Rejtő Jenő: Sötét utasok
Földközi-tenger, 1930.
Az utasok, akikről most szó lesz, valóban sötétek, ők azok, akik munka közben elbújnak a hajófenék valamelyik zugában, és így, sötétben, hosszú-hosszú utakat tesznek meg. Ezek a sötét utasok. Sötét a múltjuk, és sötét a jövőjük, sötét gondolatokat forgatnak az agyukban, és sötét elkeseredés lakozik a szívükben, sötét daccal szorítják össze a fogukat, mert az ő számukra sötét ez a nagy, lármás, sokszínű minden: az élet.
Ezek a sötét utasok, akik a hajófenékben meglapulva és hallgatagon, sötéten, titokban új és új kikötőkbe vándorolnak…
Fekszünk az amerikai mogyorón.
Halovány esti fény szűrődik be a szellőztetőablakokon. Ez a fény nem oszlatja el a hajófenék sötétjét, de az ideges óceán hullámainak árnyékát emelkedő, süllyedő, lassú, folytonos mozgásukkal körénk rajzolgatja. Este nyolc óra van. A négyezer tonnás motoros alig érezhetően megy velünk. (more…)
Loading ...
Legutóbbi hozzászólások