Monthly Archives: augusztus 2015

Csokonai V. Mihály: A múzsához

30 augusztus 2015

Múzsám, ne csüggedj! bár vak irígyeid csokonai
Kancsal szemekkel rád hunyorítanak,
Múzsám, zsinatjokban az ország
S a tudományok eránt ne csüggedj!

Lát’d! a magános berki homály alól
Míg a babérszál halkal emelkedik;
A nyári gyanták durrogási
Szent tetején magosabbra rázzák;

A téli szélvész mérgei közt örök
Zőlddel virítván, fája tövesbedik:
Te is kevély megnyúgovással
Bírd magadat, ha sikólt az aljnép.

Lát’d! integetnek tiszta barátaid;
Nevednek oltárt a maradék emel:
Megpukkad annál a kajánság,
És a halál elalél előtte.

Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám

29 augusztus 2015

Tanár az én apám. Ha jár a vidéki kosztolanyi-004
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,
kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
írnokok, katonák, s olykor egy országos
képviselő is. Mert nagy az én családom.
Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,
nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.
Mikor vele megyek, fogva öreg karját,
vezetve az úton, a szívem kitágul,
s szívek közt énekel elhagyatott szívem.
Az én édesapám az emberek apja,
s én az emberek testvére vagyok.

Republic: Madárjós vakáción

25 augusztus 2015

2015. augusztus 29-én végleg bezár a budapesti Jégbüfé. Az alábbi szám, szóljon a 63 évig üzemelő cukrászda emlékére…

József Attila: Nem tudunk élni

20 augusztus 2015

Bennem betöltetlen szomorúság tátong jozsef-attila-003
S gizgazzal benőve minden istenoltár.
Hajh, vágyak anyja, de mostoha voltál.

Eltévedtem járván erdő-rengetegen.
A félelem sikong zirrenő haraszttal
S vén adós erdő nem űz, nem marasztal.

A fák sudarára szállt az Est, az álnok
És torkom  szorongatja valami titok:
Ajkat én miért csak sóhajra nyitok?

Magyar vagyok én is, (rivallnak a kányák)
Ilyen vagyok én és sose leszünk mások.
Jaj, jaj, nem tudunk élni, nyavalyások.

1922 első fele

Mentális morzsák – 2015.08.19.

19 augusztus 2015

001

Tóth Árpád: Ősz

16 augusztus 2015

Kábultan füsttől s éji zajtól toth-arpad-002
A nedves karikákat néztem,
Miket a pohár talpa rajzol
A márványos, hűs asztalszélen.
Az utcára kék fény omolt ki,
Künn lucskos, setét kocsik álltak,
Ó, egy illatos, puha vállat
Oly jó lett volna megcsókolni…

Mentem… Magányos utcák vártak
És hervadt fák. Egy régi téren
Állt egy alak, vénhedt és fáradt;
Botjára dőlt; csendben kitértem.
Botja olyan volt, mint egy thyrsus,
Fekete szárát körülfonták
Aszú venyigék s lankadt rózsák.
És csendesen utánam indult.

A sarkon késő zene zengett,
Szomorúan s tétován megálltam.
Ő jött, a sok bús rózsa lengett,
S reszketve megfogta a vállam:
“Kedves fiam, vezess el engem
A lányomhoz, a városaljba…
Fütyölhetsz is… mért mennénk csendben?
Hisz Anni meghalt, úgyse hallja… (more…)

Jack London: A copfos

14 augusztus 2015

001A korall gyarapszik, a pálma nő, de elköltözik az ember.  (Tahiti közmondás)

Ah Cso nem tudott franciául. Csak ült a zsúfolt tárgyalóteremben, és fáradtan, unottan hallgatta hol egyik, hol másik hivatalnok szájából a pattogó francia beszédet. Ah Cso fülének merő zagyvaság volt ez a sok handabandázás, és csak bámulta a franciák ostobaságát, akik ennyi időt töltenek azzal, hogy megkeressék Csung Ga gyilkosát, és méghozzá hiába, mivel így sem lelik. Pedig az ültetvényen mind az ötszáz kuli tudta, hogy Ah Szan a tettes, de ezek a franciák Ah Szant még csak le sem tartóztatták. Való igaz, hogy a kulik megfogadták: egymás ellen nem vallanak, de hát oly egyszerű az eset, a franciák maguk is kideríthették volna már, hogy Ah Szan volt a gyilkos. Bizony, nagyon buták ezek a franciák.

Ah Csónak nem volt félnivalója; semmi olyasmit nem tett. Semmi része nem volt a gyilkosságban, igaz, hogy ott volt, amikor megtörtént a dolog, és amikor Schemmer, az ültetvény főfelügyelője, mindjárt utána berontott a barakkba, őt is ott találta ötöd- vagy hatodmagával; de hát mit számít ez? Csung Ga csak két szúrást kapott. És még ha mindegyiket más és más ejtette, akkor is legfeljebb csak két tettes lehetett.

(more…)

Mentális morzsák – 2015.08.14.

14 augusztus 2015

Bármily kitartóan szedte is szét ízeire a szépséget, hogy felfedezze azokat az elveket, amelyek széppé tesznek valamit, egy pillanatra sem feledkezett meg arról, hogy a szépség végül is titok, amelyet sem neki nem sikerült megfejtenie, sem azoknak, akik régebben próbálkoztak meg vele. (Jack London)

Kölcsey Ferenc: A költő

11 augusztus 2015

     Két istenasszony, amidőn születtem, kolcsey
Vitt hűs berkeidbe, Leto szent fia,
S most, mint örökre vidám grácia,
Szelíd tavaszban lengenek mellettem.

     Egyik, kitől az égi lantot vettem,
Az édesen ömlő Harmonia;
Másik te vagy csendes Fantázia,
Ki rózsaleplet vígan vonsz felettem.

     Amannak oltárt nyögdelő szelek,
És búsan ömlő csermely zúgásánál
Echónak ellenében szentelek.

     Neked virító bükkjeim sátoránál,
Merengve hallván a Dryasokat,
Fűzök hajadba rózsalombokat.

Sződemeter, 1811. szeptember 7-e után

Rajnai Lencsés Zsolt: Téglák a falból

8 augusztus 2015

000

Őszinte igaz szót keresek…
Nem baj, ha nem szép és nem szelíd!
Csak a lélek sikoltsa belé
legtisztább, forró érzéseit!

Őszinte igaz jót keresek…
Járatlan utakon is, ha kell,
de olyat, ha a szív meghallja:
boldogan, mezítelen felel!

Őszinte mosolyt keresek…
Nem baj, ha ismeretlen a száj,
mert ismerőssé és rokonná
a nyíltság – mint jó -, formálja át!

Őszinte igaz szót keresek!
Az se baj, ha nem szoba tiszta!
Csak érezzem: jó szándékodat
a lényem átlátszón beissza!

2015.07.31.

Szabó Lőrinc: Pillanatok

8 augusztus 2015

Mentális morzsák – 2015.08.05.

5 augusztus 2015

Tanulj a tegnapból, éld a mát és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban az, hogy ne hagyd abba a kérdezést. (Albert Einstein)

Ady Endre: Találkozás egy gépkocsival

5 augusztus 2015

Nincs városom, nincs jó hajlékom ady-003
S mellettem suhant el gépkocsin
Egy vörös asszony, csipkés, vékony,
Tavaszi éjszakán.

Nem tudom, ki volt, de megnézett
S vágyam leszedte dús fátyolát
És már mint meztelen igézet
Ragyogott és szaladt.

Soha se fog most már megállni,
Gépkocsija rohanva viszi,
Mert csak egyszer lehet találni
Illendő valakit.

Ő valakit talált az éjben,
Ki általa lelt volna hazát
S ő most szalad tovább sötéten:
Mikor találkozunk?

Csokonai V. Mihály: A rövid nap s hosszú éj

2 augusztus 2015

A nap megint leszálla, csokonai
Elvégezé futását;
Sátort az éj csinála,
Fonván setét lakását.

Így múlik életünk el,
Mely most ragyog körűlünk,
És végre mindenünkkel
Gyász éjszakába dűlünk.

Az éj komor homálya
Ismét ki tud derűlni,
Mihelyt az ég királya
Keletre fog kerűlni.

De óh, ha a mi fényünk
Már egyszer éjjelen jár,
Nincsen tovább reményünk
Felvirradás felől már.

Míg hát az ég kinyitja
Örömre hajnalunkat,
S az éj be nem borítja
Örökre víg napunkat:

Éljünk, barátim, e szép
Kies világ ölébe,
Mert majd az éjjel itt lép
S borít setét ködébe.