Monthly Archives: november 2013

Seneca: Erkölcsi levelek (49. levél)

30 november 2013

SenecaBizony hanyag, nemtörődöm ember, aki barátjára csak akkor gondol, ha valamilyen táj emlékezteti rá, mégis a lelkünkbe temetett vágyat néha felidézik az ismerős vidékek. Nem élesztik fel a kioltott emlékezetet, de a szunnyadót felébresztik, mint ahogy a gyászolók fájdalmát – még ha az idő múlásával csillapodott is – újra fellobbantja az elhunyt kedves kis rabszolgája, ruhája, háza; nos, hihetetlen, hogy Campania, s különösen Nápoly és a te Pompeiid látványa milyen kitörő vágyra lobbantott utánad. Teljesen magam előtt látlak. Éppen most búcsúzom tőled. Látom, amint könnyeidet nyeled, s hiába fékezed, nem tudod igazán visszafojtani feltörő érzelmeidet. Úgy tűnik, csak az imént veszítettelek el. Hiszen mi nem történt „csak az imént”, ha visszaemlékezel? Csak az imént ültem Sotión filozófus iskolájában mint kisfiú, csak az imént kezdtem ügyvédkedni, csak az imént vesztettem az ügyvédkedéshez a kedvemet, csak az imént vesztettem el hozzá a képességemet is. Végtelenül gyors az idő, ez a visszatekintők számára még világosabb. Mert a jelennel elfoglaltakat becsapja, annyira szelíd átmeneteket mutat a fejvesztett futás. Kérded az okát? Minden elmúlt idő ugyanazon a helyen található: egyformán látjuk, egy rakáson hever. Minden ugyanabba a mélységbe zuhan. És különben sem tagolódhat hosszú időszakaszokra olyasmi, ami egészében véve rövid. Csak egy pont az életünk, sőt még a pontnál is kisebb. De ebből a parányból is valamilyen hosszabb tartam látszatával csúfot űz a természet: egy részéből csecsemőkort csinált, egy másikból gyermekkort, egy harmadikból ifjúságot, egy negyedikből lejtőt az ifjúságtól az öregségig, egy újabb részből éppen öregséget. Hány lépcsőt rakott le arra a rövid kapaszkodóra! Csak az imént kísértelek ki: és mégis ez az „imént” nagy adagot tesz ki életidőnkben, az pedig – jusson eszünkbe – rövid, és egyszer csak elfogy. Régebben nem látszott rohanni az idő: most hihetetlenül sebesnek tűnik, akár mert úgy érzem, közeledik a célvonal, akár mert elkezdtem veszteségeimet figyelni és összeadni. (more…)

Mentális morzsák – 2013.11.30.

30 november 2013

Lessing

Szomorú és igaz… (lásd politika, uralkodók, és zsarnokok)…

Hát nem bitangság, százezreket gyötörni, szipolyozni, elnyomni, nyúzni, elcsigázni – és  jótékonyt mímelni eggyel-eggyel?! (Lessing)

 

Rejtő Jenő: Sötét utasok

28 november 2013

rejtoFöldközi-tenger, 1930.

Az utasok, akikről most szó lesz, valóban sötétek, ők azok, akik munka közben elbújnak a hajófenék valamelyik zugában, és így, sötétben, hosszú-hosszú utakat tesznek meg. Ezek a sötét utasok. Sötét a múltjuk, és sötét a jövőjük, sötét gondolatokat forgatnak az agyukban, és sötét elkeseredés lakozik a szívükben, sötét daccal szorítják össze a fogukat, mert az ő számukra sötét ez a nagy, lármás, sokszínű minden: az élet.

Ezek a sötét utasok, akik a hajófenékben meglapulva és hallgatagon, sötéten, titokban új és új kikötőkbe vándorolnak…

Fekszünk az amerikai mogyorón.

Halovány esti fény szűrődik be a szellőztetőablakokon. Ez a fény nem oszlatja el a hajófenék sötétjét, de az ideges óceán hullámainak árnyékát emelkedő, süllyedő, lassú, folytonos mozgásukkal körénk rajzolgatja. Este nyolc óra van. A négyezer tonnás motoros alig érezhetően megy velünk. (more…)

Kell még egy szó – Géczi Erika & Szabó Csilla

28 november 2013

Mentális morzsák + rajnai – 2013.11.27.

27 november 2013

Chamfort

Kevés bölcsesség a tudomány megvetésére, sok bölcsesség a tudomány megbecsülésére visz. (Chamfort)

Igaz… Bár a köznép számára ez nem elég nyilvánvaló. Gondoljunk például a fundamentalistákra, az ezoterikusokra, vagy a dogmatizmus egyéb formáira… (RLZs)

Tabáni István – Bohemian Rhapsody

25 november 2013

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Harmincadik fejezet; Mindennek a legvégéről)

24 november 2013

voltaireCandide-nak, szíve legmélyén, bizony nem volt nagy kedve ahhoz, hogy feleségül vegye Kunigundát; azonban a báró úr felháborító ripőksége mégiscsak rábírta e házasságra, amellett Kunigunda is olyan erősen sürgette, hogy bizony, ha akarta, ha nem, nem bújhatott ki a dolog alól. Megkérdezte Panglosst, Martint és a hűséges Cacambót. Pangloss remek védőiratot írt, amelyben bebizonyította, hogy a báró semmiféle jogot sem formálhat a húgára, s hogy a szép hölgy balkézre meg is esküdhet Candide-dal a birodalom törvényei szerint. Martin inkább azt ajánlotta, dobják a bárót a tengerbe; Cacambo viszont javasolta, adják vissza a levantei kapitánynak, s maradjon egyelőre a gályán; utána azután
elküldhetik Rómába, a generálishoz, a legelső hajóval. Ez az ötlet mindenkinek tetszett; a vénasszony is helyeselte; a báró húgának nem is szóltak; egy kis pénzzel sikerült az egész dolgot elintézni, s így megvolt az az örömük, hogy becsaphattak egy jezsuitát, s egyben meg is büntethették egy német báró pöffeszkedését. (more…)

Azután kifakadt belőle

24 november 2013

kifakadt

Azután kifakadt belőle a lélek…
Levetve testruháját,
minden ernyedő földi báját,
lelke csupaszon távozott,
miután a földön áldozott…

(RLZs)

Mentális morzsák + rajnai – 2013.11.23

23 november 2013

Eotvos-Jozsef

Vigyázzon mindenki magára, mielőtt meghajlik; nehéz felegyenesedni. (Eötvös József)

Nagyon igaz… Ezért komoly felelősségnek tűnik a lelkierő és lelki tartás megőrzése… Legalábbis akkor, ha az életet választjuk… De ha igen, ha úgy döntünk, hogy akarunk élni, mert megéri élni, akkor jobb tényleg élni, mint élve haldokolni… (RLZs)

Fekete István: Karácsony éjjel

23 november 2013

fekete-istvanA konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán és amint a láng megbillent, mintha valaki sóhajtott volna.

Az ablakok arcán csendesen szivárgott a cseppé hűlt pára, az ajtókilincs ferdén állt, mintha valaki be akarna jönni s a székek úgy álltak az asztalok mellett, mintha fáradt karjukkal szívesen az asztalra könyököltek volna.

Ekkor megpendült egy húr a kemence mellett. Az öreg Tallér rátette kezét a cimbalomra, mert véletlenül ütötte meg a húrt, de a lágy zendülés már szétszállt a szobában, megsimogatta a falakat, lengett a levegőben, aztán visszahullt a cimbalomra, mint fészekre a madár.

Zimányi felemelte fejét. A homályban nem látta az öreg cigányt, de érezte, hogy nézi. Töltött magának. (more…)

HORGAS ESZTER

22 november 2013

Mentális morzsák – 2013.11.21.

21 november 2013

Balzac

Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei, és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt. (Balzac)

Bakkhülidész: Béke-dal

21 november 2013

bekedal

Minden jó magvat a Béke hint
e földre: aranyt,
ajakunkra mézes
énekek virágait,
szőke tüzek lobogását
égetni örök combjait
s gyapjas juhokét csodaszép
oltárköveken,
s drága fiúknak időt
tanulni táncot és zenét! (more…)

Egy nagy-nagy impozáns belépő kellene…

20 november 2013

impozans

Egy nagy-nagy impozáns belépő kellene mindenkinek, amikor megszületik! “Hahó, itt vagyok, rám vártatok! Lám itt vagyok, megjöttem!” – kiáltana a lélek, mikor idetéved… És lenne akkor csinnadratta és pompa, verőfény és dicsfény, és mindenütt selymek és tüzek lobognának, lebegnek, meg harsonák szólnának meg kürtök, trombiták, és sok szólam zengene egymással karöltve hangosan!! De ehelyett mi van? Kín és vér… sírás és könny… félelem, fájdalom és hasonlók… De a vége mégiscsak az öröm, a nevetés, mikor új élet toppan e szomorú világba… (RLZs)

A villa negra -Páger,Bodrogi,Sztankay-1963

20 november 2013

Következő oldal »