Monthly Archives: július 2014

Krúdy Gyula: A bécsi szennyes

31 július 2014

krudy001A Nemzeti Színházban Csiky Gergely színdarabjait játsszák, meglehetős, magyaros sikerrel; az Orientben a cigánybanda a Gigerli-indulóval fogadja a színházból vacsorázni térő közönséget; Pesten és vidéken lábszár vastagságú sétapálcát viselnek a gavallérok; az írók Tolnai Lajos regényein épülnek, amelyekben e keserves-keserű, boldogtalan regényíró összes ellenségeit – persze, álnév alatt – megírja, és a Gyep utcai kis, földszintes házban, a város végén egy krajcáros, nem mindig nobilis, de végtelenül becsületes toll, a vidéki tanítónők akkori újságjába, a Képes Családi Lapokba így ír adatokat egy majdani becsületes és részletes irodalomtörténethez; a Népszínházban Konti József vezényli az Eleven ördögöt; a József körút még nincs végig felépítve; a képviselőházban a nyíregyházi követ, Vidlicskay József elmondja az első obstrukciós “éjféli beszédet”; Károlyi Pista télen is félcipőben, színes harisnyája felett felgyűrt nadrágban megy délután a Casinóba; a legszebb asszony Magyarországon Blaháné, és Ábrányi Kornél (az ifjabbik), a pesti lion, nők barátja, színes selyemövet hord karcsú derekán; Pilisi kisasszony lóháton járja be Magyarországot… Egy téli alkonyaton, még csak a belvárosi híres aranymívesnél égtek a lámpák, a Párisi utcabeli masamódok és suszterek a közeli serházban böngészték az esti lapot, amelyet a Ferenciek terén nyomtattak, és már délelőtt tizenegy órakor lezártak, ugyanezért az újság meg sem írhatta már a mayerlingi katasztrófát… (Emlékezetből írok, asszonyom, egy gyermek és egy bolond emlékezetéből, aki nem értett, de muzsikáját érzett francia verseket szavalt egy arcképhez, egy zongoratanítónőhöz, és éjszaka, egyedül, önmagához.) Tehát délután, téli alkonyon érkezett meg a hír Budapestre, hogy Vecsera kisasszony sötét szeme és férfias, hamiskártyásokéhoz hasonló fehér keze a Habsburgok dolgába, sorsába, történetébe oly végzetesen beleavatkozott, hogy emberöltőn át nem is lehetett sikere más hölgynek a monarchiában – Vecsera kisasszony hírnevét senki sem tudta megközelíteni. (more…)

The Dying Swan

30 július 2014

Reményik Sándor: Valakit emlegetnek

29 július 2014

Erdő, csendes sziget. remenyik-002
Két ember üldögél
Avartenger felett,
Apadó lomb alatt,
S míg fent a lomb apad:
Halkan lelket cserél.

A gondolat, az árva,
Tapogatódzva száll,
Míg félúton a társa,
Ó zengő mély öröm:
Lassan elébejön,
S ujjongva rátalál. (more…)

Pilinszky János: Magamhoz

28 július 2014

Bátran viseld magányodat,pilinszky-001
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

Színészportré : Domján Edit

26 július 2014

Rajnai Lencsés Zsolt: A felkelő nap tüzébe…

25 július 2014

naptuze

A felkelő nap tüzébe ballagni,
a békét szelíden magamra rakni,
csenddel takarni lázas, borongós szívem,
a bölcs hegyek lábához érni öregen,
erre vágyom én…
Termékeny vagyok,
befutja életem minden percét az Élet…

2014.01.24.

Dsida Jenő: A Naphoz

24 július 2014

Te, ki szomorú lényegemmeldsida
kezdettől kezdve vagy rokon,
csókold, csókold, csókold meg tűzzel
az én csóktalan homlokom.

Látod, itt állok mindhiába,
kezem sóváran integet –
Mindenkitől csak csókot kérek
és szórom, szórom, kincsemet.

De szeretet-csók nincs szivökben
és tovább mennek hidegen,
s mire kincsem már mind a multé,
minden ember-arc idegen.

Csak Te osztod a csókot mindig,
csak Tőled van, ki lángra kap –
Te a természet ős szerelme,
ujjongó-lelkű, drága Nap. (more…)

Asimov: Az utolsó kérdés

23 július 2014

asimovAz utolsó kérdést először, félig tréfá­san, 2061. május 21-én tették fel; ebben az időben lépett ki az emberiség a fénybe. A kérdés feltevésére egy ötdolláros fogadást követően került sor, néhány szódás whisky társaságában, a következőképpen:
Alexander Adell és Bertram Lupov mindketten Multivac hűséges kiszolgáló-személyzetének tagjai voltak. Mint akárki más, ők is nagyon jól tudták, hogy mi van ennek az irdatlan – sok-sok mérföld hosszú – komputernek a jéghideg, kattogó-villogó homloka mögött. Ráadásul nekik még volt némi halvány fogalmuk a relék és áramkörök egyszerű­sített tervrajzáról is, hiszen a teljes egész már réges-rég túlnőtt azokon a dimenziókon, amelyeket az emberi agy még fölfoghatna.
Multivac önmagát szabályozta, önmagát kor­rigálta. Ennek is így kellett lennie, mert nem volt senki emberfia, aki elég gyorsan vagy akár csak megfelelően szabályozni és korrigálni tudta volna. Így tehát Adell és Lupov csak félvállról és felületesen szolgálták a gigantikus szörnyeteget, de azért éppolyan jól, mint bárki más. Megetették szépen az adatokkal, mindenkori szükségleteikhez igazítva a kérdéseket, és lefordították a lyukkártyára köpött válaszokat. Nem is vitás, hogy ők és a hozzájuk hasonlók méltán osztozhattak a dicsőségben, amit Multivac kivívott. (more…)

Voices of Light – Torture

21 július 2014

William Shakespeare: Szonett (76-80)

20 július 2014

76. szonett shakespeare-003

Új dísztől dalom mért oly tar? Dicső
Hangszerelés mért nincs, s gyors csere, benne?
Mér nem sandítok, ahogy az idő,
Új módszerekre, ritka ötvözetre?
S ötletem mindig a tegnapival
Födve, miért ismétlek egyre csak,
Hisz minden szó szinte nevemre vall,
Mutatva, honnan s hogy jött, az utat?
Ó, drágám, én mindig rólad írok,
Versem ti vagytok, te s a szerelem;
Még jó, ha vén szókra új mezt húzok,
A már adottat adva szüntelen:
Mert ahogy a nap régi s új naponta,
Szerelmem, amit mondott újra mondja. (more…)

Domján Edit emléke (Márkus László, Mensáros László, Kaló Flórián)

19 július 2014

Tóth Árpád: Ó, lankadó bűbájú alkonyok,

17 július 2014

toth-arpad-001

Ó, lankadó bűbájú alkonyok,
Fáradt természet méla esti csendje,
Arany sugárral ázó langy homok,
Oldalt hajló kalászok… rendje…

Örkény István: Az ember melegségre vágyik

16 július 2014

orkeny 1912-1979Amikor véget ért a délelőtti vizit, Gróh doktor, már kifelé mentében, észrevette, hogy az egyik beteg szaporán integet neki.

Odament az ágyához.

– Ne tessék haragudni, hogy föltartom a főorvos urat – mentegetőzött a beteg, akinek a haja a kéthetes kórházban fekvéstől egészen a válláig lenőtt. Ettől olyan külseje lett, mint az apostoloknak, különösen, ha még hozzáképzeljük ájtatosan kék szemét és pezsgődugó formájú, szelíd orrát. – Én csak az iránt szeretnék érdeklődni, hogy milyen fűtése van a doktor úrnak?

– Maga kályhás, ugye, Kreibich bácsi? – kérdezte az orvos.

– Az bizony. Cserépkályhája van a doktor úrnak? (more…)

Ady Endre: Rendben van, Úristen

15 július 2014

Ki akarta, hogy megtagadjam, ady endre
Örök Sionát messzehagyjam
S visszakolduljam öregen
Magamat ismét únt kegyébe?

Lelkes képem kinek a képe,
Kinek roskadok én elébe,
Amikor minden elhagyott
S nem tudom, ő van-e valóban?

Ki füröszt engem rosszban, jóban,
Kibe olvadok elmulóban,
Kitől kérdem meg egy napon,
Vajon kínomban kedve telt-e?

Ki akarta, ki istenelte,
Bús lényemet így ki nevelte,
Ilyen gyávának, kicsinek,
Hogy makacsul még meg se haljak? (more…)

Tóth Árpád: EPILÓGUS: EGY RÉGI VERS A PEGAZUSHOZ

14 július 2014

Fakó lovam, fáradt lovam, toth-arpad-002
Hadd igazítom meg a nyerged,
S hol holt rózsák avarja van,
Járjuk be egyszer még a kertet.
Hej, jó világ volt hajdanán,
Nem laktunk a Sóhaj-tanyán,
S nem néztük búsan, hogyha pergett
Az éjbe szürke hó…
Gyi, vén fakó…

Mily búsak a tar rózsafák,
Fejfái ifjan holt tavasznak,
Lehervadt a bimbóvilág,
S a bíbor rózsák mind elasztak;
Csak száraz ág maradt nekem,
Belőlük hosszú éjeken
Egy-két bús láng-rózsát fakasztgat
Tüzem, a hamvadó…
Gyi, vén fakó…

Fakó lovam, fáradt lovam,
Kihalt a táj, mit tenni már most?
Az áldott csárda merre van,
Mely bús lovast és béna táltost
Jóval fogad, és nyugtot ád?
Előre, rokkant Rozinánt,
Elérjük majd a Néma Várost,
S behint a szürke hó…
Gyi, vén fakó…

Következő oldal »