Monthly Archives: január 2014

Gálvölgyi – Nyelvvizsga

31 január 2014

Rajnai Lencsés Zsolt: Disszonáns lány

30 január 2014

vonatA vonat lassan zötyögött… A lány mellettem ült, szép hosszú haja puhán ringott vállán. Csöndes volt, mogorva és rosszindulatú.

Milyen érdekes – gondoltam -, ifjú sihederként azt hittem, hogy a nő, ki szép, az mindjárt jó is… Kamasz bolondság, naivitás!

A fejét csóválta elégedetlenül, barna haja visszaverte az est szálldosó fényeit… Ifjú lány volt; épp huszonegy éves. Évei jók és puhák, de ő kemény, s egy cseppet se jó! Hanglejtése, tekintete és megjegyzései elárulták őt.

Másfél éve utazom vele a vonaton minden este, ismerem – kiismertem őt. Néha beszélgetünk is, mesél ezt-azt, mindig valami rosszat, bántót, sértőt, cinikust…

Ó mily’ bolondok vagyunk mi férfiak, tűnődtem… Az ilyen nőkért kéne vérünk adni, szeretni őket és odáig lenni értük, csak mert szépek? Dehogy! Kár hiányuk okán könnyet ejteni is… (more…)

Hideg téli napon…

29 január 2014

teli

Hideg téli éjjelen, napon, mikor hófúvások vannak úttalan utakon, melegségre vágyik mind, a lélek, s bár szép a fagy, zord is az… Keresi útjait az Ember… (RLZs)

Ágnes Vanilla- Születésnapodra

28 január 2014

Hobo Blues Band – Hajtók dala (Album verzió)

26 január 2014

Mikszáth Kálmán: A kis Andris csizmái

25 január 2014

mikszathKeskeny, szürke felhőfoszlányok úsznak a környék felett. Nagy égiháború lehetett az éjjel, villámlással, esővel, viharral vegyes. Látszik is a nyoma mindenfelé: a fák gallyai le vannak tördelve, faleveleken, fűszálakon esőszemek csillognak, a templomsoron a nagy garádban zuhog a víz. Vöneki János uram portáján egész tócsák állanak, a Zákó Mihályék kertjében pedig – éppen az imént mesélte Mihók Magda – a madárfészket is lemosta a fáról a szakadó zápor.

Köd gömörödik a sár fölött, átlátszó és fehéres, mint a musselin-ruha, a falusi kémények füstje fölfelé száll, megannyi jele, hogy eső nem lesz, bár az ég morcos, borús még, mint a Bizi apó arca, ki ingadozó léptekkel, meghajolva megy a hosszú utcán Szücs Istók kőművessel.

Az emberek az udvarokról és a kerítések mögül nézik. Hogy összeesett! Megőszítik a csapások, csövestől jönnek. Az eladóleánya meghal, csűre, asztagja megég, lovait elhajtják a szegénylegények. Örökké rajta tartja most az Isten a »másik« kezét. (more…)

A világ méhében megszületni…

24 január 2014

vilag meheben

A világ méhében megszületni…
Földjének kérgei alatt,
hol a vizek fakadnak, ringanak s csobognak…
A testünk meg benne rengedez,
hol a lélek csendben ébredez…

Gioachino Rossini: The Barber Of Seville – Overture

23 január 2014

Balási András: Búcsúnk

22 január 2014

BA

duplarövid éjszakája torkomra
tetoválta könnyben úszó szemeid,
reszkető fény jelezte, hogy lomha,
sunyi vonat a semmi éhébe vitt.

Háttal álltam, de duzzogó fejemig
csapott egy árnyék. Tudtam, hogy a csókra
lendülő kéz tűnő árnya nekem int,
s a dac könnyeimet vállamra szórta.

Most minden egyszerre jön, az az éjjel,
az utánad kiáltó sötét széllel
bélelt, egybefolyó rongynappalok,

az állomás és távolodó arcod
vélt vonala, ahogy a gőzzel harcol,
s a kattanások: meghalok, meghalok.

Nightwish – Swanheart

21 január 2014

Carol of the Bells (for 12 cellos) – ThePianoGuys

20 január 2014

Kern András – Te majd kézefogsz és hazavezetsz

20 január 2014

József Attila: Egyszerű ez

19 január 2014

Lement a nap nyugaton,jozsef-attila-003
Följött a nap keleten.
Egyszerű ez.
Él az, aki eleven.

Rongyos mindegyik zsebünk,
Rossz a magyar zsebe rég,
Egyszerű ez –
Elveszett az ezerév.

Ha elveszett, elveszett,
Nem keressük már elő,
Nem érünk rá,
Vonaton jár az idő.

Expresszen jár az idő
S gépből csinált madarán,
A gyalogos
Bizony hogy elmarad ám.

Szolgabíránk az agyunk,
Nem parancsol más nekünk,
Egyszerű ez,
Mi már mótorral megyünk.

Nem vagyunk mi bölcs urak
S nem is vagyunk szamarak.
Új ezerév
Új magyaroknak marad.

1924 első fele

Hiányzó kékek, pirosak…

18 január 2014

Zs002

Hiányzó kékek, pirosak, sárgák és egyebek… Locska árnyak erdejében fakóvá kopik az Ég, és elhevernek ifjú perceim. Ideje már, hogy abból éljek, mit megtanultam, mit éveim alatt rakosgatott össze bennem a magány. A gondolkodás nem ment meg, de segít viselni a viselhetetlent… Ó belül gazdag ember, nem válsz unalom, vagy tétlenség martalékává! (RLZs)

Hofi Géza újságárus

17 január 2014

Következő oldal »