Monthly Archives: október 2013

Cso-cso-szán áriája Ying Huang .mpg

31 október 2013

Mentális morzsák – 2013.10.31.

31 október 2013

Lessing

Minden „de”, egy megfontolás. (Lessing)

Kányádi Sándor: A kisfiú, aki ibolyát látott

31 október 2013

kanyadiA kisfiú hazafelé lépegetett az óvodából. Az utca fölött rigók röpdöstek át egyik kertből a másikba. A kertekből innen is, onnan is kesernyés füstszag érzett.

– Égetik a tavalyi lombot – állapította meg a kisfiú, ahogy kíváncsian ide is, oda is be-bekukkantott a kerítések résein. „Zöldül már a fű. Szép zöld lesz újra minden” – gondolta a kisfiú. És megállt. A zsendülő fű között, a kerítésen túl, alig karnyújtásnyira icipici, kék szemű ibolya nézett szembe vele.

– Hát ezt hazaviszem édesanyámnak – határozta el a kisfiú, s már nyúlt volna is, hogy leszakítsa.

– Ne szakíts le, kisfiú! – szólalt meg az ibolya, olyan halkan, hogy csak a kisfiú hallhatta.

Erre valaki nagyokos azt mondaná, hogy az ibolya nem is tud beszélni. De én állítom, hogy tud beszélni. Tanúm rá a kisfiú, aki hallotta. És magam is számos történetben, mesében hallottam, olvastam, hogy a virágok beszélgettek. Még a tévében is láttam, hallottam, s éppen az ibolyát hallottam beszélni. A hóvirággal beszélgetett. Csak hát tudni kell meg is hallani az ilyen finom hangokat. A kisfiú meghallotta. (more…)

Madame Butterfly – Maria Callas

30 október 2013

Reményik Sándor: Csipkerózsa

29 október 2013

A vártoronyban szűzi csend, remenyik-002
A pergő rokka elpihent,
Áll az idő s nincs benne óra,
Királyfi, átkozott kezed
A tüskerácsra mér’ teszed?
Most boldog Csipkerózsa.

Százévig nőtt a lángsövény,
Mögötte nincs könny, vágy, remény,
Semmi, csak boldog álom,
A gonosz tündér jót akart.
Herceg, ez álmot ne zavard,
Ne lássanak e tájon!

Alszik, tán rólad álmodik,
Lovag, van bátorságod itt
Álmához mérni rongy-magad?
Az Élet vagy, te átkozott,
A bűnt, a bajt, a jajt hozod
S kezedhez szenny tapad. (more…)

Bodorítja magát a természet…

28 október 2013

bodoritja

Bodorítja magát a természet, mint loknis dús hajú lány bodorlik születésétől fogva szépen…
És a termékeny valóság Éghez igazítja árva fánk felnövekvését csendesen,
s észrevétlen lesz éke a körülötte bús mindenségnek…

(Rajnai Lencsés Zsolt)

4Front Truepianos-Atlantis Module-Piano Fantasy

28 október 2013

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonkilencedik fejezet; Arról, hogy mint találta meg Candide Kunigundát az öregasszonnyal)

27 október 2013

voltaire-002Miközben Candide, a báró, Pangloss, Martin és a hű Cacambo kalandjaikkal szórakoztak, a világnak esetleges vagy pedig nem esetleges eseményeit magyarázták, s az okról és okozatról, a fizikai és erkölcsi rosszról, a végzetről s a szabadságról meg ama vigaszokról vitatkoztak, amelyek a török gályák légkörében lelhetők, elértek lassan a Propontisz partján az erdélyi fejedelem házához. Mindjárt első pillanatra észrevették Kunigundát meg az öregasszonyt; fehérneműt
teregettek zsinegre, hogy megszáradjon.

A báró elsápadt e látványra, Candide, a gyengéd szerető, mikor meglátta szép hölgyének naptól megfeketült bőrét, gyulladt szemét, lapos mellét, ráncos arcát meg vörös és felhólyagzott karjait, három lépésre hátrált a borzalomtól, s utána is csak illemből közeledett. Kunigunda megölelte Candide-ot is, bátyját is; az öregasszonynak is jutott a csókból meg az ölelésből; s Candide most őket is kiváltotta. (more…)

Szilágyi,Kern – Halló, itt vagyok…a diliházból

26 október 2013

Kern András – Kőműves verseny

26 október 2013

Mikszáth Kálmán: Az én asszony ismerőseim

26 október 2013

mikszathA barna asszonyomat említem legelsőnek, mert az volt a legutolsó. Nem volt fiatal, sem nem volt szép, de volt benne valami igéző, lebilincselő. S mindez azért, mert már elmúlt harmincéves.

Ezek az évek előnyösek voltak neki. Arcára pompásan illett a hervadás kezdete. Modora pedig egyesíté mindazt a művészetét a kellemnek, amit egy olyan ember képzel a párizsi nőkről, aki még sohasem beszélt velök.

Szellemes volt és bölcs, de mégis naiv. Hangja képes volt minden modulációra. Ezt a szót: »nekem«, amint kérdőleg, csodálkozólag, közönyösen, ridegen, büszkén, hanyagul ejtette ki, hallottam tőle vagy negyvenféleképpen. Gyönyörűség volt azt meghallgatni.

Magam sem tudom, miért vigyáztam meg éppen ezt a szót. Miért nem egy másikat? Hiszen minden szó sajátos bájos zene volt az ő vékony ajkai között. Minden szó új volt, mindig új volt, ha ő mondta ki. (more…)

HÉTRE MA VÁROM A NEMZETINÉL – CSÁKÁNYI LÁSZLÓ

26 október 2013

Mentális morzsák – 2013.10.25.

25 október 2013

Burke

A megszokás mindennel kibékít bennünket. (Burke)

Az utak felett…

25 október 2013

legek

Az utak felett legek sóhajtottak. A párák lábai földhözragadtak, mint ámulás közben a földműves lábai, ha sárba tapadnak, és hagyja is szép dolgát gazdája egy percre a csudába! (RLZs)

József Attila: Lányszépség dicsérete

24 október 2013

Espersit Cacánakjozsef-attila-003

1

Valaki másnak kéne mostan jönni,
Ki nálam mégis szebben tud köszönni,
Ki nem dadog, látván szépségedet:
Bátor, bolondos, lelkes nagy-gyerek.

Ki így köszönne: “Szépség, bárhová lépsz,
Neked lobog fel mindenütt a lángész
S mint ó remekművet, mely isteni,
Úgy megcsudál az alkotó zseni.

Ki trónusán a Nemlátottat várja,
Hódol neked művészek büszke álma,
Pedig halkan szólsz s mégis általa
Ledől a közöny Jerichó-fala!…”

Igen, tán így, de szebben, lelkesebben,
Mint tűzimádónak vak rengetegben
Áldó hozsánna zengne ajkirúl,
Ha körülötte az erdő kigyúl. (more…)

Következő oldal »