Monthly Archives: május 2014

Seneca: Erkölcsi levelek (53. levél)

13 május 2014

seneca-003Mire nem lehet engem rávenni, ha már arra is rávettek, hogy hajón utazzam? Bágyadt volt a tenger, mikor fölszedtük a horgonyt. Valósággal lehúzták az eget a szennyes fellegek, amelyek többnyire esőre vagy szélviharra bomlanak. De úgy hittem, azon a pár mérföldön kedves Parthenopédtól Puteoliig még át lehet lopózni, ha borús is az ég, s a fejünk fölött lebeg a vihar. Így hát, hogy gyorsabban átjussak, egyenesen Nesis felé vettem az irányt a nyílt tengeren át, levágva minden öblöt. Mikor már annyira jutottam, hogy nem jelentett különbséget, ha továbbmegyek vagy ha visszafordulok, odalett a kezdetben félrevezető nyugalom. Még nem tört ki a vihar, de már mozgásban volt a tenger, és egyre sűrűbben jöttek a hullámok. Kezdtem kérni a kormányost, tegyen ki valahová a partra. Azt válaszolta, hogy a partvidék sziklás és kikötésre alkalmatlan, s hogy semmitől sem fél úgy a viharban, mint a szárazföldtől. Én viszont gonoszabbul kínlódtam, mint hogy a veszély járt volna az eszemben: ugyanis az a fajta renyhe, megkönnyebbülés nélküli hányinger gyötört, amely felkavarja az epét, de nem üríti ki. Nem hagytam hát a kormányosnak békét, és akár akarta, akár nem, a part felé kényszerítettem. Amint a közelébe jutottunk, nem vártam, hogy Vergilius előírásai szerint történjék valami: (more…)

Tóth Árpád: Akár egy bús kamasz…

12 május 2014

Akár egy bús kamasz, ki csendes éjszakán  toth-arpad-001
Holdfényes ablakot néz, s lágy, nyári dalt dalol…

Majd nő a nyári éjek csillagos, langyos csendje,
Könnyű csipkéket s lenge selymeket
Láthatni majd a nagy kirakatokban,
És bús suhancok bámulnak merengve
Holdfényes, csipkepárnás ablakokra.

A hallgatag, szűk udvaron…

Thirteen senses-Do No wrong

11 május 2014

Ady Endre: Fedjük be a rózsát

9 május 2014

Utálom a rózsát, sok kerti csatán ady
Szivenszúrt már, de jön a December:
Fedjük be a rózsát, édes apám.

Jön, jön a December s a rózsa is él,
Rossz virágasszony, céda, pozsgás nő,
De tündér lehet más valakinél.

Fedjük be a rózsát, egy-két év előtt
Orkidea volt nekem a rózsa
S ma is élhetnek boldog képzelők.

Ma is bajt hozhat egy rózsa-senyvedés,
Édesapám, valakit megmentünk,
Nászágy lehet még e rózsa-fedés.

Mert kert az Élet s asszony minden virág
S a póri, pozsgás, nagy, buja rózsák
Szülik a Tavasz minden víg fiát. (more…)

Ady Endre: Teci és Juci

8 május 2014

ady endreÉn nem voltam még se Buenos-Ayresban, se Szentpéterváron és mégis találkoznom kellett éjfél után két kicsi magyar grófkisasszonnyal. Itt, Párisban, ahol megint bujdosom, tegnap történt e találkozás s avval próbálom vígasztalni és vidítani magamat, hogy a két nőcske hazudott. Jacques de Rimeville, egyik nagyon kedves, kalandos multú, francia barátom, tengerész, azt mondaná, ha ezt hallaná: no ugy-e? Ő tudniillik élt már Buenos-Ayresban, Szentpétervárott és még más, sőt különösebb, exotikusabb városokban is élt. S ő Jacques, azt meséli, hogy messze a világban, a nagy városokban, az éjfél után dőzsölő és táncoló dámák között nagyon sok magyar grófnőt talált. Én haragudtam, kacagtam s tiltakoztam, de ma nem tudom, mit tegyek: ma önmagammal kellene veszekednem. Álmodtam-e avagy csakugyan láttam a két magyar konteszt tegnap Párizsban, egy olyan mulatóhelyen, ahol éjfél után kezdődik a tánc? (more…)

Mentális morzsák – 2014.05.07.

7 május 2014

Egy kis kulcs a boldogsághoz, valamennyiünk vágya, s azt hisszük, hogy dicsőség, büszke pompa az ára. Pedig ki a boldogságot nagy dolgokban keresi, átlép rajta, mert e kulcsot, kicsinységekben leli. (Ida Bohatta)

Cataclysm SoundTrack – Night Elves

6 május 2014

Világunk…

5 május 2014

2668737

Világunk lapos korong, és négy elefánton nyugszik. Az elefántok egy hatalmas teknősbékán vetették meg lábukat. A teknősbéka a nagy semmi felett lebeg… Régen így hitték…

Aztán meg úgy, hogy Isten, a semmiből teremtette szavával a Mindenséget… Az égre helyezte a Napot, a Holdat és a csillagokat, a Földre meg embert, állatot és növényeket alkotott…

Annyi hit, kultúra, elképzelés, hipotézis…

A tudomány egészen más képet fest ma a világról… De ahány kor, annyiféleképp írta le a tudomány is a valóságot…

Vajon, hogy van mindez ténylegesen? Milyen a világ, miért olyan amilyen, honnan ered, és hová tart?
Nagy kérdések ezek… (RLZs)

Seneca: Erkölcsi levelek (50. levél)

4 május 2014

seneca-002Ki-ki amennyire képes, Luciliusom: neked ott van az Aetna, Sicilia kimagasló, leghíresebb hegye – hogy “egyetlen”-nek miért mondta Messala vagy Valgius (mert mindkettőben olvastam), nem lelem a nyitját, hiszen több más vidék is okád tüzet, az alacsonyan fekvő is, nemcsak a magas (ahol ez sűrűbben fordul elő, nyilván, mert a tűz a lehető legmagasabbra tör). Mi jobb lehetőség híján megelégedtünk Baiaeval, el is hagytam megérkezésem másnapján; el kell ezt a környéket kerülni, noha rendelkezik bizonyos természeti adottságokkal, mert a fényűzés szemelte ki magának gyülekezőhelyül.

“Ejnye, hát szabad gyűlöletet hirdetni akármelyik vidékkel szemben?” Egyáltalán nem. De mint ahogy a bölcs és derék embernek egyfajta ruha jobban illik, mint a másik, s nem utál egy színt sem, de úgy gondolja, van olyan, amelyik nem fér össze a józan életmód hirdetőjével; van olyan vidék is, amelyet a bölcs vagy a bölcsesség felé tartó elkerül, mert nem fér meg a jó erkölcsökkel. Így ha visszavonulást tervez, sosem választja Canopust (ámbár Canopus senkinek sem tiltja meg, hogy józanul éljen) s még Baiaet sem: mindkettő a bűnök szálláshelye kezd lenni. Ott mindent megenged magának a fényűzés, itt – mintha bizonyos féktelenség magából a helyből áradna – még inkább szabadjára van eresztve. (more…)

Kosztolányi Dezső: Vers egy leányról, akivel éjfél után találkoztam

3 május 2014

Éjfél után a Duna hídja kosztolanyi dezso
ó jaj, be könnyes, be setét.
Éjfél után a Duna hídján
egy néma lány jár szerteszét.
Ki ő? mi ő? kérdeztem én is,
de ő nem tudta a nevét.

Csak csendesen vállamra hajlott.
Sohase láttam ily szemet.
Olyan szomorgó, oly mosolygó,
félig sírt, félig nevetett.
A haldokló galamb tekint így,
vagy a kétéves kisgyerek.

A szívemet kezébe vette,
csókolta és nevetve hítt.
Labdázott véle, földre dobta –
ó szív, te vérző, gyenge szív! –
Aztán belétemette arcát
és letörölte könnyeit.

Mondtam neki: “Kis vízi ördög!” –
Reátapadt a hűs ruha.
Karján örökre útrakészen
ringott szegényes batyuja.
Vizes hajába csillag égett,
mert várta, várta a Duna. (more…)

Bleeding Love – Leona Lewis – Spirit

2 május 2014

Mentális morzsák – 2014.05.02.

2 május 2014

A borús, visszafogott komolyságban nem sok öröm rejlik. (L. R. Hubbard)

Rebecca Ferguson – I Hope

1 május 2014

Ady Endre: Gyáva Barla diák

1 május 2014

Hadverő nem volt Barla diák, ady endre
Én jámbor, görögös, kopottas ősöm.
Elmaradt Töhötöm seregétől
Ama véres őszön.

Áthágta a Meszest a sereg,
Üszkös falvak küldtek utána átkot
S nem kereste a seregben senki
Kis Barla diákot.

Ő ott maradt a dúlt falvak között.
Virágos kunyhó épült a romokra
S kizöldült a megsebzett vidéknek
Minden véres bokra.

Zúgva nyargalt a hősi sereg
A reszkető, bérces Erdélyen által.
Barla maradt, rótt, szántott, álmodott
Egy kis szláv leánnyal.

« Előző oldal