Monthly Archives: július 2014

Mentális morzsák – 2014.07.14.

14 július 2014

Ha bárkit meg akarsz tartani az életben, soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van! (Richard Bach)

Rajnai Lencsés Zsolt: A kémény

13 július 2014

S3602757

Délceg kémény állt a ház tetején. Csipkés tető volt, nem akármilyen, íves, karcsú, szép tető, valahol a körút sarkán. A múlt század elején épült, az első világháború idején.

És azon a tetőn állt a kémény. De mennyi mindent látott!

Látott pántlikás hölgyeket, szép kalapokat, frakkos urakat bálba menni, és ezer holdas éjszakát!

Ha mesélni tudna, mesélne az ifjak vágyairól, az ölelésekről, a csókokról, vagy a felmorajló repülőgépekről és a bombákról, meg az összeomló háztetők jajszaváról, de egy kémény nem tud beszélni…

De látni azért mégiscsak lát, és tudja, hogyan változott meg a világ. Hiszen látta a csilingelő, ódon villamosokat, a lovas kocsikat, amint jeget hoznak, és hallotta, ahogy kiabál a jeges…

Látta azt is, hogyan újítják fel a villamospályát, s hogy egyre több és több autó robog a körúton, s hallotta a dalokat is, a háborúba induló katonák dalát, majd az úttörőkét, és a pártállam indulóit, végül pedig a felszabadulás hangjait…

Később azt figyelte, hogy a háztetőkön mennyi parabolaantennát szerelnek, s az ablakokon keresztül látta, hogy az emberek hogyan szigetelődnek el egymástól, – és az omladozó, düledező házfalak lassú halálát is egyre csak nézte-nézte…

Ó mennyi fiatal főfal állt itt egykor! S most mind öreg, dülleteg, hibás és aggastyán.

– Az örök körforgásba tér vissza minden – sóhajtott a kémény. – Az emberek nem tudják elődeik vágyait, nem ismerik gondjaikat és örömeiket, sem az életüket, de nem is érdekli őket különösebben. Mert minden kor úgy jő el, hogy letűntnek, balgának és szánalmasnak tartja elődeit, s úgy megy el, hogy a fejét csóválja az eljövendő nemzedékek furcsaságain. De a falak még állnak, még mindig állnak! A csipkék, bár megkopottak, és a tetőkön se kell már senkinek a ciráda, a szépség, meg az arányosság ódon eleganciája (mert túl giccsesnek, vagy feleslegesnek tartják azokat, és elkészítésükkel sokat kell bajlódni, ilyesmire pedig nincs idő, mert felgyorsult az élet, s másra kell a perc és a pillanat), de a csipkék még mindig állnak! Délceg katonák se masíroznak a falak alatt, mert a háborúkat másképp vívják, mint egykor, íróasztal mögül, számítógépen, pokoli precizitással és pontossággal feltalált, alkotott és kilőtt rakétákkal, és a szerelemből is kiveszett a tisztelet – töprengett a kémény – a „kezeit csókolom kisasszony, lesegíthetem a kabátját?” (és a többi efféle), mert szabadabb, profánabb és gépiesebb lett a világ, s minden gyorsabb, szürkébb és lelketlenebb lett, de a cserepek még mindig a helyükön pihennek! (more…)

Elízium…

12 július 2014

Domján Edit – Fátyolos a szemed

12 július 2014

A velencei kalmár (részlet)

11 július 2014

Mentális morzsák – 2014.07.11.

11 július 2014

A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja, ám a szeretet minden mást pótol. (Matteo Ricci)

Kosztolányi Dezső: Kösöntyű

10 július 2014

Úgy félek, hogy ezt a homályos, ódon, kosztolanyi-002
vén bánatot egy éjjel elveszítem,
és véle együtt életem s a szívem,
a szívem is, és megvigasztalódom.

S csodálkozom a fáradt, furcsa szókon,
melyek belőle ömlöttek szelíden,
szájam haragra többé nem feszítem
vérezve, átkozódva és vívódón.

De nézem a sírókat és a könnyük,
és gyászolom elvesztett bánatom,
ezt a nehéz és babonás kösöntyűt.

Krúdy Gyula: Vozáry

9 július 2014

krudy 1878-1933Egy áradó márciusi napsütésben, habfehér virágú fa közelében eszembe jutott Vozáry, a tavaszcsináló mérnök.

Személyesen nincsen szerencsém ismerhetni őt, de az utóbbi tavaszi hetekben mindenütt hallottam nevét. Turfon, színházban, társaságban, esti sétán és déli napsütésben a Stefánia útján.

Pesten szeretik a furcsa, rejtelmes embereket. A legtöbben Vozáryt olyanformán képzelik, mint egy középkori bűvészt, aki a budai oldalon varázsvesszejével szétűzi a Pest fölé tolongó esőfellegeket az ég négy tája felé. Mások fantasztikus mérnöknek vélik, aki gépei között kék zubbonyban, az amerikai mérnökök biztonságával munkálkodik, és erős feszültségű áramokat, villamos sugarakat lövell a pesti égboltozatra, hogy délben minden dáma a lehulló esőzés veszedelme nélkül megmutathassa új kalapját, tavaszi ruháját a városban; a szerelmesek Vozáry találmányában bizakodva kiránduljanak a hűvösvölgyi erdőbe; a temetések délutánonkint zavar nélkül végbemenjenek a pesti és budai részekben; déli és délelőtti napfényben játsszon Budapest tavaszt; a kislányok megkapják áprilisi szeplőiket az orrukra; a cipőcskéket ne érje sár, és a gonddal, csínnal, varrónők álmatlanságával elkészült új női ruhák veszedelem nélkül illatozzanak szerte a városban, a körutakon és Andrássy nemes útján. (more…)

Babits Mihály: Egy dal

8 július 2014

amilyet a franciák chansonnak neveznek.

Mikor még gyermek voltam babits_mihaly
szomoru és szerény
egy nagy könyvesszobába
kerültem egyszer én
s kiálték vágyra kelten:
Elmém hajóra hág!
Mily szomju véges lelkem
rád, végtelen világ!

S bejártam így a multat
bejártam a jelent
s mit bölcseink tanultak
jól tudtam, mit jelent
de célt seholse leltem
és vágyam egyre rág:
mily végtelen a lelkem
s mily véges a világ! (more…)

Moldova György: A népszerűség ügyében

6 július 2014

Moldova GyörgyTegnap egy levél érkezett a szerkesztőségbe I.-nek, a Kossuth-díjas költőnek címezve, egy szövetkezet művelődési háza küldte, és a következőképpen szólt:

„Kedves I. Elvtárs! Kétszeresen Kiváló címmel kitüntetett Művelődési Házunkban egy Ifjúsági Klub működik, és Ön a fiatalok kedvencei közé tartozik, minden kötetét, minden megjelenő versét elolvassák. Nagy örömet okozna nekünk, ha személyesen is találkozhatnánk Önnel, ezért tisztelettel és szeretettel meghívjuk egy író-olvasó találkozóra. Az időpont megválasztását Önre bízzuk, tiszteletdíjat és útiköltséget (gyorsvonat II. osztály) térítünk. Szövetkezeti üdvözlettel: Kovács Aurélné igazgató.” (more…)

József Attila: (Hová forduljon az ember…)

4 július 2014

Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé,jozsef-attila-003
nem dob be ablakot, nem tép föl uccaköveket?
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé
és nem elégedetlen, bár nem elégedett?

Hová forduljon az ember – ismétli megint az ismerős.
Borostás arca mintha látna, de szeme semmit se néz, akár a halé.
Milyen gyönge és bánatos! És bánata mily alapos, erős!
Meghalni semmiért sem tudna, de ha villamos ütné el,
bátran állna a halál elé.

Tudja mindazt, mit én tudok, de nem onnan tudja, ahonnan én.
Eszét külön, szivét külön szárnyalja be az egyröptü szó.
Madarat lát? – pihe suhan s a csontváz ott áll messzi
kopasz ág zörgő tetején – –
néki a fogalmak hideg vasak, miket csak messziről szemlélni jó. (more…)

Mentális morzsák – 2014.07.03

3 július 2014

Az élet attól lesz szép, hogy éled minden percét, és attól lesz más, ha látod milyen csodás. (Los Vegas)

Rajnai Lencsés Zsolt: Kövecske szív

2 július 2014

000

Klára ikreket fogant. Azokban az időkben nem volt még ultrahangos vizsgálat, így fogalma se lehetett, hogy fiúkat, vagy lányokat hord a szíve alatt. Ezért várt mindkettőt: egy fiút és egy leányt.

“A kislányt majd Gabriellának, a fiút pedig Gábornak nevezem!” – tervezgette a névadást, és mikor napjai beteltek, a szülőszobában megindult a szülés. De ott érte ám a meglepetés! Mert fiút nem, de kislányt szült, – kettőt!

Az egyiknek volt már neve, Gabriella, de a másiknak mégse adhatott Gábort!

– Anyuka, mi legyen a gyermek neve? – kérdezte a szülésznő, mikor a második poronty is a világra jött, de Klára nem tudta, hogy hirtelen mit is feleljen.

– Magát hogy hívják? – kérdezte.

– Éva.

– Akkor legyen Éva! – szólt az anyuka legyintve, dolgát letudva…

Később Klára, a nevelésben sem volt sokkal figyelmesebb, vagy gondosabb, hanem pont olyan, mint amilyen felkészületlen a szülőszobában volt.

A lánykák gyorsan cseperedtek, de Éva, sem gyermeknek, sem felnőttnek nem volt igazán “Éva”, sokkal inkább “Évike”, ugyanis az “Éva” név túl komoly volt hozzá, ő pedig vidám, cserfes, picinyke teremtés volt.

– Olyan ez a gyermek, mint az ékszerdoboz – mondták többen is, akik látták az aprócska lány ragyogását. – Aki csak nézi, derűvel telik meg a lelke!

A gyermekkor évei gyorsan röpültek, és a kislány hamar fölnövekedett, s huszonegy évesen megkérték a kezét.

Évike gyakran sétálgatott a Duna parton, és kavicsokat gyűjtögetett. Szokása volt virágokat, vagy kis köveket gyűjteni, ma sem történt ez másképp, ezen a szép májusi szombat reggelen. (more…)

Seneca: erkölcsi levelek (59. levél)

1 július 2014

seneca-001Nagy élvezetet okoztál leveleddel; engedd meg, hogy e szavakat mindennapi értelmében használjam, ne vonatkoztasd rá a stoikus jelentést. Bűnnek hisszük az élvezetet. Legyen; mégis, vidám lelkiállapot jelzésére szoktuk a szót alkalmazni. Tudatában vagyok annak, ismétlem, hogy az élvezet – ha a mi szabályzatunkhoz igazítjuk – rossz hírű dolog, s hogy öröm csak a bölcsnek jut osztályrészül. Mert az öröm a lélek elragadtatása – a tulajdonai jóságában és igazában bízó lelkeké. Köznyelvi fordulattal mégis azt mondjuk, hogy örömöt szerzett nekünk ennek vagy annak a consuli kinevezése, házassága, gyermeke születése, ám mindez annyira nem öröm, hogy gyakran a közelgő gyász kezdete. Az örömmel pedig vele jár, hogy nem szűnik meg, s ellenkezőjébe sem csap át.

Tehát mikor Vergiliusunk a szív rossz örömeiről beszél, ékesen szól ugyan, de nem éppen helyénvalón, mert az öröm nem lehet rossz. Az élvezetekre alkalmazta ezt az elnevezést, s így fejezte ki, amit akart; ugyanis a maguk rosszaságában örömet lelő emberekre célzott. S én mégsem jogtalanul mondtam, hogy leveled nagy élvezetet okozott; bármennyire tiszteletre méltó indítékból örül is egy tudatlan ember, zabolátlan s nyomban az ellenkező állapotba hajló indulatát élvezetnek nevezem, mert valami képzelt jó feltételezésén alapszik, nem ismer mértéket s határt. (more…)

« Előző oldal