Monthly Archives: augusztus 2014

Homérosz: Íliász (részletek)

31 augusztus 2014

homeroszIstennő, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét,
vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak,
mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette,
míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak
és a kutyáknak dobta. Betelt hát Zeusz akaratja,
attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva
Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz.

*

És hogy elértek Athéné szentélyéhez, a várnak
legtetején, ajtót tárt ott széparcu Theánó,
Kisszeusz lánya, derék lovas Anténór felesége:
mert Pallasz papnőjévé őt tette a trósz nép.
Karjukat ott Pallaszhoz nyujtották ki jajongva;
és átvette a leplet a széporcáju Theánó,
széphaju Pallasz Athénának térdére takarta;
majd a hatalmas Zeusz lányát így kérte imával: (more…)

Voices of Light – Exclamavit

30 augusztus 2014

Isaac Asimov: Hogyan ne építsünk robotot?

29 augusztus 2014

asimovValahogy úgy esett, hogy sose kértek fel technikai tanácsadónak semmiféle tévéműsorhoz. Ez persze a tévé kára, de rengeteg a dolgom, s így nem érek rá sajnálni a tévét. Az ő baja – mondom én. Mondom, legalábbis rendes körülmények közt.

1964-65 telén azonban erős kísértést éreztem, hogy ezen messze túlmenjek. Ezt egy tévéműsor, Az én élő babám váltotta ki belőlem. A sorozat az AF-709-es robotról szólt, amelyet egy robottervező titokban épített valami űrközpontban. A robottervezőt utóbb elküldték Pakisztánba, s a robotot a legjobb barátja, egy pszichiáter, bizonyos McDonald doktor gondjára bízta. McDonald doktor volt a felelős, hogy senki meg ne tudja: a robot tulajdonképpen robot. Ez némi nehézségbe ütközött, mert a robotot a robottervező ember formára építette. Sőt nevet is adott neki; Rhodának hívták, s mutatós testalkatú, megtermett nőt formázott. Hát nem szörnyű? Én elejét vehettem volna a bajnak. Pokoli szerénységem tiltja, hogy részletesen megmagyarázzam, milyen világszerte elismert szaktekintély vagyok robotok dolgában – így erről csak röviden. Szóval: világszerte elismert szaktekintély vagyok robotok dolgában. (more…)

Mentális morzsák – 2014.08.28.

28 augusztus 2014

A filozófia, a teológia szolgálóleánya. (Aquinói Tamás)

Tóth Árpád: Az ifjúságon immár…

27 augusztus 2014

Az ifjúságon immár túljutottam,toth-arpad-001
Napjaim lejtése már nem szilaj,
Már nem zuhog, mint vad víz, áll nyugodtan
És simán, mint a hűvös, bús olaj.

Ó, bús olaj, kit szűrtek fájó prések,
Lelkem olaja…….eség,
Megkenni véled a vén szenvedések
Sajgó hegét…

Mentális morzsák – 2014.08.26.

26 augusztus 2014

Csak a korgó gyomrok forradalma veszedelmes. (Napóleon)

Edith Piaf – Milord – Paroles ( lyrics )

25 augusztus 2014

Mentális morzsák – 2014.08.24.

24 augusztus 2014

Gyorsabban jő a veszedelem, ha lebecsüljük. (Publilius Syrus)

Ébren álmodni, vagy álomban élni?

23 augusztus 2014

ebren

Vajon ébren álmodni, vagy álomban élni, ugyanaz-e? Van-e különbség, vagy csupán szójáték az egész? Élet-e a tényleges álom, a szó lelki értelmében? Kifejtődik-e ott valami? Érlelődik-e olyankor az ébrenlét alvó túlcsordulása, és forgácsai, meg hulladékai tartanak-e valahová? Vagy az ott töltött percek csak fáradság, és a pillanatok torzszülöttek elmebeteg hada? No és az ébren álmodás? Az csak menekülés, vagy szükséglet a túlélésre? Szép, vagy rút a lélek e két játéka: ébren álmodni, vagy álomban élni? S azon túl, hogy szép, vagy rút, hasznos-e bármire is valamelyik? (RLZs)

Sting – Every Little Thing She Does Is Magic

22 augusztus 2014

Ady Endre: Az ifjú Rajnánál

21 augusztus 2014

Ma tehát az őszös Svájc: ady-004
Ma itten, holnap ottan,
Mindig csodálkozással,
Keserü döbbenéssel,
Görnyedten és unottan.

Nézzük egymást a Nappal
(Most van lehorgadóban):
Két rokkant, öreg bajnok,
Leeresztett sisakkal,
Illendő tisztelettel.

Bástyás korcsma-verandán
Véletlen ez az óra:
Halott, nagy, hősi tornák
S örömtelen vitézek
Nyár végi áldozója.

S a hetyke, ifju Rajna
Zöldes, habos palástban,
Fejedelmi palástban
Fut közöttünk rivalgva,
Vitézi útra kelve. (more…)

Kosztolányi Dezső: A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán

19 augusztus 2014

A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán kosztolanyi es alairasa
ágyamra ül fásultan a magány,
és rámtekint és nézdeli magát,
és fésüli hosszú, hosszú haját.

Eszelős hölgy. A szeme oly szelíd,
és bontja, oldja tornyos fürtjeit,
és oldja, bontja – percre perc enyész –
és újra kezdi mindig. Sose kész.

És oldja álmom, bontja gondomat,
álomtalan partokra hívogat.
Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,
hosszú haját nevetve fésüli.

Csak hallgatom álomban, éberen,
hogyan motoz-motoz az éjjelen.
Most újra kezdi. Végtelen haja
oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.

Jókai Mór: A közös konyha

18 augusztus 2014

jokai-mor-001Aki azt kigondolta, hogy két asszony főzzön egy konyhán, az igen tréfás ember lehetett: szerette a vígjátékokat.

Pedig a régi időkben erre számtalan eset fordult elő. Akkor még nem építették a házat úgy, hogy tíz ember lakjék tíz külön barlangban, minden szobához legyen egy odu, amibe oda legyen szorítva egy vas takaréktűzhely; hanem megépítették a házat örök időkre, erős boltozatokkal, hogy tűzveszély idején be ne égjen; jó tágas szobákat csináltak, hogy egyben elférjen az egész család, az hálószoba, fonószoba, dolgozószoba lehessen, hogy ne kelljen télen annyi kályhát fűteni; vendégeket is lehessen benne elfogadni, meg a rétestésztát kinyujtani, a gyerekeknek, ha lesznek, a leckéjöket megtanulni, helye legyen négy ágynak, pamlagnak, tizenkét bőrszéknek, az üveges pohárszéknek, a ruhás almáriomnak, a tetejébe rakott ecetágyas üvegekkel, meg az úr íróasztalának, melynek alsó fiókja levéltár, a hátmöge könyvtár, meg az asszony s kisasszony varróasztalának, meg a két leánycseléd rokkáinak, időközönkint a bölcsőnek, időjártával a hintalónak; s vendégség esetén még azt a középső diófaasztalt is ki lehessen húzni, megnyújtva tizenhat ember számára. (more…)

Babits Mihály: Hiszekegy

17 augusztus 2014

Nem hiszek én egy istenben, mert bárhova nézek,babits-002
istent látok, ezert, s nem szomorú a világ.
Egyike gyilkos, a másika áldott, másika részeg,
egyike zengő ég, másika néma virág.
Mind hatalom, de nem egyenlők az erőre; ha egy int
gyakran a másik fut; gyakran a másika fél.
Egyike fényes, a másika vak; hogy lenne ez egy mind?
Semmi az ami csak egy; semmi sem egy, ami él.
Nem hiszem én az egy istent; hiszem az ezer istent:
azt aki adja a fényt; azt aki adja a dalt;
azt kivel a kin is édes, azt kivel a mocsok is szent;
Kronost az öreget s Bacchost a fiatalt;
az arany Aphroditét s minden derüs égi mosolygót;
holdnak szűz erejét, Artemisz enyhe nyilát;
Zeüszt a komor dörgőt s Próteüszt a tengeri bolygót
és a nyilas napot is, mely a világra kilát.
Gabnaadó bus anyát s lányát, a vidám hazajárót;
erdei lyányokat is s a fura furtfülü Pánt;
látom amint a Moira köröttem fonja a hálót
s olykor az Eümenidák vércsepegős szeme bánt.
Élnek az istenek és még érzi hatalmukat egyre
bárha nem is hisz már bennük a léha világ:
egy isten se szorult a hitre s az emberi kegyre
egyike zengő ég, másika néma virág.

Alain Delon – Leticia (letra subtitulada traducida español)

16 augusztus 2014

Következő oldal »