Monthly Archives: február 2016

Rajnai Tibor: Közmondások

28 február 2016

Nagyon találó definíciója a közmondásoknak, hogy azok ismeretlen szerzők apró remekművei. A közmondások értékes tapasztalatok, melyeket alkalomadtán érdemes előszedni. Az ember sokszor a legszemélyesebb tapasztalatokat is elfelejti, ellenben az, ami ügyes, rövid, frappáns alakba van öntve, az megmarad. Ilyen szellemes formába öntött tapasztalat és életfilozófia a közmondás.
Mindennapi beszédünk is tele van közmondásokkal. Vannak dolgok, amelyeket szebben, világosabban és szívhez szólóbban semmi sem tud úgy kifejezni, mint egy-egy régi közmondás.
Az árva gyermek elhagyatottságát senki sem tudná tökéletesebben érzékeltetni, mint az az egyszerű közmondás: „Árva az árva, ha arany is a kapufája.” Az óvatos embert sem lehet jobban jellemezni, minthogy: „Megfújja még az aludttejet is.” A hálátlanságot a következő közmondás jellemzi: „A disznó is megeszi a makkot, de fel nem néz a fára.” (more…)

Gárdonyi Géza: Mi az a szerelem?

27 február 2016

gardonyi-gezaEgy csöpp tinta belehull egy pohár vizbe. A viz attól megfeketedik.
A csöpp tinta az volt, a melylyel Schopenhauer Az élet semmiségéről és gyötrelméről szóló fejezetet irta. A pohár tiszta viz az időben az én lelkem.
Én akkor husz éves voltam.
Egy essős őszi napon az emlitett könyv feküdt előttem, meg a csanaki kukoriczaföldek számadása.
A kukoriczával akkor foglalkoztam, mikor a tiszttartó is bent volt az irodában, Schopenhauerrel pedig akkor, mikor egyedül maradtam.
Elvégre is fizetéstelen irnok voltam. Az apám azért helyezett ebbe a gazdaságba, hogy lássak és tapasztaljak, s amit itt tanulok, a magunk kis birtokán hasznát vegyem.
De én csak a filozófiát szerettem, s különösen Schopenhauert.
Hát olvastam Schopenhauert.
Az ajtókilincs megcsapant.
Schopenhauer becsuszott a kukoriczaszámadások alá.
Nem a tiszttartó lépett be, hanem a leánya.
Ez a leány engem idegessé tett. (more…)

Napi bölcsességek, aforizmák…

21 február 2016

Olvass naponta! Ne csak aforizmákat, hanem mélyebb, komolyabb műveket is! Szebb lesz tőle a lelked, az pedig előny az emberi kapcsolatokban… A gondolkodom.hu oldalon nagyon sok verset és prózát találsz… Nézelődj, olvasgass, térj vissza hozzánk… Legyen szép napod!

Faludy György: Gyűlöllek, ám csodállak

21 február 2016

Faludy-GyörgyTe vagy korunk hőse,
Boldizsár,
nincsen nálad fürgébb
lócsiszár,
mindig eladtál mindent
és mindenkit,
a tehetségedet is,
bár nem volt mit.

Rajnai Tibor: Kemény gallér

21 február 2016

rajnaitibor-finis-GO2A középkor páncélzatából utolsónak és egyedül maradt a nyakunkon. A kemény gallér nem egyéb, mint úri emberi mivoltunk hóhér kötele. A divat Bali Mihálya talált fel téged, hurkot dobott a nyakunkra, hogy fojtogass és kínozz bennünket ezeken az elviselhetetlen meleg napokon is. Ő ti boldog apacsok, akik nemcsak a kemény gallért dobtátok el, hanem sutba vágtátok a nyakkendőt is, ezt a hurkot, amelyet hordanunk kell, mert ha enélkül jelenünk meg, akkor egyszerte úgy festünk, mintha a toloncházból csak átmenetileg engedtek volna szabadon. Átkozott két ruha darab vagytok ti, gallér és nyakkendő, – legyetek nyugodtak, hogy egyszer leszámolunk veletek, valami nagy nemzetközi férfidivat-kongresszuson, ahol meg merik majd mondani egyszer, hogy ostobább divat nincs a földtekén, mint a mienk.
Kérjük Önt, mélyen tisztelt walesi herceg: legyen előadója ennek a kérdésnek. Ön talán még segíthet rajtunk…

Kolozsvár, 1932.08.22

Gárdonyi Géza: Annuska apácza lesz

20 február 2016

gardonyi gezaMegfogadtam, hogy apácza leszek.
Az apáczák jók, kedvesek, tiszta-szivüek. Szereti őket az Isten.
Sohase tudtam elképzelni a mennyországot apáczák nélkül.
Három nap óta vagyok itthon. Bejártam az erdőt és a mezőt. Az erdő most is olyan, mintha mindig ünnep volna benne. A fák imádkoznak. A méhek hegedülnek: Ave Maria. A darazsak orgonálnak. A virágok ájtatosan sóhajtanak az égbe: a sohajtásuk az illatuk. Minden olyan, mint ezelőtt öt évvel volt. A mező is a régi nagy szőnyeg. A nagy, okos fehér ludak bolondos kis sárga libákat sétáltatnak a fü között. Milyen furcsa, hogy Julcsát már nem találom ott. A libákat más leánykák őrzik. Julcsa megnőtt; férjhez is ment szegény. Oh Istenem! a férje már kétszer megverte.
Mama azt mondta délben, hogy már én is nagy leány vagyok: ideje lesz, hogy férjhez menjek.
– Soha, soha! – kiáltottam mélyen megrendülve. (more…)

Animusic – Pogo Sticks

16 február 2016

Rajnai Tibor: Humor

14 február 2016

rajnaitibor-finis-GO2– Vilmos, amikor a menyasszonyod voltam, minden nap hoztál nekem valami ajándékot és most sohasem hozol.

– Mondd szívem, láttál már horgászt, aki a halakat akkor is eteti, amikor már kifogta őket?

 

– Mondja kedves tanár úr, valóban olyan rossz tanuló a fiam?
– Micsoda kérdés? Ennyi tudatlansággal két diákot is elbuktatnék.

 

– Mennyibe kerül maguknál egy szoba?
– Az első emeleten 30 pengő és minden emelettel feljebb öt pengővel olcsóbb.
– Akkor kérek egy szobát a hetedik emeleten.

 

Tanítónő: – Milyen időben van ez mondva? „Én szép vagyok”?
– Múlt időben. – hangzik a válasz. (more…)

William Butler Yeats: Ha ősz leszel s öreg

14 február 2016

William Butler YeatsHa ősz leszel, s öreg, s est közelít,
S tűz mellet bólongsz, vedd le könyvemet,
S olvass, lassan, s álmodd vissza szemed
puha tekintetét, s mély árnyait;

s hogy hányan szerették, az ifjúság
gyönyörét benned, hazug s hű szívek;
de egy férfi zarándok lelkedet
szerette, s romló arcod bánatát;

és suttogd el, búsongva, míg a rács
izzik, hogy szökött meg a szerelem,
s hogy vonta, túl az égi hegyeken,
arcára a csillagok fátyolát.

Csáth Géza: Hajnali elbeszélés

13 február 2016

csath geza 1887-1919A történetet, ami itt következik, Lukácstól hallottam, aki magánhivatalnok, és az éjszaka szakértője. Nem szeretem az éjszakai embereket. Örökösen a részleteken nyargalnak, és az unalmasságig bonyolítják a nekünk, nappaliaknak egyszerű lelki ügyeket. Lukács is, amikor együtt ültünk a kávéházban, előbb háromnegyed óra hosszat bámult bele a konyakos pohárba, és csak azután szánta rá magát a beszédre.
– Egy rossz, nyugtalan, elkeseredett éjszakámon – kezdte Lukács igen lassan – elmenekültem hazulról. A kávéházakat végigjártam már, s az eső is bekergetett a lányokhoz. Álmosak és dohányfüstszagúak voltak valamennyien. Ott végigheveredtem egy bársony pamlagon, s hunyt szemekkel úgy éreztem, hogy a hiába kergetett, a meghódíthatatlan csalfa szűzleány: az Álom, ölébe veszi a fejemet. A lányok tudták, hogy az “ő” szerelmes ölelése kell most nekem, hát rám se néztek. A túlfűtött, nehéz illatoktól terhes levegőjű szobába már beérkezett valahonnan a hajnalnak egy szürkén ezüstös, derengő sugara. A lámpák fáradtan pislogtak. A szoba túlsó sarkában valami félig berúgott ember öntötte ki a lelkét Micinek, az okos arcú, nyúlánk, fekete lánynak. (more…)

Napi bölcsességek, aforizmák…

12 február 2016

Olvass naponta! Ne csak aforizmákat, hanem mélyebb, komolyabb műveket is! Szebb lesz tőle a lelked, az pedig előny az emberi kapcsolatokban… A gondolkodom.hu oldalon nagyon sok verset és prózát találsz… Nézelődj, olvasgass, térj vissza hozzánk… Legyen szép napod!

Rajnai Tibor: Mérleg / A színésznő kislánya

8 február 2016

rajnaitibor-finis-GO2Mérleg

Egyik főtéri automata mérleg előtt ismerős fiatal házaspár áll. A feltűnően molett nő két lejt dob a gépezet kampójába és reá áll. Hogy hány kiló, azt nem láthattam, mert a kilogrammnak számát feltüntető cédula diszkréten a hölgy kezébe csúszik. Csak azt hallom, amint a férjének két hét alatt három kiló hízásról beszél csodálkozva, miközben harsány hangon szidja a mérleggyárost, mert nem akarja elhinni, hogy…

– Ez mégiscsak rémes – szól dühösen, – én fogyni akarok és közben három kilót hízok; hát ez hihetetlen…

Most a férj szólal meg, aki eddig csak hallgatott. Ha fogyni akarsz drágám, akkor ne szidd a mérlegtulajdonost és ne kötődj a mérleggel, hanem ne egyél annyit. A reggelivel ne egyél mézes-vajas zsemlyét, utána ne tízóraizz kétszer és ebéd előtt ne menj cukrászdába gesztenyepürét enni, valamint délután és este se edd tele magad…

A szinte párkiabálássá fajult csendes beszélgetés itt félbeszakadt, mert a férj észrevett.

Egymás kölcsönös üdvözlése után hozzájuk csatlakoztam és első kérdésemmel őnagyságához fordulok: (more…)

Wass Albert: Reád gondoltam

7 február 2016

wassReád gondoltam itt, az esti csendben,
Fehérbe-omló almafák alatt,
(Valahol messze, égszínkék szemedben
Pajkos sugárban ég az alkonyat).
Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja
A dombok alján csendülő patak,
Neked adnám mosolyomat, ha volna,
Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak.
De ritmusod, bár messziről is, érzem,
S a gondolat míg messze száll veled,
A ritmus bennem versvirággá serken,
Hogy megtalálja tiszta lelkedet.

Guy de Maupassant: Idill

6 február 2016

maupassantA vonat éppen elhagyta Genovát – Marseille felé igyekezőben, mindenütt sziklás part hosszú hajlatai mentén, mint egy vaskígyó kúszott a tenger és a hegyek közt, felkapaszkodva a sárga parti lejtőkre, melyeket az apró hullámok ezüst hálóval szegélyeztek, majd hirtelen eltűnt az alagutak fekete torkában, mint az odújába surranó állat.
A vonat utolsó kocsijában egy nagy darab nő meg egy fiatalember ült, szemben egymással, szótlanul, olykor egy-egy pillantást vetve egymásra. A nő lehetett úgy huszonöt éves, és az ajtónál ülve a vidéket nézegette. Erős, piemonti parasztasszony volt, fekete szemű, dagadozó keblű, húsos ábrázatú. A bugyrait beraktározta a fapad alá, a térdén kosarat tartott.
A férfi húsz év körül volt, sovány, barnára égett képű, mint azok az emberek, akik a nap tüzében túrják a földet. Mellette, egy kendőbe bugyolálva, ott volt az egész vagyona: egy pár cipő, egy ing, egy alsónadrág, egy zubbony. Neki is volt holmija a pad alatt is: az ásója meg a kapája, egy kötéllel összekötve. Munkát keresett valahol Franciaországban. (more…)