Monthly Archives: szeptember 2014

Babits Mihály: Nincsen kisértet

30 szeptember 2014

Nincsen kisértet! Sűrü meleg estén babits-002
járhatunk fürtös felhők alatt nyugton,
világos főnket rúdon lengő, súton
száradó leplek immár nem ijesztvén.

Boszorkányt sem már, ösvenyek keresztjén
tündért se lesünk, mosdva régi kúton;
s nagy hajló fák alatt, magányos úton
nem hányunk jelt, mint együgyű keresztyén.

Ha kincsre vágyunk, játszunk vagy lopunk:
nem hajtunk friss gödörnél ingó térdet,
s egy kuvikhangra ásót nem dobunk.

S elálmosodván, ketrecinkbe bújva,
– bátor csibék! nincs róka! – mécset fújva
nyugodtan alhatunk. Nincsen kisértet!

Voices of Light – Karitas

29 szeptember 2014

Akár az idő…

28 szeptember 2014

ido

Akár az idő… Ugye? Fentről megszülettünk, és haladunk lejjebb, egyre lejjebb a sírgödör felé… Akik fenn járnak, időben közelebb vannak hozzánk, de egyre lejjebb tart az út… Vagy épp fordítva? Egyre feljebb és feljebb haladunk az időben? Attól függ, mit hiszünk, – igaz? (RLZs)

Barátságfüzérek…

27 szeptember 2014

baratsagfuzerek

Barátságfüzérek apró-páros sejtjei építik, formálják szépen a társadalmat…
Alulról felfelé épülő téglák ezek, de a szív, felső-ékes cserepei… (RLZs)

Krúdy Gyula: Éji út

26 szeptember 2014

krudy001A napokban kocsin utaztam, éjjel, mint a szépapám… Útszéli csárdáknál tartottunk pihenőt, mint a vásárosok, alvó falvakon hajtottunk át, mintha almát árulnánk vagy álmot, vagy szép gyermeket lopni járnánk késő estve. Néma tájakon derengett a köd, mint egy vén csősz pipájának keserű füstje.

– Hideg lesz – mondta a falusi kocsis, és ostorával a lappangó szürkeségre mutatott.

Ámde fenn az égen ragyogtak a csillagok.

Az éjszakai utas magányosságában régi utazásokra gondol, amelyeket ezért vagy amazért cselekedett, estvétől reggelig vasúton vagy kocsin, dobogó szívvel, és a gondolatok között a remény zongorázott, mint kisvárosban, a szomszéd utcában esténkint a hölgyek. Mily céltalan, hiábavaló utak voltak az életünkben! Mennyit mentünk ok nélkül! Sietve elhagytuk a kényelmes kanapét, ha az óramutató a fekete számokon előrehaladt. Kocsikerék forgott, hűséges ostorhegyes fülét hegyezve vitte a kocsit messzi tájakon, a kocsisok háta mind hajlottabb lett a bakon, az ismerős országúton a csemetefácska nagyranőtt, és kóbor cigányok tavaly megölték a határcsárda bormérőjét. A hold nézett a nyárfák mögül, folyók, hidak, álmodozó léckerítések, jegenyefák alatt pihenő padocskák maradoztak el. Mindig menni, vagy álmodozva aludni, a felébredést várván, sietni, el nem késni, szélben, esőben, hidegben utazni… Miért? Már nem is tud erre pontosan felelni az éjszaka utasa. (more…)

József Attila: A csodaszarvas

25 szeptember 2014

Ükös ükünk, ősök őse,jozsef-attila-003
ázsiai puszták hőse,
vágyat nevelt csodavadra,
szarvast űzött napnyugatra.

Űztön űzte kis sereggel,
éjten éjjel, reges reggel,
át az éren, át az áron,
fegyveres népű határon.

Csodaállat, csak elillant,
lombokon át, ha megcsillant.
Csak a nyomát hagyta minden
füves földön, fájó szívben.

Az az előd nem volt boldog.
Nem boldogok az utódok.
Az ős haza odaveszett,
de a vágy nem emlékezet.

Hejh magyarok, hajh szegények,
hova űzni azt a gímet?
Aki hajtja, belepusztul
asszonyostul, csapatostul. (more…)

Mentális morzsák – 2014.09.24.

24 szeptember 2014

Joga van immár a szeretethez, édes-szép joga mindenkinek. (Hölderin)

Hobo blues band – Ülni, állni, ölni, halni

23 szeptember 2014

Dsida Jenő: Öreg költők

21 szeptember 2014

Öreg költők, ti őszök fiai,dsida
holt idők sírján hervadt koszorúk,
színesek, szépek, szelíd-szomorúk!
Olyan a ti halkuló dalotok,
mint a lebágyadt, őszi napsugár –
Öreg költők, ti őszök fiai.

Mert nem a nap lesz ősszel hidegebb,
hanem a vén föld el-elbotorkázik –
Mert nem a ti szent dalaitok hűlnek,
hanem a lelkek futnak, menekülnek
messze-jövőbe szárnyas paripán, –
Nem dalotok lesz ősszel hidegebb.

Mi repülünk el szárnyas paripánkon:
ében-sörényen szalagos a vágy,
és lázadt vérünk pihenőt se hágy –
Míg láng dalokkal búcsút intünk,
Ősz fejetekre rózsát hintünk,
s rohanunk, szállunk tüzes paripánkon.

1924. augusztus hó 24-én

Az amerikai rokon (kabaré)

20 szeptember 2014

Padlás – Fényév távolság

19 szeptember 2014

William Shakespeare: Szonett (81-85)

17 szeptember 2014

81. szonett shakespeare-002

Akár én írom fejfádat, akár
Te élsz túl, s a föld férge rám sereglik,
Emléked innen nem vész soha már,
Bár nekem minden ízem elfelejtik.
Neved mostantól örökéletű,
De ha én halok, végleg meghalok;
A sír, mely nekem juthat, egyszerű:
Tied emberi szemekben ragyog.
Szerető versem lesz emlékműved:
Folyton olvas a jövendő szeme
S jövő nyelvek ismétlik létedet,
Ha elhalt már a ma lélegzete.
Emberek ajkán élsz majd (tollam éltet),
Ott, ahol legjobban él s lehet az élet. (more…)

Csáth Géza: Mariska az anyjánál

16 szeptember 2014

csath geza02 1887-1919A Mariska, akiről itt szó van, az én nagyanyám.

Harminc álló esztendeje már, hogy nem látta az anyját Mariska. Pedig vasúton nincs messze a szülővárosa, ahol Májkó – így híjjuk a mi dédanyánkat – lakik. Csakhogy kétféle vonaton kell menni, és egyszer háromnegyed óráig kocsin, hogy odaérjen az ember, s ez okból Mariska – sokszor emlegette mentegetőzve – nem ment el annyi idő óta. Holott igazában jó leány. Névnapokon el nem feledte:

– Ejnye, holnap van édesanyám névnapja; majd gratulálok neki. Szegény, mit csinálhat?!…

De az esztendő egyéb részeiben ritkán esett szó Májkóról. Néha hírek jöttek, hogy kívánja a bort és mindennemű szeszt, sőt a rumot is kiszörpöli, ha a kezébe kerül! Ilyenkor Mariska hevesen tiltakozott:

– Az nem lehet, az én édesanyám sohase szerette a bort, soha, mióta az eszemet tudom. Mikor megesküdtem boldogult férjemmel, Pintérrel, akkor is csak nehezen ivott ki egy fél pohár bort, amikor koccintani kellett. Nekem beszélhetnek, nem igaz. Különben is, majd én elmegyek, és utánanézek. (more…)

Mentális morzsák – 2014.09.15.

15 szeptember 2014

Nincs az a szabály, amelyet meg ne lehetne sérteni avégből, hogy szebbé tegyünk valamit. (Beethoven)

Mit rejt a tükör?

14 szeptember 2014

tukor

Mit rejt a tükör, és milyennek mutat ma minket? Függ-e a tegnaptól, belső lelkivilágunktól, a társadalom sugalmazásától, vagy csak saját akaratunktól? Hol a határa mindezek egymáshoz illesztett mivoltának? Melyik mennyit nyom a latban, s mitől függ, hogy melyik mennyit? (RLZs)

Következő oldal »