Monthly Archives: január 2016

Steampunk Spider Band performs Electrorachnid Soda Pop – Animusic style Animated Music Video

11 január 2016

Ady Endre: A Lóri csókja

10 január 2016

ady endreKirálynő volt hangtalan Lóri,
Tanúk rá régi; hangos esték,
Megnémult hangját hogy szerették.
Páva, páva, fekete páva,
Ma is szaladnak még utána.

Nem halnak éhen volt királynők,
Jobbágy-szívekre lelve lelnek
Akkor is, ha nem énekelnek.
Páva, páva, fekete páva,
Sokat bír egy szép leány válla.

Páva, páva, fekete páva,
Halandó hír, mulandó tervek,
Futó pénzek, tűnő szerelmek:
Páva, páva, fekete páva,
Csengő arany jobb, mint a pálma.

A Lóri csókja nem némult el,
A szép hangnál százszor tartósabb
Pénzelt muzsikája a csóknak.
Páva, páva, fekete páva,
Arany és pénz nagy áriája.

De eljöttek a régi álmok,
Jött, jött a sok rég-zendült ének,
Jöttek tarka, szinpadi rémek.
Páva, páva, fekete páva,
Csak az, ami elmúlt, ne fájna.

Lóri királynő régi hangját
Megint van, mindig, aki hallja,
Apródoknak a fiatalja.
Páva, páva, fekete páva,
Öreg urak pénzének ára.

Dalol, dalol hangtalan Lóri,
Termi a pénzt bőven a csókja
S rákölti ifju tapsolókra.
Páva, páva, fekete páva,
Hajh, drága a dicsőség, drága.

Isaac Asimov: A titokzatos érzék

9 január 2016

asimovA Strauss-keringő vidám ütemei betöltötték a szobát. Lincoln Fields érzékeny ujjai alatt hol áradt, hol halkult a muzsika, félig lehunyt szeme alól pörgő-forgó alakokat látott, akik valami fényűző szalon parkettjén piruetteznek. A zene mindig így hatott rá. Betöltötte a lelkét a tiszta szépség álmával, és a helyiséget a paradicsomi hangok otthonává változtatta. Ujjai csak úgy lebegtek a billentyűk felett, amikor az utolsó taktusok finom kombinációját csalta ki a zongorából, majd lassan a darab végéhez ért. Felsóhajtott, és egy pillanatra elmerült a teljes csendben, megpróbálta az elhaló visszhang utolsó édességét is kiélvezni. Azután megfordult, és halványan rámosolygott a szobában lévő társára. Garth  Jan  visszamosolygott, de egy szót sem  szólt.  Nagyon  kedvelte  Lincoln  Fieldset, de  nagyon  kevéssé értette. Világaik a szó szoros értelmében távol estek egymástól, hiszen Garth a Mars óriási, föld alatti városából származott, Fields pedig a Földön elterpeszkedő New York gyermeke volt.
– Hogy tetszett, Garth, öreg cimbora? – kérdezte Lincoln bizonytalanul. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Ma reggel

5 január 2016

Mikor ma elindultál, szerettem volna valamily’ aliz-jpg
szép pántlikát dús hajadba kötni,
hogy mindenki lássa: az én Kedvesem
be szépen ragyog! S hogy tudja meg ő is:
borongós szép természete,
legféltettebb kincse árva szívemnek!

Mégse tettem, nem is szóltam utánad,
hisz’ gyorsan elindultál…
De csöndes-tiszta, lágy érzésekkel
átkaroltam hátad gondolatban, és
lélekben veled indultam az úton,
mit jobb híján, magunkban és titkon,
közös életünknek, közös sorsunknak nevezünk.

2012.10.29.

Rajnai Lencsés Zsolt: Taposgat a ma

5 január 2016

A hordalékban alig csillan rajnai
meg gyöngy.
Mindenütt üresség, rozga por,
göröngy.
És a sekély kéj is csak úszó
felszín,
rég-holt értékeket faldos, ront,
felszív…

Taposgat a ma, a szív
elvilágol,
röppen el, suhanlón ebből a
világból…

2015.10.01.

Faludy György: A fák

3 január 2016

A fasorokban kiirtják a fákat,                      Faludy-György
nehogy fejünkre dőljenek, mivel
rohadnak mind. Mily kár, hogy ember, állat
helyett a fák s virágok kezdik el

a kihalást. Ha mi jönnénk elsőknek,
tennénk valamit. Vajon nincs elég
kacat a boltban már minden vevőnek?
nem hallhatunk este több jó zenét

házunkban, mint Bach egész életében?
termett-e ennyi pénz meg ital régen?
nincs-e kocsija majdnem minden háznak,

hogy gazdája kedvére furikázhat
a lég szennyében? És ugyan mit bánja,
ha ebbe fullad bele unokája?

(Budapest, 1994)

Tamási Áron: Angyalok éneke

2 január 2016

tamasi-aronFogós kérdés, hogy milyen asztalosok vannak. Mert ha valaki azt mondaná, hogy van bútorasztalos és műasztalos: én azt felelném, hogy jó-jó, de hát még? Ha pedig azt mondaná, hogy van barna asztalos és van szőke, én azzal sem lennék elégedett.
A szemem csak akkor csillanna igent, ha végső szorultságból azt mondaná elmésen valaki, hogy van falusi asztalos és van városi asztalos.

Keserű Mátyás falusi asztalos volt.
Növendék koromban, amikor deák voltam, nyáron által gyakran időztem a mester műhelyében. Szerettem őt, s nyilván ő is engem. A mesterség néhány titkába is béavatott. Nótát is igen sokat tanultam tőle, mert igen nagy énekes volt. Talán énekesnek még nagyobb, mint asztalosnak. Azonkívül kedvelte a betűt is, mivel jótékonyan hatott a falusi emberekre. S hiába hívták Keserűnek, mert vidám volt, a maga különös módján. Különben pedig… (more…)

Jack London: Az ezer tucat

1 január 2016

jack londonDavid Rasmunsen rámenős ember volt, és mint sok kiváló férfiú, a kitűzött egyetlen cél megszállottja. Ezért, mikor meghallotta Észak csábító harsonaszavát, kigondolt egy tojásvállalkozást, és minden erejével nekifeküdt. Rövid és alapos számításokat végzett, s az üzlet ragyogó szivárványszínekben tündökölt előtte. Hogy a tojás tucatja Dawsonban elkel öt dollárjával, arra biztosan lehetett számítani. Amiből pedig kétségtelenül következett, hogy ezer tucat ötezer dollárt hozna az Arany fővárosában.
Másrészről azonban gondolni kellett a költséggel is, és Rasmunsen gondolt vele, mivel körültekintő és szigorúan gyakorlatias ember volt, keményfejű, és ábrándok nemigen melengették a szívét. Tizenöt centtel számítva tucatját, az ezer tucat alapköltsége százötven dollárra rúgna, ami igazán csekélység a busás haszonhoz képest. És feltéve, éppen csak feltéve, hogy az utazás és a tojás szállítása nagyon bőségesen számítva kitenne további nyolcszázötvenet: maradna még mindig tisztán négyezer dollár haszna, mire túlad az utolsó tojáson, s az utolsó szemcse aranyport is zacskóba sepri. (more…)

« Előző oldal