József)

Valaha te is…

29 szeptember 2013

valaha

Valaha te is ember voltál… Tele tervekkel, vágyakkal, álmokkal, célokkal, élettel… Azután elsorvadt az idő feletted és elfonnyadtál te is… Vajon ki voltál, s mit cselekedtél? Ki lehettél, mit éreztél, és elégedett voltál-e az élettel ami adatott? (RLZs)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonhetedik fejezet; Candide konstantinápolyi útjáról)

28 szeptember 2013

voltaireA hű Cacambo akkor már kijárta a török kapitánynál, aki III. Ahmed szultánt vitte vissza Sztambulba, hogy Candide-ot és Martint is vegye fel a hajójára. Mindketten hajóra szálltak, de előbb még illendően térdet-fejet hajtottak ő szánalmas felsége előtt. Mondta is útközben Candide Martinnek:

– No lám, együtt vacsoráztunk hat trónjavesztett királlyal, s olyan is volt köztük, akinek alamizsnát kellett adnom. Talán még szerencsétlenebb uralkodók is vannak a földön. Én csak száz juhot vesztettem, s repülök Kunigundám karjaiba.
Kedves Martin, hiába, Panglossnak volt igaza, minden jól van, minden jól ezen a legjobb világon.

– Kívánom, hogy úgy legyen – válaszolt egykedvűen Martin.

– De azért – folytatta Candide – mégiscsak furcsa, s nemigen valószínű kalandunk volt Velencében. Sose látta, sose hallotta még senki, hogy hat trónjavesztett király együtt vacsorázzék egy fogadóban. (more…)

Rejtő Jenő: Dokk

28 szeptember 2013

rejtoHat óra. A nap, mint egy óriási tearózsa, lassan bontogatja sugárszirmait. A szirmok mind tágabbra terülnek szét a háztetők felett. Egy részeg légionista ijedt kültelki nőt rángat magával, a karjánál fogva. Rongyos, ősz ember, hosszú drótra fűzve, nagy csomó ráját visz, amelyek mint hófehér tüdők csüngnek alá rezegve. Hajósziréna búg. A jóformán néptelen utcán két hangosan vitatkozó férfi siet a régi kikötőhöz vezető dűlőút felé, és egy nyikorgó kordét tolva, az út közepén, lengyel zsidó utcai árus, ki bizonyára a palesztinai mészárlásokat élte túl, melódiátlanul dudorász. Harangoznak. És egyszerre a Rue Republique minden mellékutcájából emberek sietnek, halk morajjal, rendetlen csoportokban és mintegy uniformizálva: valamennyien sapkában a Place de La Joliette-re, amely a hasonnevű kikötőhöz tartozó hatalmas térség. Ez a térség nem városdísz, nem gyermekek játszóhelye, racionalizált, mai tér: a munkáé. Fűnek, fának, padnak nyoma sincs rajta, földje kemény, simára taposott, és egy bódé áll a közepén, ahol a tehetősebb munkások feketekávét vagy vörös bort reggeliznek, elenyésző számban, mert a legtöbben húsz-harmincas csoportokban, kisebb, hevenyészett klubokat alakítanak mindenfelé a térségen, és kicserélik az információikat. Például, hogy az éjjel, biztos forrásból eredő hír szerint, öt nagy hajó kötött ki nyers cukorral, sóval, amerikai mogyoróval megrakodva. (Egynapi biztos munka mindnek.) Vagy az ellenkezője: nagy vihart jelentettek a nyílt tengerről, és a reggelre jelzett hajók legfeljebb éjfélre, ha beérnek. Szóval: van munka, nincs munka, lelőttek éjjel egy rendőrt a Rue de la Mure-nél, ahol a matrózok és a gyarmati katonák összevesztek, a Társaság ezentúl csak kétheti “assurance-ot” akar fizetni a külföldi munkás betegeinek stb., stb… És egyre sűrűbb rajokban özönlenek a munkások, némelyik hátul, a nadrágszíjában, sarlószerű szerszámmal, amivel a zsákot húzzák le a daruláncról, ha a fejük fölé ért, verekedésnél kés helyett is kitűnően beválik. A Quai de Belges felől közlekedő villamosok a forradalmi Budapestet jelenítik meg a lépcsőkön lógó, tömött emberfürtökkel. Itt ilyesmivel egyáltalában nem törődik a rendőrség, és kapcsolóra, ablakfára kapaszkodva utaznak a munkások a móló messze fekvő részére, ahol ma a legrosszabb fajtájú munkát végzik: a szénrakodást, sűrű, tusszínű felhők között, amelyekből millió porszem rakódik le a pórusokra, a ruha alá, végig az egész testre, szúróan, utálatosan. A villamosokon nincs csengő, hanem duda, éppen olyan, mint az autókon. Ez eleinte a legfurcsább benyomása a külföldinek Marseille-ről. (more…)

Mentális morzsák – 2013.09.27.

27 szeptember 2013

herzen

Kissé antropomorf, de szép…

A természet minden törekvését és erőfeszítését az ember fejezi be: hozzá igyekszik, bele ömlik minden, mint az óceánba. (Herzen)

Rajnai Lencsés Zsolt: Buzdítás boldogságszerzésre!

27 szeptember 2013

buzditas

Mikor a vágy nem ismer határokat,
mert férfi szántja mélyen az árkokat,
mikor a nagy-nagy női követelmény,
mint megvadult, bőszült vonatszerelvény
vágtat és lohol, és tornyokra ülne,
vagy csak repülne, – á, dehogy szelídülne! -,
és mámorosan hintázna szilajon,
mert alél szívében minden tilalom,
mikor te vagy benne a szép vigalom,
mikor halkan azt súgja néked: “Akarom!”,
engedd át neki örömmel mindmagad!
Hadd legyen boldog és boldog és boldogabb!
Teáltalad!

2013.01.10.

Pilinszky János: Bűn

26 szeptember 2013

Gyerek vagy még, a tagjaid pilinszky
mégis már szinte készen
vakítanak a hajlatok
derengő rendszerében,
s akár egy bujkáló mosoly,
ha csípőd nem, hát vállad
elárul és magadra hagy.
Tetőtől-talpig látlak.

Nézlek, és nem birom tovább,
egyetlen moccanásra
puhán megindul életem,
mint omló homokbánya.
Gyenge vagy még, hát menekűlj
mielőtt utolérne!
Előre biccen a fejed.
Az első ütés érte. (more…)

Tchaikovsky – None But The Lonely Hearts

26 szeptember 2013

HOBO BLUES BAND – VADÁSZAT – Az Orgia

25 szeptember 2013

Aranykor : Földes László (Hobo)

25 szeptember 2013

Mentális morzsák – 2013.09.25.

25 szeptember 2013

goncsarov

Az emlékek: fenséges költészet, ha eleven boldogságunkra emlékeztetnek, de perzselő fájdalom, ha behegedt sebekhez érnek. (Goncsarov)

Rajnai Lencsés Zsolt: Elszakadt

25 szeptember 2013

Felveszem.
Hordom.
Viselem.
Elviselem.

Vigyázom.
Féltem.
Szenvedem.
Állom.

Jön velem.
Néz reám
Nézem én.
Kérdem én.

Eggyel.
Együtt.
Egyért.
Egyként.

Megpróbál.
Csöndben én.
Most ért.
Ó be szép!

Elhiszem.
Csak viszem.
Most feltölt.
De letör.

Repedés.
Egyre nő.
Félt esés.
Vágyom őt. (more…)

Fekete István: A vadgalamb

24 szeptember 2013

fekete-istvanCsak az elmúlt gyermekéveknek voltak olyan ragyogó napjai, mint az a vasárnap. Éjjel esett az eső, a szőlőlugas levelein ezer vízcsepp szikrázott és a harangszó is olyan üdén hintázott a levegőben, mintha harmatban mosakodott volna.

Harmadik harangszó után már mindenki a helyén ült a templomban, a mise lassan csordogált a prédikáció felé, a maga ragyogó vasárnapi útján.

– Ne tegyétek azt másoknak, amit nem akartok, hogy nektek tegyenek – hangzott az intés a szószékről és én ezen a nagyon öreg bölcsességen hosszan elgondolkoztam. Még otthon is eszembe jutott, amikor a szomszéd kutyáját oldalba dobtam. Nekem se esne jól, ha egy akkora kő csattanna a bordáimon… bár nem tudtam, hogy az állatokra is vonatkozik – a példabeszéd.

A falon kalitka lógott s benne egy vadgalamb. Nem gerle, és nem örvös galamb, hanem igazi vadgalamb, melyik nagy fák odvában költ és úgy búg, mint az orgona. Igen, tegnap még búgott, de mára, mintha elfelejtette volna a dalt, ami a madarak imádsága. A búgás egy nagy bükkfáról hallatszott, de aztán elhallgatott és Berta Jancsi azt mondta: (more…)

Következő oldal »