Monthly Archives: december 2014

Mentális morzsák – 2014.12.31.

31 december 2014

Valamennyien mindenkiért, mindenki valamennyiért! (Cabet)

Viva la Vida – Instrumental Cover

30 december 2014

Reményik Sándor: Harag nélkül

29 december 2014

Költő-testvérem, a Múzsához menj el, remenyik_sandor
Csókold meg helyettem is a kezét,
Mondd meg neki: tudom, már nem szeret,
De nem haragszom rá.
Ő szent és igaz, szép és szigorú,
És szeszély nélkül való hajadon,
Ő tudja, mit csinál.
Ha elfordult tőlem: megérdemeltem.
Ha nem szeret: rászolgáltam bizonnyal.
Csak arra kérem őt,
Szeressen ezután is titeket:
Költő-társaimat.
Mert nekem most már ti vagytok az élet,
Bennetek találom meg magamat.
Egyik madár a másiknak dalára
Igazán akkor kezd figyelni csak
Ha maga néma lett.
Költő-testvérem, a Múzsához menj el,
Én nem haragszom, hogy már nem szeret.
Csókold meg helyettem is a kezét.

Házastársak beszélgetése az anyósról – bohózat

28 december 2014

Mentális morzsák – 2014.12.27.

27 december 2014

A törvény nem véd meg itt, ha nem véded magad. (Byron)

Beethoven’s 5 Secrets – OneRepublic (Cello/Orchestral Cover) – ThePianoGuys

26 december 2014

Isaac Asimov: Az időutazó

25 december 2014

asimovBár még a csodálatos Azazel is lehetetlennek véli az időutazás megvalósítását, semmi sem riaszthatja vissza a bosszúállástól mindazért a gonoszságért, amit egy ma már neves íróval szemben követtek el mintegy negyven esztendővel ezelőtt.

– Véletlenül ismerek valakit, aki nagyon hasonlít hozzád – mondta George, miközben letelepedtünk a Café des Modistes halljában egy többé-kevésbé kiadós lakoma elköltése után. Az otthon rám leselkedő határidőkre fittyet hányva örömmel készülődtem a semmittevésre, és már-már neki is láttam, de nem így rendeltetett. Mélységesen nagyra tartom ugyanis egyéniségem egyedülállóságát.

– Ezt meg hogy érted? – kérdeztem.

– Hozzám hasonló nem létezik.

– Hát – ismerte el George -, olyan sokat nem ír, mint te. Senki sem ír annyit. De ez csak azért van így, mert az a másik legalább valamelyest ügyel az írás minőségére, és nem véli úgy, hogy a legnyúlfarknyibb baklövése is halhatatlan próza. És mégis ír, legalábbis írt, mivel pár évvel ezelőtt megboldogult, és most a purgatóriumnak abban a speciális, írók számára kijelölt szögletében tartózkodik, ahol állandóan jelen van az ihlet, de nincs írógép, sem papír. (more…)

Piramis – Kívánj igazi ünnepet

24 december 2014

Dsida Jenő: Töprengés

23 december 2014

Azt írnám szeretem, dsida
de nem hinném, hogy komolyan vegye.

Azt írnám: gyűlölöm,
de kitörnék a ceruzám hegye.

1925. április 28.

Pilinszky János: Passió

21 december 2014

Csak a vágóhíd melege,pilinszky-2
muskátliszaga, puha máza,
csak a nap van. Üvegmögötti csöndben
lemosdanak a mészároslegények,
de ami történt, valahogy mégse tud végetérni.

Rajnai Lencsés Zsolt: A teraszon

20 december 2014

meztelenseghez

A Mester gyakran volt öltönyben és nyakkendőben, miközben a lány egész meztelenül… Ezen a reggelen is! Elegánsan öltözött, a teraszon ült, ám a nő ruhája nem volt más, mint tulajdon bőre! A férfi időnként felállt, körüljárta a lányt, pillantásokat vetett reá, majd visszaült. Beszélgettek egészen jelentéktelen semmiségekről, mégis átjárt a levegőn a szexus.

“Izgató – gondolta magában a lány -, hogy bőröm találkozik a szemével, hogy mélyen védtelenségembe lát… Az, hogy a lelkem bőrbe- s húsbazárt talizmán, amit már nem rejt szemei elől semmi! Izgató, hogy az ing, meg az öltöny halkan suhog, mikor körülöttem jár, – egész lúdbőrös leszek e hangoktól…”

Mert igen! A Mester átható pillantásokat vetett a nőre, miközben folyamatosan beszélt, csak beszélt hozzá, úgy téve, mintha nem érdekelné, hogy a lány meztelen, és enyhén széttárt combokkal ül vele szemben, s időnként megborzong a kiszolgáltatottságtól, s ez az érzet – látható módon – végig is fut a térdein, a hasa alján és a mellein…

A teraszon nyári reggel ébredt pár órája még, enyhén hűvös volt, s a kiskabát is elkélt a férfin, az ifjú amazon mégse fázott, szerelem fűtötte őt, de azért mellbimbói ég felé keményedtek, hogy a vágytól-é, vagy a lenge hűvöstől, nem tudom, de azt igen, hogy ezekre a szép halmokra a Mester távolságtartó kimért pillantásokat vetett, s egészen úgy tett, mintha semmi különös nem volna abban, hogy hosszú meztelen combokkal, kibontott keblekkel és teljesen csupaszon ül előtte egy karcsú hölgy a tágas vörös fotelban, ő pedig talpig felöltözve magyaráz neki valamit a napi gazdaság jelentéktelen útvesztőiről, mintha csak előadást tartana egy vállalati konferencián negyven üzletember előtt.

A nő, először kissé szégyellte magát, de utána egyre kevésbé, sőt, izgalmasnak tartotta e furcsa játékot… Néha elmosolyodott, máskor figyelmet imitált, vagy csak bólogatott a Mester okfejtésein, sőt, egy idő után átvette rövid időre a mentális fölényt, mikor egészen kitárta szép combjait bátran, s figyelte, hogy a Mester pár pillanatra hogy akad meg a gondolatfuttatásban, s fekete szemei mint siklanak alá a hasán, s mint szelídülnek meg egész békés módon a Vénusznak ama dombján, mely az ő ágyékán emelkedik elő a húsból, – csókra, ölelésre, törődésre vágyón… Már kicsit sem szégyenkezett, sőt, a férfi elejtett tekintetét kereste, és már nem félt a vele való találkozástól, mert a különös szerep amit játszottak, szenvedélyeket ébresztett lelkében.

A Mester hamar visszatalált vezető státuszához, s mondta a nőnek, hogy tegyen úgy, mintha csak otthon és egyedül volna. A lány félénken engedelmeskedett, de a férfi – mintha észre se vette volna, hogy látótere alsó horizontjában folyton a nő köldöke és szemérme bukkannak elő – szárazon és unalmasan folytatta tovább monológját, s ez a mímelt hűvösség még inkább ajzotta hősnőnk latens, vadmacska vágyait… (more…)

Rejtő Jenő: Apasági kereset – bohózat

20 december 2014

Nagy László: Kiscsikó sirató

18 december 2014
Fehér volt az anyád, te meg fekete, nagylaszlo
anyádat elásták, de te nem tudtad,
lefeküdtem melléd, simogattalak,
sajnáltalak téged, bársony-kiscsikó,
puha volt a füled, mint a kisnyulé,
nyakadon a csengő piros szalagon,
de te nem csengettél, bársony-kiscsikó,
szívedet hallhattam, alig dobogott,
tartottam orrodhoz gyenge tollpihét,
tollpihén a lelked alig remegett,
sirattalak téged, bársony-kiscsikó,
nem kellett már neked a dudlis üveg,
inkább földhöz verted halántékodat,
tejfoggal haraptad piros nyelvedet,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó,
bőrödet lehúzták, szárítják napon,
sírodat megásták a meggyfák alá,
gyönge a te csontod, mint a babáké,
a hajnali harmat széjjel őröli,
bőrödből csinálnak fekete sipkát,
drága bőrtarisznyát borosüvegeknek,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó,
a gyenge lucernát nyulak csipkedik,
ott ficánkolsz te a csillagok között,
onnan megrugdosod az én szivemet,
minden reményünket befödi a hó,
siratlak, siratlak, bársony-kiscsikó.

Magdi Rúzsa – Most Élsz (Máté Péter)

17 december 2014

Mentális morzsák – 2014.12.16.

16 december 2014

Aki óhajt és remél, az már a jövőben él. (Schefer)

Következő oldal »