Monthly Archives: január 2014

Mit csinál a kutyád amíg nem vagy otthon?

15 január 2014

József Attila: Most a teremtés kezdetén vagyunk

15 január 2014

Íme, már megvan az egysejtű ember, jozsef-attila-001
Él és mozog,
Gondolatokat nyújt ki magából
És visszahúzván kinyújtja újra,
Hogy valamivel is előbbre jusson.
Eddig vergődött, most már ténfereg,
De serény és így mindig erősebb lesz.

Kegyes miattunk a szigorú törvény.
Holnap már ügyesek leszünk
Könnyen úszunk, szaladunk, repülünk
És ennek így kell lenni
Hogy akkor már nem törődvén mással,
Lelkünk tiszta ruhája legyen,
Kívánt álmunk szűz teste legyen,
Teste ének s igazság legyen,
Alakja Istenhez hasonlóbb legyen
Az eljövendő többsejtű embernek,
Aki belőlünk vetül majd elő
Aki mi leszünk,
A nagy Továbbcsináló,
Akiért most beteg a világ.

1924 első fele

Wass Albert: Hanky tanár úr és a kísértet

13 január 2014

wassA tény, hogy annak idején néhány napilap eltúlozva számolt be az esetről, az nagyobbára az Amerikai Kis Tudós Lexikonnak köszönhető, mely rólunk, magyarokról mindössze annyit tud, hogy valami harcias, vérengző néptörzs vagyunk valahol Kelet-Európa Balkán-Ázsia nevű sivatagában, ahol ma is nomádkodásból élünk, s részletfizetéses refrigerator helyett nyereg alatt raktároljuk a húst, miközben paprikásunkat harciasan lóbálva fejünk fölött „jaj, anyám” csatakiáltásunkat hallatva nyargalunk „ló” elnevezésű, négycilinderes ódivatú járműveinken. Nem csoda hát, hogy ennek az egyoldalú tudásnak a hatása alatt az újságírók kissé eltúlozták Hanky tanár úr szerepét ebben a történetben, s odáig mentek, hogy nem csupán a vészfék meghúzását tulajdonították a „harcias magyar indiánnak”, akiben „felbuzdult őseinek verekedni vágyó vére”, de egyenesen azt állították, hogy a „békaevő magyar, aki hazai szokás szerint elevenen hordozta zsebében a vacsoráját (mivel világtól elmaradt hona nem rendelkezik még General Electric hűtőszekrényekkel, amiket ma még ön is megvásárolhat heti egy dollárért Brown és Társnál, ha siet), ez a békés magyar törzsének szokása szerint harminc méteres halálugrással vetette magát alá a kísértetre, ezzel mentve meg a Dead Man’s Run-i polgárokat a reájok nehezedő szörnyű csapástól”. (more…)

Beautiful Healing Relaxing Music Long Time Guitar&Piano 08

12 január 2014

Luna Piena: Kopogtatás nélkül

11 január 2014

Tudom, a tűzzel játszom, Luna
hisz kopogtatás nélkül jöttem.
De már késő, bent vagyok –
az életedben.
Féltve őrzött múltad
kongva
üvöltik utánam
az elhagyott termek.
Lépteim visszhangja áruló jel,
a kulcs maga.
De még nem tudom,
mit rejt a hetedik szoba.
Ujjam végigfut a porlepte asztalon:
sorokat írok, talán egy verset.
A jelenben hagyott üzenet.
Még egy fahasáb a parázsra,
aztán megyek, és újra álmodom,
ami volt, és ami lesz – veled.
Mert nélküled nincs varázsa
se a mának, se semminek.

Mentális morzsák – 2014.01.10.

10 január 2014

“A szeretetben elérjük a legnagyobb boldogságot, ami valaha a világon lehet.” (Platon)

Music to relax your mind, study and concentrate – 1 hour relaxation mix by Michael Maxwell #1

9 január 2014

Szilágyi Ferenc Hubart: Visszavárlak

8 január 2014

Őrzöm azt a szirmot, legféltettebb kincsem,visszavarlak1
ami a tavaszból nékem megmaradt,
s a lélekpihéket, egyebem már nincsen
a lombtalan késő-őszi fák alatt.

Nyomaszt e sivárság, jő a téli álom,
s már hólepel alatt sír a pusztaság;
de szemsugaraid én még visszavárom,
napfényes nyaram tán újragyújtanák.

Kovács Daniela: Mesévé szépült

8 január 2014

Egy napig Isten a kedvemben járt,meseve szepult
és a bánatos, bús, bágyadt őszben
tavasszá változtatott. S én kitárt
lélekkel az üdvét megkettőztem.

Tüzet raktam… a Nap is kivirult,
és a lángok lepketáncát látva
jéghideg üszköd parázzsá pirult.
Táj és ember csodált meg szájtátva.

Ajzott idegként pezsdült az élet.
Szemüdítő pompa! Ó, mennyi szín!
Az úton, hol a fák összeégtek
szivárvány hasalt múltad álmain.

Egy perc volt tán. Ám beteljesedve.
De ha majd füstje könnyekig marat,
űzhet messze sorsom kénye-kedve,
Te tudd, egy rőt szirmom nálad maradt.

Szilágyi Ferenc Hubart: Itt járt a tavasz

8 január 2014

Bús, borongós, barna őszben
nálam járt a kikelet,itt jart a tavasz
eljött, látott, győzött, s győztem:
visszaadta hitemet.

Tüzet rakott a varázslat
– a Nap tán még kivirul -,
s majd a végzet ellen lázad,
még mielőtt porba hull.

Élet pezsdült mellkasomban,
s mint az ősi jó doromb,
örömdalra gyújtott nyomban
a meggyötört vén kolomp. (more…)

Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról

8 január 2014

tomorkenyA körúton állt egy telefonfülke. Ajtaja sűrűn nyitódott-csukódott. Az emberek megtárgyalták ügyes-bajos dolgaikat, fölhívták a lakáshivatalt, megbeszéltek egy találkát, pénzt kértek kölcsön a barátaiktól, vagy féltékenységükkel gyötörték kedvesüket. Egy idős asszony, miután visszaakasztotta a hallgatót, egyszer nekidőlt a készüléknek, és sírt. Ilyen eset azonban csak ritkán fordult elő.

Egy napsütéses nyári délutánon a fülkébe lépett a költő. Fölhívott egy szerkesztőt, és így szólt:

– Megvan az utolsó négy sor!

Egy piszkos papírszeletről felolvasott négy verssort.

– Jaj, milyen leverő! – mondta a szerkesztő. – Írd át még egyszer, de sokkal derűsebben.

A költő hiába érvelt. Hamarosan letette a hallgatót, és eltávozott.

Egy ideig nem jött senki, a fülke üresen állt. Aztán megjelent egy javakorabeli asszony, feltűnő kövér termettel, feltűnő nagyságú keblekkel, nagy virágos nyári ruhába öltözötten. Ki akarta nyitni a fülke ajtaját. (more…)

REPUBLIC– Erdő Közepében

7 január 2014

Mentális morzsák – 2014.01.07.

7 január 2014

“Nem lámpával, hanem szívvel kell keresni az embereket, mivel csak a szeretetnek nyílnak ki a szívek.”
(Peter Rosegger)

Hair Soundtrack – Let The Sunshine In

6 január 2014

Mécs László: A királyfi három bánata

5 január 2014

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot ML
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy siró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra telített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

« Előző oldalKövetkező oldal »