Daily Archives: 2014. január 8. szerda

Szilágyi Ferenc Hubart: Visszavárlak

8 január 2014

Őrzöm azt a szirmot, legféltettebb kincsem,visszavarlak1
ami a tavaszból nékem megmaradt,
s a lélekpihéket, egyebem már nincsen
a lombtalan késő-őszi fák alatt.

Nyomaszt e sivárság, jő a téli álom,
s már hólepel alatt sír a pusztaság;
de szemsugaraid én még visszavárom,
napfényes nyaram tán újragyújtanák.

Kovács Daniela: Mesévé szépült

8 január 2014

Egy napig Isten a kedvemben járt,meseve szepult
és a bánatos, bús, bágyadt őszben
tavasszá változtatott. S én kitárt
lélekkel az üdvét megkettőztem.

Tüzet raktam… a Nap is kivirult,
és a lángok lepketáncát látva
jéghideg üszköd parázzsá pirult.
Táj és ember csodált meg szájtátva.

Ajzott idegként pezsdült az élet.
Szemüdítő pompa! Ó, mennyi szín!
Az úton, hol a fák összeégtek
szivárvány hasalt múltad álmain.

Egy perc volt tán. Ám beteljesedve.
De ha majd füstje könnyekig marat,
űzhet messze sorsom kénye-kedve,
Te tudd, egy rőt szirmom nálad maradt.

Szilágyi Ferenc Hubart: Itt járt a tavasz

8 január 2014

Bús, borongós, barna őszben
nálam járt a kikelet,itt jart a tavasz
eljött, látott, győzött, s győztem:
visszaadta hitemet.

Tüzet rakott a varázslat
– a Nap tán még kivirul -,
s majd a végzet ellen lázad,
még mielőtt porba hull.

Élet pezsdült mellkasomban,
s mint az ősi jó doromb,
örömdalra gyújtott nyomban
a meggyötört vén kolomp. (more…)

Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról

8 január 2014

tomorkenyA körúton állt egy telefonfülke. Ajtaja sűrűn nyitódott-csukódott. Az emberek megtárgyalták ügyes-bajos dolgaikat, fölhívták a lakáshivatalt, megbeszéltek egy találkát, pénzt kértek kölcsön a barátaiktól, vagy féltékenységükkel gyötörték kedvesüket. Egy idős asszony, miután visszaakasztotta a hallgatót, egyszer nekidőlt a készüléknek, és sírt. Ilyen eset azonban csak ritkán fordult elő.

Egy napsütéses nyári délutánon a fülkébe lépett a költő. Fölhívott egy szerkesztőt, és így szólt:

– Megvan az utolsó négy sor!

Egy piszkos papírszeletről felolvasott négy verssort.

– Jaj, milyen leverő! – mondta a szerkesztő. – Írd át még egyszer, de sokkal derűsebben.

A költő hiába érvelt. Hamarosan letette a hallgatót, és eltávozott.

Egy ideig nem jött senki, a fülke üresen állt. Aztán megjelent egy javakorabeli asszony, feltűnő kövér termettel, feltűnő nagyságú keblekkel, nagy virágos nyári ruhába öltözötten. Ki akarta nyitni a fülke ajtaját. (more…)